A CsaládiNet szakértői CsaládiNet Szolgáltatás Közvetítő Kalkulátorok Hírlevél feliratkozás
SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Szórakoztató mozgástanulás - a mondókák varázsa

Kulcsár-Domján Rita - 2011-05-27
Nagyon fontos és nélkülözhetetlen a mozgástanulás szempontjából hogy a gyermek örömét lelje a mozdulatokban, a mozgásban. Míg a felnőttek tetteit általában az értelem befolyásolja, a gyerekek azzal foglalkoznak, ami megragadja és leköti őket. Így törekednünk kell arra, hogy a gyermek örömét lelje cselekedeteiben, feladataiban, a mozgással egybekötött játékban.
Szórakoztató mozgástanulás - a mondókák varázsa

A szórakoztató mozgástanulás

A játékos mozgásfejlesztésbe, fejlődésbe, mi magunk is becsempészhetjük az évszázadok óta „bevált” receptet, a mondókák, versikék, kiszámolók, egyszerűbb dalok szövegeit. Egy-egy jól megválasztott mondókával, azt a napirendbe illesztve élvezetessé tehetjük az aktuális feladatot, mozgásformát.

Segítségükkel szórakoztatva oktathatunk, fejleszthetünk, fejlődhetünk, közben érzelmi biztonságot adhatunk a kicsiknek. A mondóka nemcsak a mozgásfejlődésben nélkülözhetetlen; elősegíti az értelmi-, és beszédfejlődést, és az érzelmi kapcsolatok elmélyítését is. A mondókák színesítik, játékossá, hangulatossá teszik a mozgást, ritmust adnak a mozdulatsornak, ezzel segítve a különböző mozgásformák elsajátítását és gyakorlását. Sok gyakorlással felépülnek a mozgásminták, melyek egyre pontosabbak, célirányosabbak lesznek.

A mondókák szövegei általában rövidek, tematikailag egyszerűek, ritmusuk, dallamuk van. Ez az egyszerűség, ritmus és dallamvilág varázsolja el a gyermekeket, kelti fel érdeklődésüket. Először csak fülelnek, szórakozva hallgatnak és örömüket lelik abban a még passzív mozgásformában, melyet a szülő, nevelő biztosít számára a mondókákkal, s a hozzá tartozó mozgásokkal, később mind többet tudva a szövegből, mozdulatsorból, maguk is aktív „mondókázókká” válnak.

Szemezgessünk egyet-egyet belőlük (figyelembe véve a mozgásfejlődés fokozatosságát)!

A kezdet

Az egészen piciknek örömet még az édesanya okoz az érintős, csipkedős, simogatós mozdulatokkal kísért mondókákkal, de már ekkor is aktív részesei a cselekvésnek.
Még mi magunk mozgatjuk, vagy simogatjuk, érintjük meg különböző testrészeit, azonban már ő is fülel, hallja a hangok egymásutánjából születő dallamot, látja az anya mozgó ajkán megszülető varázslatos hangokat, később észreveszi az összefüggéseket a mozgás és a szavak között, valamint érzékeli az anya közelségét, fejlődik a testi kontaktus okozta biztonságérzése, mely megalapozza később lelki stabilitását, alapot ad a boldoguláshoz.
Lássunk, olvassunk, elevenítsük fel, vagy tanuljunk meg néhány egyszerű példát:

Orr-összedörzsölős:

  • Enyém pisze (Mutatunk a saját orrunkra),
    tied pisze (a baba orrára),
    nosza pisze,
    vesszünk össze (végül összedörzsöljük orrainkat).

Csiklandozós:

  • Sűrű erdő (Mutatunk a baba fejére),
    kopasz mező (homlokára),
    pislogó (szemére),
    szuszogó (orrára),
    tátogó (szájára),
    itt bemegy (állára),
    itt megáll (nyakára),
    itt a kulacs, itt igyál (megcsiklandozzuk a köldökét).

