biztonság

Kedves Orsolics Zoltán Zéró!
Megpróbálom a lehető legrövidebben leírni a problémámat.
A 13 éves lányunokám lelki békéjéről van szó.
Kb.másfél éve kezdődtek a problémák.Az édesapja megcsalta az édesanyját(a lányomat),és elindult a \"pokol\".
Mi egy udvarban élünk a lányomékkal,de teljesen külön helyileg is,háztartásban is,annak ellenére,hogy sokat segítünk rajtuk,mind anyagilag,mind lelkileg(utóbbit,ha kérik).Tehát nekünk sem volt mindegy,hogy ez az eset megtörtént.
Aztán jött a többi.Kiderültek a vejem részéről hatalmas adósságok,elvették az autójukat,egy biztosítónál dolgozott,mint vállalkozó,de szinte alig keresett valamit.Különéltek néhány hónapig,de aztán újra összeköltöztek.Két \"szerencsétlen\" ember egymásba kapaszkodása volt ez.Ugyanis kiderült,amit már sejtettünk,de bizonyíték nem volt rá,hogy a lányom alkoholista kb.5-6 éve.A gyes után nem tudott elhelyezkedni,fekete munkával keresett némi kis pénzt,de az csak az italra és a cigarettára volt talán elég.Sokat kiabált a gyerekekkel (van egy 10 éves fiúunokám is).Sajnos nem voltam hatással a lányomra,nem tudtam segíteni.Tagadott,csak tagadott!!!!A legrosszabb a kislánnyal volt a kapcsolata,aki ezért az édesapjával elég jól kijöttek,hasonló is nagyon a természetük.Ezért az édesapa félrelépése hatalmas csalódás volt ennek a kamasz kislánynak.
Egy éve azzal az ürüggyel,hogy a beteg öccsétől nem akar semmit elkapni,felköltözött a kislány hozzánk.Mivel a fiam külföldön él,elég nagy a lakásunk,volt szabad helye.Aztán itt maradt.Azóta hallani sem akar a szüleivel való együttélésről.Azt kikötöttem,hogy minden nap ott ebédel,legyen a szüleivel,az öccsével,de szinte több időt nem is tölt velük.Nagyon lázad ellenük(ebben a korban tudom ez sajnos természetes),de azt mondja a kislány,hogy szégyenli a szüleit.Sem erkölcsi,sem anyagi biztonságot nem kapott, és nem is kap tőlük.Annak ellenére,hogy nem engedem ,de szörnyen beszél a szüleiről.2 hónapja már látomásai vannak.(ébren látja az 5 éve halott Dédit.)Egyre jobban bezárkózik a kislány,pedig nekünk születése óta rendkívül jó a kapcsolatunk.
A férjem és a vejem kapcsolata annyira megromlott,hogy megkérte őket a férjem,hogy minél előbb(legkésőbb tavasszal)költözzenek el innen.
Itt jönnek megint a gondok.A lányom hallani sem akar arról,hogy a lánya ne menjen velük.A kislány pedig velünk szeretne maradni,ill.kijelentette,hogy a családvédelemhez fordul,ha erőszakkal el akarják vinni.Jelenleg ugyan nem iszik a lányom,de anyagilag ugyanaz a helyzet,munkahelye nincs,a férje átment egy másik biztosítóhoz,talán itt jobban tud keresni.De a biztonság most sincs meg.
Én tudom,hogy egy gyereknek a szülei mellett a helye,a problémákat úgy tudja megélni,ha együtt oldják meg,de a nagyszülői szeretetem mégiscsak azt súgja,hogy talán jobb lenne a kislánynak,ha egyenlőre velünk maradna.Tudom,hogy nem kis dolgot vállalok fel,mert még beteg is vagyok,de most az unokám érdekeiről van szó.Sajnos látja rajtam,hogy én sem tudom mi lenne a jó,és ez a biztonságérzetét nem erősíti.Ő azt mondja,azt szeretné,ha én harcolnék érte,hogy itt maradjon velünk.
Semmiképpen nem szeretném jogi útra terelni ezt a dolgot,hisz a lányom szinte megszállottan ragaszkodik a lányához,hiába szinte semmilyen a kapcsolatuk.
A férjemmel nyugdíjasok vagyunk,ő még vezet egy kis üzletet.(60-62 évesek vagyunk)Anyagilag viszonylag biztonságot tudunk adni az unokánknak,de ami a legfontosabb,hogy nagyon-nagyon szeretjük.Ő a \"szemünk fénye\".
A fiúunokánk 10 évesen,ragaszkodva a szüleihez,csöndes,zárkózott gyerekként éli meg ezt a helyzetet.
Tudom,hogy hosszúra nyúlt a levelem,de még több oldal leírása sem tudna teljes képet adni erről a helyzetről.
Köszönettel várom a tanácsát:egy szerető Mami