kiabálás

Tisztelt Uram!
Van egy 19éves fiam az első házasságomból,aki 11 éves koráig egyedüli gyerek volt utána született 2 testvére a 2.házasságomból.13-14 éves koráig nem volt vele túl sok probléma,inkább nagyon csendes,visszahúzódó gyerek volt.Az elmúlt 1-2 évben borzasztó lett a stílusa és a viselkedése is!Dühkitörései vannak ,ordítozik velünk ha beszélni akarunk vele,rocker lett belőle,ami nem is lenne probléma de,sajnos csak erről tud beszélni és csak evvel foglalkozik szinte semmi mással.Csavarogni nem csavarog mindig tudjuk hol van mert ez egy jó dolog nála hogy mindig szól hogy hová megy és mikor jön.Mégis kétségek gyötörnek mert mostanában ha itthon van bezárkózik és sajnos az érettségi még lehangolta mert 2 tantárgyból pótérettségit kell tenni e.Azóta szinte nem tárgyal velünk rettentő sokat eszik és nem megy sehova,pedig mi próbáljuk biztatni de a válasz mindig az hogy ordít velem.A születésekor volt neki egy kicsi oxigén hiánya és emiatt kicsit lassúbb mint a kortársai és a beszéde sem olyan pergős,ezért fusztrált is.Nem tudom hogyan kezeljem,sajnos van hogy annyira felidegesít hogy én is kiabálok.Olyan mintha kicsit mániákus lenne ha valami elkezdi érdekelni akkor semmi más nem érdekli.Lehet,hogy beteg,vagy több maradt vissza a születésnél és most jön ki rajta?Kérem segítsen mert kétségek gyötörnek!Tisztelettel!Máté Zita

Üdv. 17 éves fiú vagyok, a családommal nem lehet semmit megbeszélni mert ha elkezdek beszélgetni evvel kapcsolatban eleinte azt mondják hülyeség ne foglalkozzak velük, és amikor ezek után folytatom a panaszkodást már egyenesen ordítanak. a probléma az osztály. erős osztály, ahol semmi esélye egy olyan érzékenyebb embernekk mint én. holnap is mennem kell suliba, de iszonyat rossz. a folyamatos megalázás, ostromálás, szekálódás. szóltam én már tanárnak, szülőknek midnenkinek de lófasz sem változott meg. unom már hogy jófiú vagyok mégis engem basztat a sors.
Szeretném tudni a megoldást!