Simogatós, csavarintós, mutogatós:

  • Kerekecske, gombocska, (a gyermek tenyerét simítjuk)
    volt egy kicsi dombocska, (kezeinkkel a gyermek kezébe dombot formálunk)
    dobon állt egy házikó, (kezeinkkel háztetőt formálunk)
    házikóban ládikó, (a gyermek kezét ökölbe szorítjuk)
    a ládikóban kerek tálca, (az ökölbe szorított kezet kinyitjuk)
    a tálcán meg öt pogácsa, (a gyermek ujjait egyenként végig simítjuk)
    arra ment az egérke, (mutató-, középső ujjunkkal a gyermek tenyerébe járó mozdulatot imitálunk)
    mind megette ebédre (a gyermek ujjait egyenként megérintjük).
     
  • A házat kiseperjük (Beleborzolunk a baba hajába),
    a port letörölgetjük (megsimogatjuk homlokát),
    az ablakot behúzzuk (lecsukjuk szemeit),
    a kulcson egyet csavarintunk (finoman csavarunk egyet pici orrán).
     
  • Keze, lába van neki,
    szeme, füle van neki,
    orra, szája van neki,
    s hol fut a kis nyuszi?
    (simítgatjuk sorra a felsorolt testrészeket, majd megcsiklandozzuk a hasát)

Ölben, karban ringatós:

  • Hinta-palinta szépen szóló pacsirta,
    lökd meg pajtás a hintát,
    érjem el a pacsirtát!

Ölben táncoltatós:

  • Cini, cini, muzsika,
    táncol a kis Zsuzsika.
    jobbra dűl,
    balra dűl,
    tücsök koma, hegedül.

Ültetős, ölben lovagoltatós:

  • Hóc-hóc katona,
    Ketten üljünk a lóra!
    Szénát, zabot a lónak,
    Abrakot a csikónak!
     
  • Gyí, paci, paripa,
    Nem messze van Kanizsa,
    Odaérünk délre, libapecsenyére!
     
  • Paripám csodaszép Pejkó,
    Idelép, Odalép hejhó,
    (kényelmes lovagló mozdulatot utánozva)
    Hegyen át, vízen át vágtat,
    Nem adom, ha ígérsz százat!
    (gyorsulva)
    Amikor paripám ballag,
    Odanéz valahány csillag,
    (lassan)
    Amikor paripám táncol,
    Odanéz a Nap is százszor.
    (gyorsan)
     
  • Így lovagolnak a hölgyek,
    (lassan)
    Az urak gyorsabban mönnek,
    (gyorsabban)
    A parasztok így döcögnek,
    (lassan, imbolyogva)
    A huszárok így röpülnek.
    (nagyon gyorsan)

Ölben lábat lógató:
(Édesanya ritmikusan emeli fel és engedi le a baba lábait)

  • Lóg a lába lóg a,
    Nincsen semmi dolga,
    Mert ha dolga volna,
    A lába nem lógna.

Mászató:
A négykézláb közlekedő gyermeknek mondogathatjuk:

  • Rajta aki épkézláb,
    ha így nem bír, négykézláb!

Két lábon

Állítgató:
Az édesanya szemben ül az állni már épphogy tudó kisgyermekkel. A szemkontaktus bátorít, megnyugtat, a cselekvéshez visszacsatolást nyújt.
A még bizonytalanul álló kisgyermek medencéjét, törzsét tartja, később két ujjal egyensúlyozva segíti az egyensúly megtartásában.

  • Áll a baba, áll,
    mint a gyertyaszál,
    édesanya kis babája (a baba szó helyett mondhatjuk a gyermek nevét),
    ékes virágszál.
     
  • Áll a baba áll,
    mint a gyertyaszál.
    Ha elfárad, úgy elröppen,
    (a gyermeket hónaljánál megfogva megröptetjük)
    mint a kismadár.
    Huss!

Táncoltató:
Állni már tudó gyermeket a hóna alatt tartva, vagy kezénél fogva, lábacskáival a földön állva lassan táncoltatjuk, dülöngéltetjük, hogy mindig egyik lábáról a másikra nehezedjen.

  • Hopp cine, cineci,
    hopp cine, cineci!
     
  • Zsófi, Zsiga, Zsuzsika
    zendül az új muzsika.
    Zsiga Zsófit táncoltatja,
    Zsuzsikát is megforgatja.
     
  • Cini, cini muzsika,
    táncol a kis Zsuzsika,
    jobbra dűl, balra dűl,
    tücsök koma hegedül.

Jártató:
A jártató, járattató mondókáknál az édesanya vezeti a még járni tanuló gyermeket törzsénél, medencéjénél, vállánál tartva, később két kezénél fogva. 

  • Jár a baba, jár,
    egymagában jár.
    Ide topog, oda topog
    pici lába már.
     
  • Dundi dongó lépeget,
    ide-oda nézeget,
    ide lép, oda lép,
    virágporon, mézen él.

Sétáltató:
A járást, lépegetést még tanuló, gyakorló gyermeket két kezénél, vagy egy kezénél fogva vezetjük, a folyamatot megszakítjuk guggolással, leüléssel, ezzel még szórakoztatóvá téve a járási funkciók elsajátítását. Ha a gyermek már biztonsággal jár, önállóan is lépdelhet.

  • Sétálunk, sétálunk,
    egy kis dombra lecsücsülünk,
    csüccs (leguggolunk, vagy leülünk)!
     
  • Sétálunk, sétálunk,
    erdőt-mezőt bejárunk,
    dimbet-dombot megmászunk, (lassabban)
    mikor aztán elfáradunk, (még lassabban)
    egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs! (leguggolunk, vagy leülünk)

Ha a járásbiztonság már kialakult, a gyermek képes egyensúlyát megtartani, a járást kargyakorlatokkal is kiegészíthetjük:

  • Mendegél a törpecsapat,
    kalapálnak nagy serényen, (járás közben kalapáló mozdulatok)
    csiszolják a sok kis követ, (járás közben kezek összedörzsölése)
    gyűjtik a sok aranyröget (járás közben előrehajlás, az „aranyrögök” felszedegetése).
     
  • Hideg van és fázom, (járás közben karok összefonása)
    didergek, toporgok, (didergő mozdulat, helyben toporgás)
    én itt nem maradok,
    inkább visszafordulok (fordulás, járás irányváltoztatással).

Vonatozós:
A biztonsággal járó gyerekek egymás vállát-, vagy anya derekát fogva menetelnek körbe-körbe karikába, girbe-gurba utakon:

  • Sárgarépa ez a busz, csont a vezetője,
    petrezselyem kalauz kiabál belőle!
    Karfiol Karcsi, Karalábé Klári,
    Levesváros, végállomás!
    Tessék már kiszállni!
     
  • Ziki-zaka zakatol,
    ez a vonat valahol,
    én vagyok a vasutas,
    te meg legyél az utas!
     
  • S-sz beh sok súly! (nagyon lassan)
    Meg se mozdul! (megállva)
    Friss szenet ha bekapok:
    messze, messze szaladok, szaladok… (egyre gyorsabban)
     
  • Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára,
    kanizsai, kanizsai állomásra,
    elől ül a masiniszta,
    hátul meg a Kovács Zsuzsi irányítja.
    (a vonatozó sort záró gyermek nevét mondjuk, helyet cserélve folytatódhat az utazás)
     
  • Megy a vonat zakatol, zakatol,
    várnak reád valahol, valahol,
    fut a kerék dübörög, dübörög,
    lesz még mára örömöd, örömöd,
    futó felhő elmarad, elmarad,
    elhagytuk a madarat, madarat,
    meg sem állunk hazáig, hazáig,
  • kicsi falunk tornyáig, tornyáig.

Ugra-bugra:
Kezdetben az egyensúly megtartása végett foghatjuk a gyermek kezét, vagy megkapaszkodhat mindkét kezével mellmagasságban maga előtt valami statikus bútordarabban (bordásfal, szék, asztal lapja…), később már az önálló ugrabugrálás öröme a cél.

  • Ugráljunk, mint a verebek,
    rajta gyerekek!
    (páros lábon ugrálás)
     
  • Fél lábadat felemeled,
    a másikat bicegteted,
    bic-bic-bic,
    sánta a bíbic.
    (Egyik-, majd másik lábon ugrálás)
     
  • Mackó, mackó ugorjál, (fel-felszökdelés)
    mackó, mackó forogjál, (forgás)
    tapsolj egyet, (magunk előtt tapsolás)
    Ugorj ki! (előre egy nagy ugrás)

Futkározós:
Amikor körben futunk, vagy egy meghatározott cél felé, ha kergetőzünk, futkározunk, efféle mondókákkal színesíthetjük a mozgást:

  • Egyedem, begyedem, vaskampó,
    volt egyszer egy is Jankó,
    egyet gondolt magába,
    elszaladt a világba.
     
  • Esik eső jaj-jaj-jaj,
    mindjárt itt a zivatar.
    Tüzes villám cikázik,
    aki nem fut, megázik.
     
  • Amott van egy aranyalma,
    oda fusson a kis Panna!
    (célt adunk, s már futhat is a gyermek)

+ 1 kergetős:

  • Tányér-talpas lompos farkas, (lassú, lopakodó mozgás)
    huss el innen, huss! (kézzel hessegetés)
    Nem engedjük a kis bárányt, (átkaroló mozdulat)
    fuss el innen, fuss! (a farkas megkergetése)

Kézügyesítő

Már az egészen kicsiknél is játszhatunk a kézzel, nyitogathatjuk a kicsiny ujjacskákat simogatva, óvatosan egyenként, a hüvelykujjtól kezdve. Az idő előre haladtával mind ügyesebb lesz a kisgyermek s már önállóan is el tudja mutogatni, később mondva-mutogatva eljátszani a kézügyesítő mondókákat.

  • Ujjnyitogató:
  • Megmásztam öt hegyet,
    egy dundit, egy keskenyet,    
    egy magasat, egy ékeset,
    egy egészen kicsikét,
    nekem ennyi épp elég.
     
  • Ez beleesett a tóba,
    ez kihúzta,
    ez hazavitte,
    ez lefektette,
    ez a kis hamis felébresztette.

Tapsoltatós:

  • Ence, Bence, kis kemence,
    kis medence a Velence,
    ne búsuljunk semmit Vince,
    tele van az icce, pince.
     
  • Két kis kakas összeveszett,
    azt sem tudta mit evett.
    tücsköt, bogarat,
    mindenféle madarat.
    Hess, hess, hess (a levegőben csapkodunk kezeinkkel)!
     
  • itt a kezed, bal és jobb (felemeljük, felemeltetjük a gyermek bal és jobb kezét),
    most kell vele tapsolnod (fej felett tapsolunk, tapsoltatunk)!

Lazítós:
A gyerekek nagyon szeretik ezeket az írás, rajzolás, kézműves foglalkozás előtt, alatt, után is végezhető játékos mondókákat. Próbáljuk ki!

  • Borsót főztem (kavaró mozdulat),
    jól megsóztam (hüvelyk-, és mutatóujjunkkal sózunk),
    meg is paprikáztam (képzeletbeli paprikaszóróból szórunk),
    ábele, bábele, fuss (tenyereinkkel az asztalra csapunk)!
     
  • Gomba, gomba, gomba (ökölbe zárt kezeinket egymáshoz ütögetjük),
    nincsen semmi gondja (kézfejeinket forgatjuk).
    Ha az eső esik rája (ujjak mozgatása),
    nagyra nő a karimája (karjainkkal körzünk a fejünk felett, karimát rajzolunk).
    Az esőt csak neveti (nevetés, szájunkra mutatunk),
    van kalapja, teheti (megemeljük a képzeletbeli kalapunk).
     
  • Így ketyeg az óra: tikk-takk jár (mutatóujjunkat jobbra-balra mozgatjuk),
    benne egy manócska kalapál (két ökölbe zárt kezünket egymáson ütögetjük).
    De ha áll az óra és nem jár (kézfejeinket forgatjuk),
    alszik a manócska és nem kalapál (alvást imitálunk).
     
  • Ujjaimat mutogatom (két kezünket felmutatjuk),
    közben vígan mondogatom:
    kifordítom, befordítom (kulcsolt kezünket ki, és befelé fordítjuk),
    felfordítom, lefordítom (tenyereinket fel-, és lefelé fordítjuk),
    zongorázom (ujjainkkal zongorázunk az asztalon),
    furulyázom (magunk előtt a képzeletbeli furulyánkon játszunk).
    Erősebb lett a kezem (felmutatjuk a kezeinket),
    a tornát befejezem (kezeinket az asztalra tesszük).
     
  • Gyülekeznek a felhők (kezeinket a magasba emeljük, s lengetjük jobbra-balra),
    esik az eső (ujjaink mozgásával a levegőben esőcseppeket imitálunk),
    kopog a jég (kopogunk az asztalon),
    dörög az ég (ökölbe szorítjuk a kezünket, s hangosabban az asztalon dübörgünk),
    villámlik (mindkét karunkat felemeljük),
    lecsap (az asztalra csapunk),
    kisütött a napocska (két karunkat széttárjuk).

