A huszadik század első évtizedeiben a szakértők nem sok szerepet szántak a nevelésben a gyengédségnek és a szeretetnek, inkább a szigorú napirendet és a fegyelmezés fontosságát hangsúlyozták. Ezt változtatta meg Spock, amikor arra biztatta az anyákat, hogy higgyenek az ösztöneiknek és a megérzéseiknek. Könyve hamar olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy a mai napig a Biblia után a második legnagyobb példányszámban elkelt mű az Egyesült Államokban.

Spock előtt és után

A huszadik század elején a szakértők azt javasolták a szülőknek, hogy ne alakítsanak ki túlságosan erős köteléket a gyerekeikkel. John B. Watson, a behaviorista elmélet egyik megalkotója 1930-ban kiadott könyvében például arra biztatta az anyákat, hogy tartsanak csecsemőikkel szigorú napirendet, engedjék, hogy álomba sírják magukat, és egyáltalán, kerüljék a szeretet és a figyelem bármilyen megnyilvánulását. „Soha, soha ne csókolja meg őket, soha ne hagyja, hogy az ölébe üljenek. Ha elengedhetetlen, csókolja őket homlokon este, lefekvés előtt. Reggel fogjon velük kezet” – tanácsolta.

Kép: Helene Woodbine / shutterstock

Spock homlokegyenest máshogy közelítette meg a kérdést. Ő úgy vélte, a gyerek alapvető szükségletekkel, érdeklődési körrel és képességekkel születik a világra, és a szülő dolga ezek kielégítése és támogatása. Azt javasolta az anyáknak, hogy bízzanak a megérzéseikben: „Jobban tudja, mint gondolná!” – ez volt az jelmondata.

A hibázást nem tragédiának, hanem a nevelés szükségszerű velejárójának tartotta, és önmagát sem szégyellte folyamatosan korrigálni: a könyvei első kiadásaiban még „mértékkel” elfogadhatónak tartott testi fenyítést, később teljesen elutasította; idővel egyre inkább felismerte az apák szerepét a nevelésben; és a szakértői ajánlások fényében a későbbi kiadásokban már nem hason, hanem háton javasolta altatni a csecsemőket.
 

Éltanuló és olimpiai bajnok

Benjamin Spock 1903-ban született New Havenben, apja sikeres ügyvéd volt. Elit iskolák után a Yale Egyetemre iratkozott be, ahol tagja volt az egyetemi evezős csapatnak, és 1924-ben az amerikai nyolcas tagjaként aranyérmet szerzett a párizsi olimpián.

Először a Yale orvosi karára, majd a Columbia Egyetemre járt, ahol évfolyamelsőként diplomázott 1929-ben. Itt ismerte meg első feleségét, Jane-t is, aki később a könyvei írásában is segédkezett. Tanult pszichoanalízist, és ez döbbentette rá arra, hogy abban az időben milyen kevés figyelmet fordítottak a gyerekek érzelmi életére.

A második világháború alatt orvosként szolgált a hadseregben, és ekkor írta Csecsemőgondozás, gyermeknevelés című könyvét. Ezután a Minnesotai és a Pittsburghi Egyetemeken oktatott, és előadóként járta a világot. Második feleségével, Maryvel 1976-ban házasodott össze. 1998-ban hunyt el, 94 éves korában.

Kép: flickr.com

Politikai állásfoglalása

A hatvanas évektől kezdve sokan támadták Spockot, mivel élesen kritizálta a vietnámi háborút, a nukleáris programot, és kiállt a polgárjogokért. 1968-ban ellenállási mozgalomban való részvételért le is tartóztatták.

A megítélése a mai napig ellentmondásos: nagyon sokan az ő „szélsőségesen engedékeny” elveit teszik felelőssé Amerika hanyatlásáért, mások épp ellenkezőleg, azért nem kedvelik, mert már 3 hónapos korban „elkényeztetett csecsemőkről” ír, és azt tanácsolja a szülőknek, hogy időnként hagyják nyugodtan sírni a babát. A hatása azonban vitathatatlan: reméljük, a legnagyobb ellenzői sem hiszik ma már, hogy bűn lenne ölbe venni a saját gyerekeiket.

Kapcsolódó cikkeink:

• Generációkat nyomorítottak meg a 20. század rideg gyereknevelési módszerei
• Hagyd élni a gyereked! - A világhírű magyar Pikler-módszerről
• Így változtak a babagondozás alapjai az évek során - 9 dolog, amiben ne kövesd a nagyi tanácsait!

Indexkép: wikipedia