Miután elvágták a köldökzsinórt, a méhlepénnyel együtt gyakran temetik el egy frissen ültetett facsemete, mint például kókusz, pálma vagy avokádó fa alá. Úgy tartják, hogy a facsemete növekedése párhuzamos lesz a gyermekével, jelzi annak egészségi állapotát, életerejét. Egy másik szokás szerint pedig szerencsehozó talizmánnak tartják meg a köldökzsinór egy darabkáját.

A néphagyomány szerint egyes helyeken almafát ültetnek a kislányok, és körtefát a kisfiúk elásott méhlepénye fölé.

A keleti kultúrában a köldökzsinórt legalább 24 órán át nem vágják el, ezzel biztosítva az újszülött számára a tudat ébredését, a fokozatos és lassú átmenetet a benti és kinti világ között. Ezt lótusz-szülésnek nevezik.

Indiában és Mexikóban a köldökzsinórt a gyermek nyakába teszik, Törökországban pedig a házban tartják. Egyes helyeken a köldökzsinórt megeszik, egyrészt a kólika kezelésére, másrészt, hogy összekösse az újszülöttet a család többi tagjával.

Egyes népcsoportok az újszülött ikertestvéreként tekintenek a placentára, és a rituáléik is arra koncentrálnak, hogy megtartsák a köztük lévő mágikus köteléket.

Malin úgy tartják, hogy a méhlepény hatással van a baba kedélyére, és akár meg is betegítheti. A placentát megmossák, kiszárítják, majd az apa egy kosárban eltemeti.

Kambodzsában a placentát óvatosan egy banánlevélbe csomagolják, három napra az újszülött mellé teszik, majd eltemetik.

Dél-Amerika egyes területein, valamint Koreában és a Madagaszkártól keletre lévő Réunionon a méhlepényt elégetik a gyermek születése után, így téve semlegessé minden esetleges ártó hatást.

Új-Zélandon a maoriknál az a szokás, hogy a méhlepényt addig nem ássák el, amíg a szülők meg nem találták azt a helyet, ahol a gyereküket szeretnék felnevelni. Ha éppen költözés előtt állnak, akkor addig konzerválják a méhlepényt, amíg nem tudják elásni az új otthonuk kertjében.   

A nyugati kultúrákban is egyre több helyen használják a méhlepényt gyógyszerként, immunerősítőként. Van, ahol nyersen, apró darabokban, máshol lefagyasztott állapotban, vagy megsütve, megszárítva, porítva, homeopátiás készítményként adagolva fogyasztják. Bátran adagolják nemcsak az újszülött gyermeknek, a frissen szült nőnek, hanem bárkinek, akinek a családban életerőre, gyógyító erőre van szüksége.

Előfordul, hogy művészi alkotások is készülnek a lepényből: a magzati oldalon kirajzolódó erek az Életfa motívumait adják, ha papírra nyomtatják. A magzatburok pedig egy nagyon finom, áttetsző, hártyás anyag, amelyet kis keretre feszítenek, és ha megszárad, óvatosan - hogy el ne szakadjon - képet festenek rá.

Megenni a méhlepényt - Új trend?