A mozgásfejlődés már magzati korban elindul, majd születés után a gyermek folyamatosan fejleszti gondolkodási tevékenységét, amelyhez korának megfelelő mozgáskoordináció is párosul. A szakemberek tájékoztató jelleggel szokták kijelenteni, hogy milyen mozgás az, amely elvárható a fejlődés azon időszakában. Példaként általában a 8-9. hónapban váltott kézzel és lábbal kúsznak, a 10-11. hónapban már másznak a kicsik. Előfordul, hogy a gyerekek gyakran sírnak, ilyenkor sokan hasfájásra, majd később a fogzással együtt járó nyűgösségre gyanakodnak. Lehetséges azonban, egészen más okozza a sírást. Figyelmeztető jelzés lehet, ha a gyermek aszimmetrikusan használja a végtagjait, teste feszes, vagy az egyik oldalon gyengébb az izomzata. Szintén gyanakodjunk, hogy a gyermeknek mozgásfejlődési problémái lehetnek, ha hason fekve gyakran hátra csapja a karjait, mintha repülni akarna a mozdulat következtében. Valójában ilyenkor pihen a hát feszes izomtónusa miatt. Ugyancsak jelzés, ha a kúszás aszimmetrikus, vagy ha tartósan nem tudja stabilan megtartani magát ülés közben. Nagyobb korban gyanús jel, ha a járás megkezdése után még több hónappal is megbotlik a saját lábában – a szakember szerint koordinációs vagy egyéb ortopédiai és izomtónus eloszlási problémák okozhatják ezt. Állhatnak idegrendszeri panaszok a háttérben, de az alsó végtagok tengelye sem lehet megfelelő.

„Bármilyen gyanúsat is tapasztalunk, érdemes szakembert felkeresni, mert ezek a zavarok maguktól nem múlnak el. Ráadásul viszonylag egyszerűen, mozgásrehabilitációval, tornával nagyon jól fejleszthetőek” – fogalmazott Elmer Zsófia, a Budapesti Mozgásszervi Magánrendelő gyermekrehabilitációs szakgyógytornásza.

Hogy mi okozhatja ezeket a mozgásfejlődési gondokat, a szakember nem tudott egyértelmű választ adni, hiszen ahány gyermek, annyiféle magyarázat állhat a háttérben. Kialakulhat például a terhesség alatt. Példaként megemlítette, ha egy nagyobb méretű csecsemő az anyaméhben C-alakú tartásban tölti a várandósság időszakát, gyakran születés után csak az egyik oldalra fordítja a fejét, mivel az egyik oldalon megrövidültek, a másik oldalon pedig megnyúltak az izmok.

„Nagyon népszerűek a babahordozók, de egyáltalán nem tesz jót a gyermek mozgásfejlődésének és izomzatának, ha egész nap az anyukán lóg egy kendőben. A gyermek mozgás- és idegrendszer fejlődésében nagy szerepe van a különböző ingereknek. De ha nem tapasztalja meg ezeket, nem próbálgatja magát például alkartámaszban, nem alakul ki a megfelelő izomerő, ráadásul a csípőízületek is lazábbak lesznek. A mászás megkezdéséhez pedig szükség van fejlett izomtónushoz és csípő körüli izomzathoz. Napi egy-két óra babahordozóban eltöltött idő nem jelent gondot, de ügyeljenek arra is az anyukák, hogy hason is töltsenek elegendő időt a gyerekek” – tette hozzá Elmer Zsófia.

Ugyanígy érdemes odafigyelni arra is, hogy a járássegítő eszközöket mikor kezdjük használni. A gyermekrehabilitációs szakgyógytornász úgy véli, ez a játékokkal borított kocsi hasznos eszköz, de már csak akkor, amikor a gyermek biztonsággal jár. Amikor még csak éppen, hogy felállt, vagy totyog, még ne használjunk ilyet. Egyrészt balesetveszélyes, másrészt a gyermek nem tapasztalja meg, milyen a teli talpon járás, és későbbiekben könnyen koordinációs problémák, gerincproblémák jelentkezhetnek.

Egyébként sem szabad semmit erőltetni, vagy sürgetni. Ha kimarad például a mászás, a kúszás, akkor nem alakulnak ki a gerinc azon tartóizmai, amelyek szükségesek a függőleges testhelyzethez megtartásához. Kisiskolás korra gerincferdülés, tartási problémák, idősebb korban lúdtalp, bedőlő boka is kialakulhat.

„A fejlesztés nagy része egyáltalán nem fájdalmas. Babaúszással is jó eredményeket lehet elérni, de a szárazföldi tornát ez sem helyettesíti. Olyan játékos feladatokat végzünk velük, amelyek folyamatosan fenntartják az érdeklődésüket, miközben rendkívül hatékonyak is. Rendszeresen adunk házi feladatot is, és olyan is előfordul, hogy a szülőknek kell otthon nyújtani egyes inakat a kicsiknél. A manuális technikákkal stimuláljuk az idegrendszert és aktivizálhatjuk az eddig fejletlenebb, tónustalan izomzatot. A megkésett mozgásfejlődés jól fejleszthető, ilyenkor a kóros reflexeket írjuk felül azzal, hogy bizonyos reakciókat előhívunk a feladatokkal” – fogalmazott Elmer Zsófia.

Nyitókép: pexels.com