Felállás, járás

A következő állomás a felállás és a járás, ami bármikor bekövetkezhet, ha már eléggé erős a vázizomzat (láb, csípő, törzs, hát, has…), s kialakult a megfelelő egyensúly is. Ez akár 9 hónaposan is bekövetkezhet, de valaki csak egy éves kora után kezdi el gyakorolgatni ezt a helyváltoztató mozgást. (Az én lányom rég túlvolt az első évén, tizennégy hónapos volt, amikor úgy döntött, hogy elindul. De járása rohamléptekkel lett egyre biztosabb, keveset esett, s szinte napok alatt jutott el a járástól a futásig.)

Fantasztikus érzés, mikor az ember lánya/fia jelen lehet az első lépések megtételénél. Én el sem tudtam képzelni, hogy az állandóan mászó, vagy már álldogáló lányom, egyszer csak elindul. De ez is szépen jött, folyamatban, lépésről, lépésre.

Ahhoz, hogy a gyermeked járni tudjon, szükséges első lépésként a felállás. Ezt megteheti, és megteszi, bármilyen bútorba kapaszkodva (általában kiságyban), karjaival felhúzza magát (ezek az izmok a kúszás, mászás alatt lesznek ilyen erősek), „lóg a szeren kicsit” majd visszahuppan a fenekére. Ilyenkor még nem tudja, hogy guggoláson keresztül ügyesebben, és biztonságosabban is le lehet ülni, ezt majd hozza a „rutin, meg a napok”, így ne lepődj meg, ha kezdetben csak eldől, mint egy zsák krumpli, a fejvédő az ágyban, a szőnyeg jó szolgálatot tehet. No meg egy kicsit segíthetsz is, megmutathatod, éreztetheted, ha behajlítja a lábát, biztonságosabb a földetérés. Erre egyébként hamar rájönnek, s ezzel kapcsolatban mi is megnyugodhatunk.

Mindez egyébként sokkal korábban is bekövetkezhet, mint a járás, azaz már képes felhúzni magát karjaival s álldogálni kicsit a bútorra hajolva, vagy kapaszkodva, de még hónapokig gyakorolja a mászást. Persze a másik véglet is képviselteti magát szép számban, 6 hónaposan felpattan és onnantól nincs megállás.

A következő állomás, hogy egyedül még nem lépked, azonban haladni akar, fel akarja fedezni a világot, így mindenbe belekapaszkodva, oldalaz. (Szekrényeket, polcrendszereket a falhoz erősíteni!) Így tanulja meg, hogyan kell biztosan áthelyezni testsúlyát egyik oldalról a másikra, míg a másik lábával előre/oldalra lép. Bíztasd, motiváld, énekelj, verselj, erősítsd benne a siker élményét!

A következő lépés, hogy két bútor között (egyiket elengedve, másikat már szinte fogva) segítség nélkül egy-két pillanatra önállóan is lépked. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, környezeti adottságokat kell biztosítani, ne legyen túl nagy a tér, s legyen mibe megkapaszkodni, mihez viszonyítani. (Alakítsunk ki ehhez egy gyakorlópályát, ha épp olyan hatalmas a nappalink, hogy a dohányzóasztal és a kanapé beláthatatlan távolságra esik egymástól. :)) Jó ötlet ilyenkor a séta Apától Anyáig, és vissza.

Aztán elindul. Megállíthatatlanul. Először még lehet bizonytalanul, de gyakorolja, egyfolytában, a tér minden irányában (ha engedik), ügyesedik, egyre bátrabb lesz, kinyílik neki a világ. A bátorsággal a szociális képességekben is elkezdődik a változás, érdekelni kezdik más élőlények, tárgyak, emberek, Anya még ott kell, hogy legyen biztonsági övnek, de már próbálgatja, feszegeti a határokat, és a szárnyakat. Adjuk meg neki a lehetőséget, minél változatosabb formában!

Ami jó:
 

• Ha segítünk neki felfedezni a világot.
• Sétálunk minden nap, szabad levegőn az alvások előtt, így mélyebb és nyugodtabb lesz a pihenőidő, ami a szülőknek is fontos!
• Egyenetlen felületen, doboldalon, erdőben, avarban, köveken, pallón… járunk. Először segíthetünk, aztán már csak a felügyelet szükségeltetik.
• Ha jó cipőt választunk: a lábat, bokát megtartó, de nem terápiás cipő fontos a járni tanuló gyereknek. Otthon viszont legyen sokat zokniban (nálunk nagyon csúszós a padló, így kitűnő szolgálatot tett a csúszásgátlós zokni), nyáron mezítláb. Találkozzon, érezze a különféle anyagokat, felületeket a talpával, kint a fűben, apró köveken, kavicsokon, homokban, sárban :), vízben… mindez megelőzi a bokasüllyedés, lúdtalp kialakulását.

Ami nem:

Ha beültetjük a bébikompba. Ne! Soha!

Hogy miért?
 

• Rossz tartás: hát, csípő, váll.
• Az állás imitálása rossz rögzülést eredményez (lábujjhegyez), vagy épp csak térdel (de azt sem, mert súly nincs rajta).
• Rossz egyensúlyi helyzet, nem érzékeli a testére ható erőket, a bébikomp megtartja, helyette dolgozik.
• Nem látja a lábait, nem érzékeli az ok-okozati összefüggéseket.
• A felfedezés lehetőségét veszi el a gyerektől. Csak azokkal a játékokkal, tárgyakkal tud manipulálni, játszani, amiket tálcán kínálnak fel neki, ahelyett, hogy szabadon felfedezhetné a körülötte lévő környezetet, ezzel fejlesztve a kognitív, gondolkodási, s a motoros képességeket.
• Ha belerakjuk ebbe a valamibe, abból a célból, hogy ellegyen, míg mi végre el tudjuk végezni a feladatunkat, attól a lehetőségtől fosztjuk meg, hogy megtanulja a napirendet, anya kötelességeit, az ő helyét az egyes szituációkban. Elmarad a kommunikáció és interakció.
• Mert egyszerű megoldásnak tűnik, benne „felejthetjük” a gyermeket túl sokáig, pedig már a kicsi is több, mint elég. S ezt érdemes elkerülni.

Mit tegyünk inkább?

Ha a babád már képes állni, érdemes nyomkodós, rázós, húzogatós, tologatós, puzzle (nagy fa) játékokat tenni pl. a dohányzóasztalra, kisszékre, kanapéra, mindenféle bútordarab megfelelő, ami kb. a mellmagasságában van. Így meg tud állni mellette, ha kell meg tud kapaszkodni, motiválja a játék arra, hogy elengedje a felületet, a lábaira terhelve, az egyensúlyát megtalálva, s manipulálni, játszani kezdjen. Először egyik kézzel, majd mindkettővel egyszerre. Ha még nem elég erős, mindehhez, add meg neki a lehetőséget a további fejlődésre, amit csak a talajon lesz képes megtanulni (kúszás, mászás, oldalazás…).

Ha szeretnél többet megtudni a babád mozgásfejlődésének mérföldköveiről, olvasd el a cikk többi részét is:
- Eltérő fejlődési ütemek - A mozgásfejlődés mérföldkövei 1. rész
- Hason fekvés - A mozgásfejlődés mérföldkövei 2. rész
- Átfordulás, gurulás - A mozgásfejlődés mérföldkövei 3. rész
- Kúszás - A mozgásfejlődés mérföldkövei 4. rész
- Mászás - A mozgásfejlődés mérföldkövei 5. rész
- Ülés - A mozgásfejlődés mérföldkövei 6. rész

Fotó: maribu/pixabay.com