SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

A baba érzékelésének fejlesztése

Kissné Duró Ágota [cikkei] - 2021-01-26
Érzékszerveink, a szem, az orr, a nyelv, a fül és a bőrünk nagyon fontos szerepet töltenek be az életünkben. Pár "játékkal" a babád érzékelését is fejlesztheted, melyek által jobban megismeri az őt körülvevő világot és az agyi fejlődésére is pozitívan hatnak.

A szem: a babák látása még nem olyan kifinomult, mint a felnőtteké, ezért érdemes fekete-fehér képeket mutatni nekik. Kaphatóak kifejezetten ilyen babakönyvek is, de ha rákeresel a "fekete-fehér babaképek” kifejezésre, rengeteget feldob az internet is. Kisebb babáknál például leteheted elé, mikor hasra fekteted, így meglesz a motiváció, hogy felemelje a fejét. Nagyobbakkal pedig könyvként lapozgathatod. Emellett nagyon fontos, hogy amint nagyobb lesz, a mindennapi élet tárgyait is add a kezébe – nagyon érdekes lesz először kanalat, tányért, szappant, bármit is a kezébe fogni és megnézegetni. A tükörképüket is nagyon szeretik a babák – szerezz be egy kézbe fogható tükröt, ha teheted.

Az orr: természetesen ezt az érzékszervet rengeteg inger éri a mindennapokban, de egészen nyugodtan stimulálhatod is. Kezdetben csak „finomabb” illatokkal, mint például levendulapárna szagolgatásával, de később a mindennapi élet résztvevőit is bevonhatod – például a szappant vagy a kávét. Mindig mondd is el, hogy mit érez éppen!

A nyelv: ezt az érzékszervünket a hozzátáplálás megkezdése után folyamatosan fejlesztjük az újabb és újabb ízek megismertetésével. Érdemes ezért mindig csak 1-1 újabb ízt megmutatni ("bevezetni”), így babánk jobban meg tudja különböztetni majd őket egymástól. Így tudja eldönteni igazán, hogy mi ízlik neki és mi nem. Eleinte csak óvatosan fűszerezzünk, hiszen maga az étel íze is újdonság nekik, nem kell, hogy a fűszerezés elvonja a figyelmet róla.

A fül: több kutatás is rávilágított már, hogy a zenehallgatás nagyon fontos az agyi fejlődés tekintetében. Ezért érdemes minden nap zenét hallgatni. Nem muszáj, hogy ez klasszikus zene legyen, de azt is sokan bizonygatják, hogy nem árt, ha azt is hall a gyermek. A zenehallgatás, a ritmusra tapsolás (a baba kezével vagy lábával), a höcögtetés/lovagoltatás (ülni tudó babával), vagy a táncolás (babák még természetesen a szülő kezében) akár egy későbbi olvasási probléma megelőzése érdekében is fontos lehet. Énekelhet a szülő is, ez természetesen jobban fog tetszeni a babáknak, mintha valamelyik kütyüből hallaná ugyanazt. Emellett a csörgők, mint gyermekjátékok, szintén fontos szerepet töltenek be, hiszen ezek által tanul meg olyan összefüggéseket a gyermek, hogy ahogy ő megmozdított valamit, az hangot adott ki. Fontos az is, hogy hallja a szüleit beszélgetni, hiszen a beszédet is utánzás alapján sajátítja el. A fül stimulálása tehát több szempontból is nagyon lényeges az agyi fejlődés során.

Végül a bőrünk, a legnagyobb érzékszervünk: ezt az érzékszervünket is rengeteg inger éri akkor is, ha nem teszünk érte kifejezetten semmit. Mégis érdemes, akár csak a játék kedvéért is újdonságokat bevetni. A baba kezébe sok mindent adunk a mindennapokban, a talpakat azonban az első hónapokban alapvetően kevés inger éri. Ezért érdemes a ruha anyagától eltérő anyagokkal megsimogatni azokat egy-egy pelenkacsere alkalmával. Például törölközővel, szivaccsal, vagy valamelyik keményebb játékával. Ezeket utána a kezébe is adhatjuk, hogy egymás után tapasztalja meg a különböző érzetű tárgyakat. Ha a baba fekszik, vagy már esetleg ül, végigguríthatunk a testén egy labdát, vagy akár egy kisautót is. Ne maradjon ki a háta sem, ezt a területet ugyanis a simogatáson kívül kevés inger éri. Fürdés közben egy pohárba dugva a kezét megmutathatjuk neki a hideg-meleg közti különbségeket. Séta alkalmával adjunk a kezébe falevelet, virágot, botot – ezek a természetközeli tárgyak ugyanolyan érdekesek lesznek számára, mint a legszuperebb játékai.

Ne féljünk játszani a babával! Dögönyözzük, vegyük a kezünkbe, hallgassunk zenét, vagy csak madárcsicsergést, táncoljunk vele, mutassuk meg neki, milyen érdekes a világ! És mindeközben kommentáljuk is, hogy mit érez vagy lát –ezáltal tudatosítjuk is benne.

Az ötleteket a saját gyermekem nevelése alapján, és Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem!, valamint Anne Pulkkinen: Játék a babával című könyve alapján írtam.

Fotó: Daria Shevtsova a pexels.com-on

LEGOLVASOTTABB

Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon

A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.

Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben

Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.

Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon

Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.

Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?

Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?

Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt

Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja