válás

Tisztelt Szakértő Úr!
23 év házasság után, 6 hónapja külön élünk a férjemtől (válás folyamatban), házasságunkból 2 gyermek született, lányommal semmi baj, de a fiam, aki most lesz 18 éves "gondok" vannak. A tanulás terén diszlexiája miatt nem túl sikeres. Mostanában elkezdett sűrűbben italozni, és ilyenkor teljesen megváltozik a viselkedése. Alapjába véve visszahúzódó, szófogadó gyerek, nem csavarog. Először csak hétvégén fordult elő, hogy mérsékletesen ivott, de most már egyáltalán nem tudja hol a határ-e téren. Félek, az apját utánozza, mivel teljesen azokat mondja és ugyan úgy beszél velünk, mint ő tette. Itt megjegyezném, hogy a volt férjemmel az italozás miatt ment tönkre a kapcsolatunk ( napokig ivott,eltűnt otthonról napokra,lelkileg terrorizált minket,külföldön dolgozik és úgy gondolta pénzért mindent megkaphat, mindenki alacsonyabb rendű nála.........) lányát nem keresi, a fiamat is csak hitegeti, hogy találkoznak. Ha telefonon netalántán felhívja akkor is csak magáról képes beszélni. A fiam kb. 3 hete felvágta az erét,(épp az nap beszélt az apjával telefonon) hogy megmutassa mennyire szeret minket. Próbálom szép szóval elmagyarázni neki, hogy ne az apja viselkedését utánozza, de ha iszik már nem lehet hatással lenni rá. A kapcsolatom a gyerekekkel jó, mindent megszoktunk beszélni, ezért nem is értem és már nem is tudom miként bírjam jobb belátásra. Tudom az apai szeretetet nem tudom pótolni (mert szerintem ez nálunk a legfőbb probléma), de valamit tennem kell, mert a fiam jövője fontos számomra. Segítségét előre is köszönöm!

Kedves Zoltán!
Egy 34 éves két gyerekes anyuka vagyok.Másfél éve külön élünk a férjemmel (egy látszólagos jó házasság ment tönkre 15 év után)
Két fiam van 14és 13 évesek (okos ,értelmes jótanuló sportoló gyerekek) Sajnos a szétválás nem volt zavartalan és ez megviselte őket ...Agyagi és lelki okokból az édesapjuknál vannak a családi házunkban ahol felnőttek...jó körülmények között iskolát sem kellett változtatniuk...Csak egy próbléma van hogy velem nem akarnak azóta találkozni sem látni :(
Hiába próbálom velük felvenni a kapcsolatot minden módon, ők elutasítanak .Az édesapjuk azt állítja hogy senki nem beszéli le őket vagy fordítja őket ellenem ,maguktól ilyenek.Már 1 éve nem láttam őket ,csak interneten képeken ,nagyon hiányoznak .Azt még hozzá teszem hogy nagyon jó kapcsolatom volt velük addig még családban éltünk ,szerettek engem és én is őket!!(nem voltam rossz anya)
A kérdésem az lenne hogy mit tehetnék hogy ez a helyzet megváltozzon jó irányba??vagy meddig tarthat ez az állapot még???
Féltem őket ,félek hogy belül lelkileg ez nekik sem tesz jót ..hiába állítják hogy boldogok nélkülem is..Mi lesz ha később jön ki rajtuk ??
Nem tudom mit tegyek:(
Előre is köszönöm a válaszát
Üdvözlettel Judy

Üdvözlöm!

34 éves anyuka vagyok, aki 2004-ben elvált, van egy 13 éves és egy 3 éves fiam,de a nagyobbik fiam nagyon megváltozott és az apjához szeretne költözni.Mostanában minden hétvégét ott töltött az apjánál, soha nem tiltottam el, de most vasárnak,ugy jött haza , hogy el akar költözni, én mondtam hogy szeretnék vele beszélni, a félévi bizonyítványról, kiváncsi voltam, hogy bevallja-e, hogy bukott angolbol.Ő letagata, én fejbevágta, ő meg nekem jött, és azt kiabálta, hogy ne akard, hogy agyonüsselek,utánna elrohant itthonról.Megkerestük, utána idehivtuk az apját, hogy mi történt vele, miért ilyen, de semmit nem mond, csak el akar költözni itthonról.Egy hétre elengedtem,hogy gondolja át, ők már voltak a családsegítőnél, mert nem akar visszajönni, engem is behivattak.Azt mondták hogy hagyjam békén ezen a héten, ne hivjam, ne találkozzak vele,még arra is felvlágosítottak, hogy nem is kérhetem, hogy hazajöjjön, mert már nagykoru hiába van nálam elhelyezve, sokat veszekedtünk mostanában,nem igazán volt meg a közös hang kettönk között, mert nem küld az apja gyerektartást már augusztus óta, albérletben élünk, nekem csak 26.600 ft jövedelmem van, meg az alkalmi munkáim, nagyon nehéz körülmények között vagyunk,de tehetetlen vagyok, már nem tudom hogy mihez van jogom, nem ismerem a törvényeket, már beszéltem az osztályfönökkel is, minél előbb tanácsot szeretnék kérni,hogy mit tegyek, mert vasárnap letelik az egy hét, és mi lesz ha nem akar hazajönni.Tényleg nics jogom őt látni, felhivni, vagy csak összezavarnám.Nem tudom őt elengedni, hiszen idáig is én neveltem, és mégcsak 13 éves,jövöre végzezne az iskolával,de sajnos tanulni sem nagyon akar.

Segítségében bízva maradok tisztelettel: Csaplár Vanda

Tisztelt Orsolics Úr!

Nagy fájdalmam, hogy nem tudunk beszélgetni a 18 éves Marci fiammal. Naponta próbálkozom, de a "hagyj békén", "nem érdekel"-en nem tudok túl jutni. Egyébként borzasztó rapszodikus, mert vannak napjai -amit nem tudok mihez kötni- amikor magától nagyon sokat beszél, mintha szeretné behoznia a pár hetes lemaradást. Szívem szerint ilyenkor azt mondanám, hogy nem hallgatlak meg, mert Te sem hallgatsz meg engem, de jobban szeretem annál, hogy ilyenkor leállítsam.
A másik - még nagyobb problémám, hogy csúnyán beszél velem. Az előzményekhez tudnia kell, hogy 4 éve váltam el a Marci apjától, aki még 3 évig velünk lakott. 8 hónapja nem él már velünk, de itt maradt a városban. A válás oka alkohol és játékgép volt. Marci megértette, hogy nincs közös jövőnk, úgy tűnt, hogy meg is békélt a válással, de mélyen mégis ezt érzem a problémáink gyökerének. Van egy másik fiam is, ő 21 éves és szintén fiú. Sajnos a két fiú között sincs kommunikáció. 6 hónapja van egy társam, akivel Marci szintén gyűlölködik. Bocsánat a kifejezésért, de a büdös kurvától a ki vagy te nekem-ig minden rosszat kaptam Marcitól. Nyilván hangot adok a nem tetszésemnek, de újra a nem érdekel a válasz. Úgy érzem, most telt be a pohár, mert már nem tudom kezelni a kialakult helyzetet. Nem tudom már eltűrni a csendet, de a sértegetéseket sem. Próbáltam drasztikus módszerhez folyamodni, választás elé állítottam, vagy helyrehozzuk a kapcsolatunkat, vagy el kell mennie. Maradt, de azóta is csend van.
Kérem segítsen a tanácsával, mit tehetnék a boldog családi élet reményében!

Köszönettel:
Szaniszló Margit