Összerendező
Az egész testet megmozgató felüdítő, élénkítő mozgásos mondókázáshoz álljon itt néhány példa. A mondókát olyan tempóba mondjuk, hogy a mozdulatokat meg tudjuk valósítani pontosan, célirányosan.

  • Biciklire szálltam (a földön ülve lábainkkal tekerjük a biciklinket),
    megfájdult a hátam (lábak kinyújtása, felülés, a hát kiegyenesítése, kezeink a derekunkra tesszük) .
    Repülőre ültem (ülve, karok oldalsó tartásban),
    nagyon elszédültem (ülésben jobbra-balra dülöngélünk).
    Csónakkal mentem (kezeinkkel evezünk),
    sajnos vízbe estem (felállunk, kezeinket lerázzuk).
    Máskor ha sietek,
    inkább gyalog megyek (helyben járás)
     
  • Érik az alma, hajlik a gallya (két kezünk magastartásban, törzshajlítás előre, majd vissza, felegyenesedünk),
    Fűre hajlik, mint egy sátor (két kezünket magastartásba nyújtva összeérintjük a fejünk felett),
    A sok édes almától.
    Szedjük, kapjuk (nyújtózkodunk felfelé, majd a földről is felszedegetjük az almákat),
    Habosra harapjuk (megesszük az almát),
    A többivel mi legyen (karjainkat széttárjuk, tenyereinket felfordítjuk)?
    Holnapra hagyjuk (almáinkat becsomagoljuk).
     
  • Katalinka szállj el (két kezünk oldalsó középtartásban, szárnycsapkodás),
    jönnek a törökök (helyben járás),
    sós kútba tesznek (leguggolunk),
    onnan is kivesznek (felugrunk),
    kerék alá tesznek (forgunk),
    onnan is kivesznek (felugrunk),
    ihol jönnek a törökök (helyben járás),
    mindjárt utolérnek (gyorsabban lábainkkal dübörgünk)!
     
  • Itt a szemem, itt a szám (mutatóujjunkkal a szemünkre, majd szánkra mutatunk),
    ez meg itt az orrocskám (megmutatjuk az orrunkat is).
    Jobbra, balra két karom (karjainkat oldalsó középtartásba kinyújtjuk),
    forgatom, ha akarom (karkörzést végzünk).
    Két lábamon megállok (jobb, majd bal lábunk felemeljük),
    ha akarom, ugrálok (páros lábon ugrálunk).

Ezek a mondókák, versikék már bizonyítottak, anyáink, sőt nagyanyáink is ezekkel a rigmusokkal, ritmusokkal szórakoztak, szórakoztattak. Használjuk fel, építsük be mindennapjainkba, ha úgy gondoljuk, egészítsük ki kreatívan a baba, gyermek egyéni igényeinek, szükségleteinek megfelelően az örökül kapott értéket!

Ajánló

Természetesen, ez a kis „kedvhozó” csak csepp a tengerben. Ha szeretnénk mélyebben elmerülni a mondókák világában, ajánlásképp álljon itt néhány könyvcím:

  • Forrai Katalin: Jár a baba, jár (Holnap Kiadó)
  • Godina Mónika: lóg a lába, lóg a (Artemisz Kiadó)
  • Antanténusz (Mondókák és tréfás versek)
  • Cini-cini muzsika (Móra Kiadó)
  • Gabnai Katalin: Dünnyögők és dúdolók
  • Cifra palota. Magyar költők gyermekversei (Móra Kiadó)
  • Hóc, hóc katona. Bölcsődések verseskönyve (Móra Kiadó)
  • Jakabosné Kovács Judit: Kerekítő

Indexkép: Vanessa van Rensburg / shutterstock

Babázol?

Örökítsd meg a legfontosabb mérföldköveket, a pici fejlődését, a jó napokat, a nehezebb napokat dekoratív matricákkal! :) Használd a kisbabás szülők számára tervezett különleges határidőnaplónkat, számos hasznos kiegészítő lappal a pici fejlődéséről, és díszítsd a kisbabás élet matricacsomaggal!

Közösségi hozzászólások:
© 2004-2021 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
A szerkesztő ajánlja