konfliktus

Tisztelt Orsolics Úr!

Nagy fájdalmam, hogy nem tudunk beszélgetni a 18 éves Marci fiammal. Naponta próbálkozom, de a "hagyj békén", "nem érdekel"-en nem tudok túl jutni. Egyébként borzasztó rapszodikus, mert vannak napjai -amit nem tudok mihez kötni- amikor magától nagyon sokat beszél, mintha szeretné behoznia a pár hetes lemaradást. Szívem szerint ilyenkor azt mondanám, hogy nem hallgatlak meg, mert Te sem hallgatsz meg engem, de jobban szeretem annál, hogy ilyenkor leállítsam.
A másik - még nagyobb problémám, hogy csúnyán beszél velem. Az előzményekhez tudnia kell, hogy 4 éve váltam el a Marci apjától, aki még 3 évig velünk lakott. 8 hónapja nem él már velünk, de itt maradt a városban. A válás oka alkohol és játékgép volt. Marci megértette, hogy nincs közös jövőnk, úgy tűnt, hogy meg is békélt a válással, de mélyen mégis ezt érzem a problémáink gyökerének. Van egy másik fiam is, ő 21 éves és szintén fiú. Sajnos a két fiú között sincs kommunikáció. 6 hónapja van egy társam, akivel Marci szintén gyűlölködik. Bocsánat a kifejezésért, de a büdös kurvától a ki vagy te nekem-ig minden rosszat kaptam Marcitól. Nyilván hangot adok a nem tetszésemnek, de újra a nem érdekel a válasz. Úgy érzem, most telt be a pohár, mert már nem tudom kezelni a kialakult helyzetet. Nem tudom már eltűrni a csendet, de a sértegetéseket sem. Próbáltam drasztikus módszerhez folyamodni, választás elé állítottam, vagy helyrehozzuk a kapcsolatunkat, vagy el kell mennie. Maradt, de azóta is csend van.
Kérem segítsen a tanácsával, mit tehetnék a boldog családi élet reményében!

Köszönettel:
Szaniszló Margit