Olvasónk véleményét Tóth Nikolett foglalta össze. 
 

Egy kutyát vagy egy macskát nem lehet egy lapon emlegetni egy gyerekkel

Mielőtt bárki azt mondaná rám, hogy állatgyűlölő vagyok, elmondom, hogy nem vagyok az. Sőt. Nagyon szeretem a kutyákat és a macskákat is, és úgy egyáltalán bármilyen állatot. Gyerekkoromban is volt kutyám, és még felnőttként is. Nagyon kötődtem hozzájuk és tényleg olyan volt, mintha igazi családtagok lettek volna. 

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy egy kutyát vagy egy macskát nem lehet egy lapon emlegetni egy gyerekkel.

Amikor bemegyek az egy éves gyerekemmel az irodába, ahol dolgoztam, és azt látom, hogy több kollégám lába alatt is ott van a kis házi kedvence, nem lepődök meg. Tényleg jó, hogy vannak kutyabarát munkahelyek! De amikor senki se jön oda hozzánk, hogy jaj de aranyos a kislányod, hogy hívják, stb., az azért egy kicsit meglep. És amikor elkezd ugatni az egyik kutya a kislányomra, a gazdája pedig azt mondja, hogy jaj, szegény kis Dió, hogy megijedt a lányodtól, az már nem normális. Szerintem.
 

Nem értik, miért alszik még mindig velünk a kislányom, miközben ők a kutyájukat is beengedik az ágyba már évek óta

Van, aki azt mondja a kiskutyáinak, hogy gyertek anyucihoz, jól van, semmi baj, anyuci megvéd titeket mindentől! Kis ruhákba öltözteti, és a szőrébe hajgumit tesz. Egy ágyban aszik vele és minden rezdülésére felszisszen. Én ezt elfogadom.

De amikor ezekkel az emberekkel találkozom és megkérdezik, hogy hogy vagyok, elkezdek beszélni a kislányomról, és azt látom rajtuk, hogy egyáltalán nem is érdekli őket, az rosszul esik.

Fintorognak, ha pelenkát kell cserélnem, miközben ők minden nap szedik a kutyakakit a földről. Nem értik, hogy miért alszik még mindig velünk egy ágyban, miközben ők a kutyájukat is beviszik az ágyba már évek óta.

Nem értik azt sem, miért aggódom, ha a kislányom beteg, azt mondják, egy kis náthába senki sem hal bele. Miközben ők a saját kutyájukat ultrahangra és vérvételre is elviszik, ha valami bajuk van, de nekem tanácsokatnak osztogatnak arról, hogy ezzel felesleges orvoshoz menni.

Vagy amikor azon aggódnak, hogy jaj, a kutya már 1 órája be van zárva, most már biztos nagyon hiányzom neki, haza kell mennem. De te hagyd bent nyugodtan a gyereket az oviban estig is, elvan ő magában, végre tudunk egy kicsit nyugodtan beszélgetni. Igen, ilyennel is találkoztam már.

Ha valaki úgy tekint a kutyájára, mintha az a gyereke lenne, az az ő dolga. Én elfogadom. De ha a gyerekek fölé helyezik őket, mintha fontosabbak lennének, azt már nem.

Én is szeretem a kutyákat és a macskákat is, de szerintem nem mindegy, hogy egy állat milyen szerepet töltenek be a családban. Szerintem érdemes a helyén kezelni a dolgokat. A kutya állat, a gyerek pedig ember. Egy kutya nem lehet a kisfiunk vagy a kislányunk. De ez csak az én véleményem. 

Anikó

Indexkép: Depositphotos.com