Tisztelt Linda!

A pajzsmirigy és az elhízás közötti kapcsolat ismert. Napjainkra a világ jelentős részén az elhízás járványszerű méreteket öltött. Számos országban a kutatók sokasága dolgozik jól felszerelt laboratóriumokban azon, hogy minél előbb megmagyarázza ennek a jelenségnek a hátterét és megoldja ezt a jelentős gondot. Ez adta az aktualitását az elmúlt hónapban New Yorkban megrendezésre került konferenciának. A szimpóziumon a pajzsmirigy csökkent működése (hipotireózis) és a testsúly összefüggésének legújabb témakörét foglalták össze az előadók. Elhangzott, hogy az elhízás egy komplex anyagcserezavar következménye, amelynek okairól egyre többet tudunk. meg. A legfontosabb ilyen új ismeret az, hogy a zsírszövet nem egyszerűen anyagraktár, hanem fontos hormonálisan aktív szerv. Az elhízás létrejöttében nem egyetlen hormon, hanem a hormonok szabályozásának komplex zavara áll. Azt már korábban is tudtuk, hogy az elhízás egyik gyakori oka a csökkent pajzsmirigy-betegség. A legutóbbi kutatások arra irányították a figyelmet, hogy nem egyszerűen egy hormon hiánya okozza tüneteket. Egyik fontos hormon, az un. leptin felelős ugyanis az étvágy kialakulásáért, a telítettség érzéséért. A leptin elnevezés a görög leptosz (sovány) szóból származik. Azt figyelték meg, hogy ez az étvágyat kiváltó fehérjeszerű hormon az éhezés stádiumában magas, a jóllakottság esetén pedig alacsony. A leptin tehát általában csökkenti az étvágyat, ezért alkalmazásához komoly reményeket fűztek. Azonban az elhízottakban a várttal szemben ennek a hormonnak nem a csökkenését, hanem emelkedett szintjét mutatták ki. Kiderült, hogy az elhízás oka a leptin rezisztencia, ami röviden úgy foglalható össze, hogy az étkezés után az idegrendszerünk még mindig „éhség” jelet észlel és étkezésre sarkall. Ilyen leptin rezisztenciát figyeltek meg egerekben. A leptinre rezisztens állatok állandóan ettek, ezért viszonylag gyorsan és jelentősen meghíztak. A drasztikus fogyókúrákkal önmagukban nem tudták ezt a rezisztenciát megszüntetni.
Mit tehetünk a leptin rezisztencia ellen?
A pajzsmirigy hormonok csökkentik a leptin rezisztenciát, tehát a megfelelő dózisban és formában történő alkalmazásuk elősegíti a fogyást és a jó kondíció (szellemi és testi) kialakulását. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a pajzsmirigybetegségben fontosnak tartott TSH szint nem feltétlen jelzi a szövetek megfelelő hormonális ellátását és a napjainkban alkalmazott tiroxin kezelés önmagában nem elegendő. Több kutató az USA-ban a természetes hormonok (az állatok pajzsmirigyéből származó gyógyszer) mellett kardoskodik. A hivatalos szakirodalom egyelőre ezt nem fogadja el, csupán arra vannak utalások, hogy a tiroxin és a trijódtironin (az aktív pajzsmirigyhormon) élettani arányának adására kell(ene) törekedni. A jó hír egyértelműen az, hogy egy újabb terápiás lehetőség áll rendelkezésünkre az elhízás elleni küzdelemben. A drasztikus fogyókúrák helyett a megfelelő kalória bevitel mellett tehát a leptin rezisztencia csökkentésére, ill. megszüntetésére kellene törekednünk.
Kétségtelen viszont az is, hogy az elhízás hátterében gyakran áll a csökkent étvágy ellenére is kialakuló elhízás. Ennek aktualitását az adta, hogy napjainkra a világ jelentős részén az elhízás járványszerű méreteket öltött. Számos országban a kutatók sokasága dolgozik jól felszerelt laboratóriumokban azon, hogy minél előbb megmagyarázza ennek a jelenségnek a hátterét és megoldja ezt a jelentős gondot. A szerzők 12 csökkent pajzsmirigy működésű beteget vizsgált 1 éven át és a testsúlyuk mellett meghatározták a testtömeg indexet (BMI-t), a szövetek összetételét, az egyének fizikai aktivitását. Azt találták, hogy a vizsgált egyének átlagos testsúlya 83.7 kg-ról 79.4 kg-ra csökkent, ezzel egyidejűleg növekedett fizikai és szellemi aktivitásuk. A testsúly csökkenését elsősorban az ún. megkötött „rejtett” víz kiürülésére vezették vissza. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a pajzsmirigybetegségben fontosnak tartott TSH szint nem feltétlen jelzi a szövetek megfelelő hormonális ellátását és a napjainkban alkalmazott tiroxin kezelés önmagában nem elegendő. Több kutató az USA-ban a természetes hormonok (az állatok pajzsmirigyéből származó gyógyszer) mellett kardoskodik. A hivatalos szakirodalom egyelőre ezt nem fogadja el, csupán arra vannak utalások, hogy a tiroxin és a trijódtironin (az aktív pajzsmirigyhormon) élettani arányának adására kell(ene) törekedni. Ez a megkötött víz (mixödéma) nem ritkán látható is a pajzsmirigybetegek szeme körül és lábán egyaránt. Mi is azt figyeltük meg, hogy ez a mixödéma a megfelelő kezeléssel jelentősen csökkenthető. A jó hír egyértelműen az, hogy egy újabb terápiás lehetőség áll rendelkezésünkre az elhízás elleni küzdelemben. A drasztikus és egyre többféle fogyókúrák előtt feltétlen gondolni kell a pajzsmirigy csökkent működésére. Amennyiben ez fennáll, akkor megfelelő orvosi kontroll segítségével történő kezelés hatására a megfelelő kalória bevitel mellett fokozatos fogyás érhető el.
A rossz hír azonban az, hogy egyetlen lelet (pl. a TSH értéke) nem ad feltétlen támpontot a diagnózishoz és a kezeléshez.
Miért?
Azt már régóta sejtettük, hogy az egyes stressz reakciók és a szervezet hormonális változásai, immunreakciói között összefüggés van. Azt azonban csak az utóbbi időszak kutatásai bizonyították, hogy a stressz és a nassolás között egyértelmű kapcsolat mutatható ki. Az elmúlt év végén publikálták a kutatók az erre vonatkozó bizonyítékokat, Daryl B. és munkatársai ugyanis azt vizsgálták, hogy a nassolás és a stressz között van-e összefüggés . (Published online: 11 December 2014 The Society of Behavioral Medicine 2014:Randomized Test of an Implementation Intention-Based Tool to Reduce Stress-Induced Eating). A nagy számú betegben tett megfigyelésük lényeges az volt, hogy már 7 nap múlva lényeges változás mutatható ki az ételfelvétel gyakorisága és a stressz között. Vizsgálták az alacsony, közepes és magas motivációval járó, fokozott stressz hatás és a nassolás közötti összefüggést. Egyértelmű, hogy a magas stressz hatás többszörösére emelte az ételfogyasztás gyakoriságát. Ezekben az esetekben felmerül az inzulin rezisztencia kérdése, amely szintén további komplex endokrin vizsgálatot és egyénre szóló kezelést igényel.
Jó egészséget kívánok:



Prof. Dr. Balázs Csaba
2017-01-22 11:22:54