Legyen élvezetesebb a közös étkezés!
Hívd dallal az asztalhoz!
Egy kisgyermek alapvetően társasági lény, nagyon szereti, ha együtt a család, de talán túlságosan belefeledkezett épp a játékába, mikor szólítod vacsorához, így nem jön azonnal.
Próbáld ki, hogy egy dalocskát énekelsz, mikor leültök az asztalhoz, így az étkezés is nyugodtan kezdődik, ráhangolódik szépen mindenki és a csemetédnek is megkönnyíted az „átállást” egyik történésből a másikba, akármilyen elmélyülten is játszana. Itt van például egy nagyon egyszerű dalocska a „János bácsi, János bácsi” kezdetű nóta dallamára:
- Hol vagy Emma? Hol vagy Emma?
- Itt va-gyok! Itt va-gyok!
- Kész a finom étel! Gyere vacsorázni!
- In-du-lok! In-du-lok!
Hagyjuk, hogy az asztalhoz vigyen néhány játékot
Ha jobban érzi magát tőle, miért is ne hozhatna magával pár játékot az asztalhoz. A kisgyereknek talán egy kicsit idegen lehet az asztal. Olyan magas, és folyton nyugton kell ülni mellette, ami egész természetellenes egy örökmozgó csemete számára! Hagyd, hadd játsszon egy kicsit a kanalakkal, mackóval, vonattal - bármivel, ami boldoggá teszi, így hamar hozzászokik, hogy nyugton üldögéljen a vacsoránál, amíg anyu és apu egy kicsit végre beszélgethetnek. 4-5 éves korára már nem fog ragaszkodni ezekhez a játékokhoz.
Teremts rituálékat!
Gyújts gyertyát, vagy vezess be egyéb kedves szokásokat, amikkel meghittebbé 
teheted ezeket az együttléteket, hadd érezze a kicsi milyen különlegesek is ezek az étkezések, amikor együtt a család. A gyertya meggyújtása jelezheti a vacsora kezdetét, eloltása a végét. Ha nem szereted a gyertyákat, személyre szabott anyagszalvétákkal is egyedivé teheted ezeket az alkalmakat, vagy kitalálhatsz mindenféle hangzatos nevet az aznapi menühöz, mint egy igazi étteremben, így invitálva asztalhoz a családot. Például: „Rántott pipihusi fűszeres sajtbundában, vajban párolt manó hozta zöldségágyon egy csipetnyi tündérporral megbolondítva, és friss erdei forrásvízzel szervírozva. A desszert pedig - de csak a jó gyerekeknek! - illatos málnalekvárral leöntött rizsfelfújt tündérmódra.”
Legyen minden kéznél!
Ha mondjuk, apa feláll az asztaltól, mert be szeretne hozni a konyhából még egy adag csirkét, akkor igen nehéz megmagyarázni a kicsi gyerekednek, hogy neki
attól még nyugton kell maradnia. Legyen inkább minden az asztalon, extra kancsó víz, extra szalvéta, és egy kis repeta - apunak.Vedd elő a bohócorrod!
Ha elkezd nyöszörögni neked, hogy most már le szeretne menni, de úgy látod, még nem evett eleget, kapd elő a bohóctudományod, keltsd fel az érdeklődését újra az étel iránt. „Nézd, azokat a borsókat! Te, ezek beszélgetnek! Hallod mit mondanak?” Talán egy kicsit hülyén fogod érezni magad, de még mindig messze jobb, mintha kiabálnál a komával.
Valamit valamiért
Nagy valószínűséggel nem fogja megenni az összes brokkolit, de megpróbálkozhatsz azzal a taktikával, hogyha megeszik még három szemet, akkor elmehet az asztaltól. Ez a jó
öreg trükk azért működik ilyen jól, mert ugyan szabsz bizonyos feltételeket, de hagyod, hogy a kicsi akarata érvényesüljön.Beszélgessetek!
A legtöbb kisgyerek sóvárog a szülei osztatlan figyelmére, a közös vacsora remek alkalom, hogy egy kicsit a középpontba kerülhessen. Kérdezd meg például, hogy mit látott ma a parkban, vagy melyik állatot szereti jobban, a dinoszauruszt, vagy az elefántot? Netalán a pápaszemes pingvint? Az egész család remekül fog szórakozni! Ha a kicsi jól érzi magát, ha mindig egy nyugodt meghitt hely marad a családi asztal a számára, akkor szívesen fog részt venni és végigülni minden ilyen szép családi vacsorát.
Családinet hozzászólások:
Nekünk a gyertya csak Karácsonykor van az asztalon ez teszi ünnepivé, nem szeretném, ha minden étkezéskor gyertyáznánk, abból is volt bonyodalom, hogy a gyertyával játszottak a gyerekek az asztalnál... Én még mindig szeretem azt a szabályt alkalmazni, hogy amit kiszednek a tányérjukra azt mind egyék is meg. Inkább kevesebbet szedjenek, de ne kelljen kidobni semmit, mert az pazarlás. Persze a desszert csak annak jár aki mindent megevett és jól viselkedett az asztalnál. Nálam ennyi a jutalmazás. Szerintem nem kell nagy hűhót csapni az étkezéseknél. Már az öröm , hogy együtt van a család és mindenki elmeséli, hogy mi történt vele. Gyerekeknek is jut ilyenkor idő, hogy megbeszéljük mi volt a suliban. Szoktak is sztorizni rendesen és általában nagyokat kacagunk együtt. Számomra ezek az igazi együtt töltött étkezések örömei. Azzal sem értek egyet, hogy játékot vigyen az asztalhoz a gyerek. A nagynak se engedjük meg, de a kicsinek sem. Játékidő evés előtt vagy után van. Az asztalnál egymásra figyelünk. Plusz az óvónő másnap valószínűleg szintén nem fog csak az ő kedvéért bohócot csinálni magából, hogy egyen valamit.
Szóval persze ez szép, és jó, de nem hinném, hogy ezt valaki minden nap kivitelezni tudja.
Emlékszem, később, mikor már nagyobb voltam, megnéztem azt a lapot, és főleg a nyuszi körül a fehér rész fekete volt, mert mindig birizgáltam anno az ujjammal a nyuszi fotóját. De jó volna, ha még mindig meglenne az a könyv. : )))
Rendezzen házibulit a gyerek, vagy ne?
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: