SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEKHÚSVÉT
Orsolics Zoltán Zénó


Orsolics Zoltán Zénó
Szociális szakember, ifjúsági tanácsadó

Nem boldogul kamasz gyermekével? Az, az érzése, hogy esetleg drogokat fogyaszt? Nem tud megbízni gyermekében, esetleg úgy érzi, nem tehet semmit a kapcsolatukért?

Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/315-57-46
E-mail: info@kamaszszerviz.hu
Honlap: http://www.kamaszszerviz.hu
             http://www.drogtanacsado.hu
A szakértőnk jelenleg nem fogad kérdéseket, ezért csak az eddig neki feltett kérdéseket és az ezekre adott válaszokat tudod megtekinteni!
Választott témakör:

tini

Témakörök

összes téma      15 éves     17 éves     18 éves     19 éves     abortusz     aggódás     aggódó anyuka     alkohol     alkoholista anya     alkoholista apa     apa     átalakulás     bentlakásos     beteg     bezárkózás     bizalmatlanság     bizalom     biztonság     cigi     családi probléma     csalódás     csavargás     csúnya beszéd     diszkalkulia     dohányzik     drog     dühkitörések     egyedül nevelés     együtt élés     elengedés     elfogadás     elkényeztetett gyerek     elköltözés     elõítélet     érzékeny     férfi minta     fiam     fiú     fiúk nevelése     függõség     gondnokság     gyûlölet     gyámság     gyengeség     gyerek     gyermekelhelyezés     gyermeknevelés     gyermekpszichiátria     gyermekpszichológus     hazudás     hazudik     hiányzás     intimitás     iskola     iskolai hiányzás     kamasz     kamaszkori problémák     kapcsolat     kiabálás     konfliktus     kórház     kudarc     külön élés     lány     láthatás     leválás     megalázás     mentor     mindent megtehet     motiváció     nehéz ébredés     nehéz életszakasz     nehézség     nem jár iskolába     nem jön haza     nem mond igazat     nem tisztel     nevelés     nevelési problémák     öngyilkosság     pártfogó     pénz     pénztelenség     probléma     problémás kamasz     pubertás     rehab otthon     rehabilitáció     rettegés     rocker     segítség     serdülõ     suli     szerelem     szex     szökés     szülõk     tanulás     tehetetlen     terhesség     tinédzser     tini     tini lány     unoka     vadaskert     válás     verekedés     viselkedés     visszabeszél     visszafelesel     zsarolják     zsebpénz  

Kérdezz-felelek

Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.

14 éves kamasz lányt hogy lehet a letargiából kimozdítani?

Tisztelt Orsolics Úr!
14 éves lányommal kapcsolatban szeretném kérni ki a véleményét,tanácsát. Kisebb korában aranyos,szófogadó kislány volt,de most a kamasz korban teljesen megváltozott. Nem igazán találja a helyét valahogy a világban. Nagyon nagy önbizalom hiánnyal küszködik, nem szereti az alakját, nem tetszik a haja, arca. Egy ideje csak fekete,sötét ruhákba öltözik, feketére festi a szemét,mert szerinte anélkül nem szép. Ami nagyon aggasztó számomra,hogy legutóbb a közösségi oldalon olyan képeket posztol,amelyek ijesztőnek tűnnek nekem (fekete,halálra maszkírozott férfi fej, füstködben, bedrogozott,tetovált női alak stb.). Nem tudom mi zajlik a lányomba, mert sajnos nem tudja sem velem, sem senkivel megbeszélni, mert nem bízik meg senkiben. Csak halvány vonalakban célozgatva mondta el,hogy a halál és ilyen dolgok járnak a fejében. Nem igazán tudom miért van ez,mivel boldog családi életet élünk, láthatja,hogy szeretjük egymást az édesapjával. Talán az befolyásolhatja,hogy nincs igazi barátja. 2 éve költöztünk ki Németországba, és otthon sem talált igazi barátot magának, itt pedig szintén nem sikerül neki. Most van egy-két lány,akivel néha találkozik, elmegy hozzájuk,velük,de nem igazán olyan lányok,akinek örül egy lányos anyuka. Sajnos mivel csendes,visszahúzódó gyerek, épp ezért a hangos,menő lányok társaságát keresi. A gond az,hogy ők sem gyakran hívják és leginkább az internet bűvöletében él. Mit tanácsol,hogy lehet a lelkére hatni,hogy lehet ebből a letargiából kimozdítani? Köszönöm előre is válaszát. Tisztelettel: Sz-né

Kedves Sz.-né!
Lánya belépett a pubertásba, amely időszak nem csak testi (hormonális) de lelki átalakulással is jár. Mérlegre teszi az értékeket, amelyeket Önöktől, mint szülőktől kapott. Megkérdőjelez szinte mindent és kipróbál eddig nem próbált dolgokat is. A kislányból szépen lassan nő válik. Ennek határait, szerepét is keresi. Mégis a legfontosabb, hogy keresi önmagát az identitását. Ki vagyok? Honnan/kiktől származom? Milyen vagyok én? ... Többet foglalkozik az élet és a halál kérdésével, a társadalmi berendezkedéssel vagy éppen a politikával is...
A tinédzserkor "jó híre", hogy nem tart örökké! Amikor ezen átalakulás lezajlik, akkor egy új személyiség, egy új nő születik meg. Ezért is hívják sokan azt az időszakot a második születés időszakának. Ilyenkor a tinédzserek kockázatkeresőbbek, mint előtte.
Amit tehet:
-Majd elmúlik! (tudatosítja magában, hogy ebben az időszakban nem kell mindent olyan komolyan venni.)
-Most rögtön! (amikor Ő szeretne beszélgetni, akkor lehetőség szerint próbáljon jelen lenni)
-A partvonalról szurkolni! (legyen egy karnyújtásnyira ha szüksége van önre de mást nem tehet, mint hogy a partvonalról drukkol neki.)
-Türelem és megértés! (próbáljon ebben az időszakban türelmesebb lenni vele és néha meséljen neki a saját tinédzser koráról)
Amennyiben igényli szívesen fogadom Önt egy személyes konzultációra. E-mail: info@kamaszszerviz.hu http://www.kamaszszerviz.hu
 



Orsolics Zoltán Zénó
2014-04-28 10:51:59
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
A lányom 17-éves és van egy barátja de az engedélyem nélkül ment el itthonról mert ő ottan akar lakni mert itthon nem szeret lenni eddig nem volt ilyen nagyon megváltozott azzal érvel,hogy neki vannak jogai meg én nem értem meg őt.És arra kér,hogy írjam alá a gyámhivatalos papírt,hogy ő ott maradhasson.Az lenne a kérdésem,hogy neki milyen jogai vannak és,hogy dönthet-e és aláírhat-e hivatalos papírt nélkülem.Köszönöm,hogy válaszolnak.
Tisztelt Levélíró!
A lányáért Ön felel 18 éves koráig, tehát a hatóságok is Önökön fogják számon kérni lánya testi-lelki jóllétét, egészségét. 18 éves koráig nem dönthet Ön nélkül. Amennyiben lánya feljelenti Önt valamely hivatalos szervnél, akkor indulhat Ön ellen hivatalos eljárás és esetleg gyermek-elhelyezés. Ez utóbbira csak indokolt esetben kerül sor (fizikai bántalmazás, erőszak, szenvedélybetegség, visszaélés) Tapasztalataim szerint hasonló eseteknél elegendő a családterápia vagy/és mediáció (mediátor) alkalmazása, melyet a helyi családsegítő szolgálatnál vehet igénybe.
Üdvözlettel:

Orsolics Zoltán Zénó
2011-08-25 22:24:25
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Zoltán!
Egy 34 éves két gyerekes anyuka vagyok.Másfél éve külön élünk a férjemmel (egy látszólagos jó házasság ment tönkre 15 év után)
Két fiam van 14és 13 évesek (okos ,értelmes jótanuló sportoló gyerekek) Sajnos a szétválás nem volt zavartalan és ez megviselte őket ...Agyagi és lelki okokból az édesapjuknál vannak a családi házunkban ahol felnőttek...jó körülmények között iskolát sem kellett változtatniuk...Csak egy próbléma van hogy velem nem akarnak azóta találkozni sem látni :(
Hiába próbálom velük felvenni a kapcsolatot minden módon, ők elutasítanak .Az édesapjuk azt állítja hogy senki nem beszéli le őket vagy fordítja őket ellenem ,maguktól ilyenek.Már 1 éve nem láttam őket ,csak interneten képeken ,nagyon hiányoznak .Azt még hozzá teszem hogy nagyon jó kapcsolatom volt velük addig még családban éltünk ,szerettek engem és én is őket!!(nem voltam rossz anya)
A kérdésem az lenne hogy mit tehetnék hogy ez a helyzet megváltozzon jó irányba??vagy meddig tarthat ez az állapot még???
Féltem őket ,félek hogy belül lelkileg ez nekik sem tesz jót ..hiába állítják hogy boldogok nélkülem is..Mi lesz ha később jön ki rajtuk ??
Nem tudom mit tegyek:(
Előre is köszönöm a válaszát
Üdvözlettel Judy
Kedves Judy!
Különös amit ír. Egy éve, a válás óta nem találkozott személyesen gyermekeivel. Gyermekei elzárkóznak a személyes találkozástól. Ön jól érzékeli a helyzetet, ez valóban nincsen így jól. Úgy sejtem valami titok lehet a háttérben, amibe Önt nem avatták be. Leginkább a férjének kellene támogatni, hogy gyermekei láthassák, érezhessék, érinthessék Önt. Megtiltani valamit nem csak szavakkal lehet, erre kifinomult módszerek vannak, tehát talán a gyermekei apja valóban nem mondja, hogy ne találkozzanak Önnel de minden másban ez érezhető. Az elválásnál a gyermekeiben lévő csalódás és harag is okozhatja ezt az állapotot, ezt bűnbakképzésnek hívjuk, amikor csak is Önt hibáztatják a kialakult helyzetért. Ebben az esetben is az édesapjuknak kellene a feszültséget oldani a fiúkban. Nyilvánvaló, hogy a gyermekeknek az édesapjukra és az édesanyjukra is szükségük van. Úgy gondolom, hogy a kialakult helyzet semmiképpen nincs jól így, senkinek nem válik hasznára. Azt javaslom, hogy kérje a helyi családsegítő szakemberek személyes segítségét. Amennyiben ott nem talál megoldásra, kérem keressen meg telefonon.
+36 303155746, www.kamaszszerviz.hu
 

Orsolics Zoltán Zénó
2011-06-08 22:18:27
Olvasói értékelés: nincs még értékelés

Üdv!
16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt.
A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul.
Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit.  Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését.
10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett.
14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel.  Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál.
Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét.
Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom?
Előre is köszönöm a választ!

Kedves Gimnazista Leányzó!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával! Megértem a helyzetét, nem egyedülálló evvel a típusú vonzalommal. Leírásából arra következtetek, hogy Önt szellemileg is ezek a férfiak vonzzák (ezért nincs a kortársaknak esélye Önnél). Nyilván ezt a szellemi vonzalmat követi a testi, és ha elmélyülne, még lelki kapcsolattá is komolyodhatna. Igenis vannak ilyen alapon nyugvó házasságok, amelyek működnek, sőt régen sok férfi csak negyven év fölött házasodott (miután megteremtett egy családnak-gyerekeknek megfelelő egzisztenciát) fiatal 18-25 év közötti lánnyal. Tehát ez a fajta vonzalom nem új keletű és nem is kell szégyellnie magát emiatt. A háttérben megbúvó okokat lehetne pszichológus segítségével kibontani, ha kiváncsi rá, mi-miért van Önnél. (pl. apakép, intellektuális vonzerő, felelősség, bizalom) Még egyszer mondom, ez nem kóros, hanem inkább szembemegy a mai felelőtlen életszemlélettel, hogy megállapodott nyugalmat, biztonságot árasztó emberhez vonzódik és annak kínálná fel ifjúsága kincseit.
A másik szempont a vonzalom "tárgya", aki elkötelezett, esetleg családos és tanár. Hál'Istennek nem reagál, ha észre is vette a kötödést. Remélem észrevette és helyesen, távolságot tartva vigyáz Önre. Az Ön érzelmeit tiszteli, nem leplezi le, de nem is él vissza velük és nem teszi tönkre a saját kialakult életét sem. Jó tanár, kijön a diákokkal, de tart két lépés távolságot, remélem ugyanarról beszélünk. És nem arról a rémről, aki visszaél a diákok feletti hatalmával, saját kudarcos magánélete kínjait diákjai vagy más fiatalok örömeinek kihasználásával akarja pótolni, majd ha élvezett, akkor magára hagyja testileg- lelkileg a kihasznált fiatalt, aki egy életre sérül kapcsolatépítésben, bizalomban.
Tehát az Ön döntése lesz, hogy kit választ a jővőben valódi társnak. Ha majd felnőttként egy idősebb férfivel lesznek boldogok vállalja fel nyugodtan. De addig keresse önmagát, értse meg önmagát, a motivációit, ismerjen meg embereket, lelkileg-szellemileg. Emellett meg ábrándozzon, álmodozzon arról, ami Önnek kedves, de azt azért tanácsos megvárni míg egy férfi (független, nem tanára-főnöke, aki felelős Önért) Önt akarja, nem csak a fiatalságáért.
Tisztelettel:Kamaszszerviz Team






 



Orsolics Zoltán Zénó
2011-05-17 12:00:31
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Orsolics Zoltán Zéró!
Megpróbálom a lehető legrövidebben leírni a problémámat.
A 13 éves lányunokám lelki békéjéről van szó.
Kb.másfél éve kezdődtek a problémák.Az édesapja megcsalta az édesanyját(a lányomat),és elindult a \"pokol\".
Mi egy udvarban élünk a lányomékkal,de teljesen külön helyileg is,háztartásban is,annak ellenére,hogy sokat segítünk rajtuk,mind anyagilag,mind lelkileg(utóbbit,ha kérik).Tehát nekünk sem volt mindegy,hogy ez az eset megtörtént.
Aztán jött a többi.Kiderültek a vejem részéről hatalmas adósságok,elvették az autójukat,egy biztosítónál dolgozott,mint vállalkozó,de szinte alig keresett valamit.Különéltek néhány hónapig,de aztán újra összeköltöztek.Két \"szerencsétlen\" ember egymásba kapaszkodása volt ez.Ugyanis kiderült,amit már sejtettünk,de bizonyíték nem volt rá,hogy a lányom alkoholista kb.5-6 éve.A gyes után nem tudott elhelyezkedni,fekete munkával keresett némi kis pénzt,de az csak az italra és a cigarettára volt talán elég.Sokat kiabált a gyerekekkel (van egy 10 éves fiúunokám is).Sajnos nem voltam hatással a lányomra,nem tudtam segíteni.Tagadott,csak tagadott!!!!A legrosszabb a kislánnyal volt a kapcsolata,aki ezért az édesapjával elég jól kijöttek,hasonló is nagyon a természetük.Ezért az édesapa félrelépése hatalmas csalódás volt ennek a kamasz kislánynak.
Egy éve azzal az ürüggyel,hogy a beteg öccsétől nem akar semmit elkapni,felköltözött a kislány hozzánk.Mivel a fiam külföldön él,elég nagy a lakásunk,volt szabad helye.Aztán itt maradt.Azóta hallani sem akar a szüleivel való együttélésről.Azt kikötöttem,hogy minden nap ott ebédel,legyen a szüleivel,az öccsével,de szinte több időt nem is tölt velük.Nagyon lázad ellenük(ebben a korban tudom ez sajnos természetes),de azt mondja a kislány,hogy szégyenli a szüleit.Sem erkölcsi,sem anyagi biztonságot nem kapott, és nem is kap tőlük.Annak ellenére,hogy nem engedem ,de szörnyen beszél a szüleiről.2 hónapja már látomásai vannak.(ébren látja az 5 éve halott Dédit.)Egyre jobban bezárkózik a kislány,pedig nekünk születése óta rendkívül jó a kapcsolatunk.
A férjem és a vejem kapcsolata annyira megromlott,hogy megkérte őket a férjem,hogy minél előbb(legkésőbb tavasszal)költözzenek el innen.
Itt jönnek megint a gondok.A lányom hallani sem akar arról,hogy a lánya ne menjen velük.A kislány pedig velünk szeretne maradni,ill.kijelentette,hogy a családvédelemhez fordul,ha erőszakkal el akarják vinni.Jelenleg ugyan nem iszik a lányom,de anyagilag ugyanaz a helyzet,munkahelye nincs,a férje átment egy másik biztosítóhoz,talán itt jobban tud keresni.De a biztonság most sincs meg.
Én tudom,hogy egy gyereknek a szülei mellett a helye,a problémákat úgy tudja megélni,ha együtt oldják meg,de a nagyszülői szeretetem mégiscsak azt súgja,hogy talán jobb lenne a kislánynak,ha egyenlőre velünk maradna.Tudom,hogy nem kis dolgot vállalok fel,mert még beteg is vagyok,de most az unokám érdekeiről van szó.Sajnos látja rajtam,hogy én sem tudom mi lenne a jó,és ez a biztonságérzetét nem erősíti.Ő azt mondja,azt szeretné,ha én harcolnék érte,hogy itt maradjon velünk.
Semmiképpen nem szeretném jogi útra terelni ezt a dolgot,hisz a lányom szinte megszállottan ragaszkodik a lányához,hiába szinte semmilyen a kapcsolatuk.
A férjemmel nyugdíjasok vagyunk,ő még vezet egy kis üzletet.(60-62 évesek vagyunk)Anyagilag viszonylag biztonságot tudunk adni az unokánknak,de ami a legfontosabb,hogy nagyon-nagyon szeretjük.Ő a \"szemünk fénye\".
A fiúunokánk 10 évesen,ragaszkodva a szüleihez,csöndes,zárkózott gyerekként éli meg ezt a helyzetet.
Tudom,hogy hosszúra nyúlt a levelem,de még több oldal leírása sem tudna teljes képet adni erről a helyzetről.
Köszönettel várom a tanácsát:egy szerető Mami
Tisztelt Asszonyom!
Köszönöm, hogy megtisztel bizalmával. Levele elég jó képet ad a család és unokája helyzetéről. Egyfelől unokája sem erkölcsi, sem anyagi biztonságot nem kap a szüleitől és ráadásul szörnyen beszél róluk. Másrészt pedig jogilag 18 éves koráig a szüleinél lenne a helye. A leírtak alapján úgy gondolom, hogy be kellene vonni a helyi családsegítő központot, ahol egy szakember jobban látná azt, hogy a kislánynak mely helyzet lenne a jobb! Úgy gondolom, hogy ebben a nehéz helyzetben csak az számít, hogy mi a jobb a kislánynak. Azonban én ezt nem tudom megítélni egyetlen levélből és nem is lenne szerencsés. Tehát, azt javaslom, hogy tartsa szem előtt a gyerek érdekeit és kérje tanácsát a helyi családsegítő szakemberétől.
Üdvözlettel: KamaszSzerviz Team


Orsolics Zoltán Zénó
2011-01-08 22:23:41
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Ez a mentorálás ingyenes, és hogy zajlana, email vagy személyes? A szüleim nem mennének bele.
Ma hajnalban 2 körül felkeltem és azóta is vért hánytam a budiban és most is sírok. anyám most ment el dolgozni és azt mondja nem igaz h ilyen gyenge vagyok h az osztály miatt bebeszélem magamnak h beteg vagyok. meg novemberben is hiányozgattam most téli szünet előtt is másfél hetet. mostmár asziszem nem kell hánynom.... mennem kell
Szia!
A részleteket megtudjuk beszélni. Ide írj: info@kamaszszerviz.hu
Üdv.:

Orsolics Zoltán Zénó
2011-01-03 09:56:46
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Üdvözlöm!
17 éves lány vagyok, márciusban töltöm a 18. életévemet. Az a kérdésem lenne Önhöz, hogy milyen jogaim vannak,azzal kapcsolatban, hogy gond nélkül elköltözhessek a szüleimtől. Sajnos az a helyzet, hogy súlyos, rendbe hozhatatlan családi problémáim vannak és nem tudok tovább velük élni. (részletezni nem szeretném, de nem tinédzseri gondok) A szüleimnek milyen jogai vannak vagy lehetnek ezzel kapcsolatban?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves 17 éves lány!
18 éves korodtól, szüleidnek semmilyen jogai vagy kötelezettségei nincsenek. Oda mész és azt csinálsz, amit akarsz. Szabad választójoggal rendelkezel, házasodhatsz, gyermeket szülhetsz stb. A kérdés csak az, hogy valóban készenálsz erre? A szüleiddel valóban reménytelen az együttműködés? Van valaki, akire számíthatsz? Van bizalmasod? Úgy gondolom, hogy a felnőtté válás nem dátumhoz köthető hanem egy folyamathoz, ahol leginkább felelősséget, teherbírást, józan gondolkodást, döntéshozatalt kell elsajátítani. Üdvözlettel: www.kamaszszerviz.hu


Orsolics Zoltán Zénó
2010-12-29 21:54:02
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Jónapot! Az a probléma állt fenn, hogy terhes vagyok. 15 éves vagyok és 2 héttel ezelőtt lefeküdtünk a barátommal. Védekezdtünk óvszerrel de én úgy érzem terhes vagyok. Néztem az interneten pár terhességi előjelet és hasonlókat észleltem. Ha tényleg az vagyok, akkor lehet úgy abortuszom, hogy a szüleim ne tudják meg? Előre is köszönöm.
Köszönöm bizalmadat és egyúttal javasolnám, hogy minél gyorsabban vegyél egy terhességi tesztet gyógyszertárban vagy DM-ben, illatszerboltban. Amennyiben a teszt pozitív fordulj nőgyógyászhoz napokon belül, mert különben kevés időd marad a tájékozódásra és a döntésre. Mindenféle beavatkozáshoz 18 éves kor alatt szülői engedély kell. Tehát első lépés a bizonyosság, majd szakembernél a további lehetőségekről érdeklődni. Amennyiben pozitív a teszt, mindenképp oszd meg szüleiddel a dolgot. Ne parázz! Fontos, hogy tudják!

Orsolics Zoltán Zénó
2010-12-24 22:24:34
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Zoltán! 14 éves unokám miatt fordulok Önhöz. 2,5 éve elköltöztek a faluból. Eddig 3-4-es jegyei voltak, most 4-ből bukásra áll. 2 éve minden hétvégét a Dédinél tölti, Pesten, Ők egy kisvárosba laknak szüleivel és két kistesóval. A nagy gond, hogy szerintem zsarolják a gyereket! 2 hónap alatt 8 db mobiltelefon tünt el. Hol az övét \"veszíti \" el, hol a Dédiét \" lopják\" el. A Dédi mindig vesz másikat, hogy kapcsolatot tudjanak tartani egymással. Azt nem hiszem, hogy eladná, mert nincs pénze, új dolgokat sem visz haza. Tagadja, hogy zsarolják, de én már nem tudok mit kitalálni. Nagyon szeretem és félek, hogy rossz vége lesz! Sajnos elég rossz anyagi körülmények között élnek szüleivel, de Ők is szeretik. Kérem adjon tanácsot, mit tegyünk, hogyan derítsük ki az igazságot! Előre is köszönöm segítségét Tisztelettel : Aggódó nagymama
Tisztelt Nagymama!
Köszönöm, hogy megtisztel bizalmával. Ön azt kéri tőlem, hogy adjak tanácsot abban, hogyan tudhatják meg az igazságot. Az unokája szülei nem tudják az igazságot? Nincs olyan jó viszonyunk, hogy tudják, hogy a gyerek mire költ? Nem akarom Önt megijeszteni, de ismerve a mai fiatalokat, azt gondolom, hogy unokáját nem zsarolják, hanem szeret költekezni. Eljátsza ezeket az Ön által említett eseteket, hogy legyen pénze. És, hogy mire költ? A mai kamaszok nagy része jó esetben iskolai büfére, szórakozásra, édességekre egy vagyont képes elkölteni. Rosszabbik esetben pedig cigarettára és drogokra is költhet. Ezek ugye nem látszanak meg egy ideig, amíg ki nem alakul a függőség. Ön említette levelében, hogy unokája szülei rossz anyagi körülmények között élnek. Talán nagyon csekély zsebpénzt kap otthonról a kortársaihoz képest. A kamaszoknak a kortárs kapcsolatok nagyon fontosak, ezért sok mindenre képesek. Az igazságot leginkább a szülők tudják kideríteni, vagy egy külső szakember. Amennyiben úgy érzi szívesen segítek Önöknek.
www.kamaszszerviz.hu, Tel.: +36 30 3155 746


Orsolics Zoltán Zénó
2010-12-19 21:26:19
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt uram! Szeretném a tanácsát kérni. Fiam már 8éve elvált a feleségétől,és az akkor 13éves kislány az anyjánál maradt,a 8éves fiú meg az apjához került. Jó is volt az apja új élettársával is a kapcsolata, mondhatnám, a fiú igen nagyon kedvelte is. Aztán 2 éve valahogy (talán a kamaszkor?) folyamatosan rossz irányba változott. Nemtanul, a 9-ik osztályt 2-szer járta, majd pótvizsgával most 10-ik osztályos.De most félévkor is csupa elégtelen sok tantárgyból..sajnos. Annyira rossz lett az apjával is , és az élttársal is a kapcsolat, hogy borzasztó. (annyira, hogy ha puska volna a kezükbe egymást lelőnék, FŐLEG A GYEREK! ) 2011. Márciusba tölti a 17-ik életévét be,és már nemtűri el , nem fogadja el ha nem azt, és nem úgy csinálhat dolgokat ahogy az neki tetszik.Jogait nagyon tudja,követeli, kötelésségit nemis akarja .Az édesanyja külföldön dolgozik /a jobbkereset miatt/ másfél havonta 2-3 napra jön haza látogatóba. A nagylány unokám aki 21éves, és már dolgozik . A fiú most oda akar költözni,anyja nem engedte mégidáig , mert ha oda ment 1, 2 napra ottis szemtelenül vissza beszélt, követelőzött, nemakarja megérteni ha nincs /pénz/abból nemtud adni.Meg különben is az isten pénzét is elköltené.Annyira SZEMTELEN, hogy ha netán apjától, vagy anyjától \"kapna \"egy pofont, őneki joga lenne azért legalább 2pofont vissza adni. Most bizik a nővérébe, hogy az oda engedi magához, \"mert nincs itthon az anyja\" Először ide hozzánk nagyszülőkhöz kérte hogy jöhessen, de mimár 70 évesek vagyunk, és nemakarok haragot egyik szülőjétől sem, és nekünk már \"SOK LENNE \" Mert bizony nagyon sokat visszaélt, kihasználta a jóságunkat. Nagyon szeressük őket, imádjuk, de nagyon sokszor nagyon megbántott minket is már, /kiabált ,ránk csapta az ajtót úgy, hogy majd kiszakadt tokostul/ Sajnos a bocsánat kérést nemismeri...Egyszerüen úgygondolja , hogy neki nem parancsol az apja, akkor hagyja ott amikor ő akarja. Annyit \"papolok\" neki, de annyira önfejű, hogy tőle csak tanulni lehet...nem őt inteni a JÓRA. TISZTELETTEL VÁROM A VÁLASZÁT ÉS ELŐRE IS KÖSZÖNÖM ...nagymama.
Tisztelt Nagymama!
Először is köszönöm bizalmát, amivel beavat családi ügyeibe. Leveléből ítélve az édesapa nem szabott megfelelő határokat gyermekének, aki időközben a kamaszkorba érkezett és ezen viselkedésformák csak felerősödtek. Az édesapa felesége pedig -gondolom- nem tudott kellően jó kapcsolatot kialakítani a fiúgyermekkel, ezért nincs rá hatással. Ebben a korban teljesen feleslegesnek tartom a "papolást", "intést" hiszen csak nagyobb ellenállást és hisztizést szül. A kérdés az, hogy az édesapa ezt a kialakult helyzetet mennyire érzékeli problémának? A megoldást abban látom, hogy a szülőnek vissza kell szereznie szerepét, amely tiszteletre, egymás elfogadására és a családi játékszabályok betartására kell, hogy alapuljon. Ez hosszú idő, több hónapot is igénybe vehet. Tudok Önöknek segíteni ebben, amennyiben felkeresnek időpont egyeztetés céljából. Tel.: +36 30 3155 746, www.kamaszszerviz.hu
Üdvözlettel:

Orsolics Zoltán Zénó
2010-12-19 12:25:04
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Orsolics Zoltán Zénó!
17 és fél éves kamasz fiam középiskolás, ahogy elkezdi a sulit a gondok is elkezdődnek vele.Még csak szeptember van de Ő már két igazolatlan órát csinált. Első alkalommal haza jött az utolsó óráról, mert \"nem érezte jól magát\". A tanár mondja hogy akkor menj haza, de igazolni nem fogja a hiányzást! A második alkalommal elaludt, így az első óráról hiányzott. El kell mondanom, hogy amikor 8. osztályos volt már akkor is csinált 10 óra igazolatlant, a jegyzőhöz kellett mennem ezért, ezt pénzbüntetés nélkül \"megúsztam\", de mivel nem tudtam a hiányzásairól, elég kellemetlenül érintett a dolog, még én szégyelltem magam. Tavaly 9.osztályos volt ekkor megint csak hiányzott, 5000 ft-ra megbüntettek.Munka nélküli mellé nem hiányzott ez nekem, meg egyébként sem! Egyedül nevem 6 -éves kora óta, elváltam az apjával nincs kapcsolata. A tőlem telhetőt amit csak tudok megadom neki. Már többször beszélgettem vele, hogy ne vegye ezt a dolgot félvállról, legyen benne annyi kötelesség tudat hogy iskolába kell járni, szakmát kell tanulni.Asztalosnak tanul, szeret farigcsálni, számítógépet szerelni, motort szerelni, csak éppen tanulni meg suliba járni nincs kedve. A mostani hiányzásai miatt össze vesztünk, úgy hogy iskolából csak este fél 10- kor jött haza. Aggódtam érte, amikor haza jött még Neki állt feljebb, hogy minek jöjjön haza, nem mindegy hogy hol voltam?-ez volt a válasz. Megint csak össze vesztünk. Nem tudom vele szépen, türelmesen megbeszélni a dolgot, mert a hangnem amit használ velem szemben nem tetszik, és azt mondja hagyjam békén mert most nem érek rá, közben a laptopján írogat másoknak. Csak az a baj, hogy sosem ér rá, így akar kibújni a beszélgetés alól.
Tanácstalan vagyok, mit tegyek? Kihez fordulhatnék segítségért?
Köszönöm válaszát!
Tisztelt Asszonyom!
Köszönöm, hogy megosztotta velem gondjait. A fia viselkedésében nem látok nagyobb különbséget a kortársai viselkedésétől. Igazából az Önök kapcsolata az, amely elgondolkoztató. A fia valamiért bizalmatlan Önnel. Addig nem fog megtudni sok mindent gyermeke életéről, ameddig nem kerül helyére az Önök kapcsolata és ezáltal a mindennapi kommunikáció és a mindennapi élet rendje. Ebben az új rendben mindenki teljesíti a kötelességét pl. Ön eltartja ameddig tanul és nem szabadul meg tőle, mint más kevésbé toleráns szülő. Ő pedig, mint fiatalkorú, tehát nem felnőtt, hanem gyerek beszámol az idejéről, a társaságáról és szintén teszi a társadalmi kötelességét azaz tanul az iskolájában. Ezt nevezik generációs szerződésnek, ahol az együtt élők viszonylag egyenrangúan kialakítják az együtt élésük szabályait és azt betartják, BETARTATJÁK (pl. szülő a gyermekkel) egymással. Ezen rend kialakításában tudok személyes segítséget felajánlani.
www.kamaszszerviz.hu

Orsolics Zoltán Zénó
2010-09-27 11:22:18
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Zoltán!
Mit tegyek?Van3 gyermekem de az édes apjuktól12éve vagyunk külön,én kaptam meg a gyerekekre a jogot én vagyok a gyámjuk.Édesapjuk sosem foglalkozott velük,gyermektartást soha nem fizetett de a lényeg a gyerekek már nagyok és a 19 évest meg a 17 évest(2fiú)magához csalta nyaralni és a 17éves fiam sunyi módon közölte nem jön haza.!Pedig iskola köteles én felelek érte és ott akar(a2fíú)lakni.Azt mondta ha haza hozattatom vissza szökik.Azt mondták a gyámügyön,ha szóban bele egyezek,bármi történik én vagyok a felelős,ha viszont perre viszem az több év.Akkor mi lenne a jobb megoldás?Kihez forduljak?Vagy törödjek bele,hogy ott marad a fiam?Köszönettel:Gné
Kedves Gné!
Nagyon nehéz ilyen idős fiúkat befolyásolni, főleg ha ennyire elszántak. Mivel jogilag Ön felel a 17 éves fiáért, ezért a helyi gyermekjóléti központhoz fordulhat segítségért. Azonban ez az ügy tovább fog tartani, mint ahogy gyermeke betölti a 18 életévét. Ön azt mondja, hogy semmit nem tehet? Valójában nem tarthatja ott, hiszen valószínű tényleg visszaszökik majd, de azért van, amit tehet. Próbáljon nyugodt maradni. Próbáljon biztos háttér maradni. Amennyiben szükségük van Önre érzelmileg, hagyjon visszavezető útat nekik. Így, ha Önnél van a biztonság, a nyugalom és a megértés, akkor még a későbbiekben visszakaphatja Őket.
www.kamaszszerviz.hu
Üdvözlettel:

Orsolics Zoltán Zénó
2010-08-28 23:52:29
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Tisztelt Zoltán!

Egy komoly problémával fordulok Önhöz!
van egy 18 éves lányom, aki hosszas nyári felkészítés után is megbukott a pótvizsgán. A felkészítő tanár azt modnta, hogy ő a diszkalkulia jeleit látja a gyermeken és kérjünk egy szakvéleméynt. Nos most a ygerek teljesne kikészült a hír hallatán, nem tudja mit tegyen, öngyilkosságon gondolkodik, nem bír beilleszkendi egy új osztályba.
Az lenne a kérdésem, hogyha egy ilyen szakvéleményt beviszünk az iskolába akkor eltekintenének az évismétléstől? mert ugye akkor már fellen mentve matematikából ezért már azt nem is kéne tanulnia, de a többi tantárgyból ügyes.
Köszönöm a válaszát
Tisztelt Hölgyem!
Úgy gondolom, hogy egy ilyen szakvéleményt feltétlen szerezzenek be, de a döntés az iskolán múlik. Másrészt azt javaslom, hogy lányának kellene egy kísérő vagy segítő, aki az önértékelését és önbecsülését tréningezné. Pl.pszichológus.
Fontos, hogy a segítő személyhez bizalommal és szimpátiával tudjon odafordulni.
www.kamaszszerviz.hu
Üdvözlettel:

Orsolics Zoltán Zénó
2010-08-28 23:43:24
Olvasói értékelés: nincs még értékelés

Tisztelt szakértő úr ! Én egy 15 éves lány vagyok és nov. 24. én leszek 16. Otthon a helyzet elég tűrhetetlen mivel a szüleim és a nénikém is ellenem van. Többek közt tiltják 1.5 éves kapcsolatomat mert apám rasszista ,a barátom pedig félcigány. A rokonságomban sok a kisebbségi de ők ennek ellenére tiltanak tőle mint mindenki mástól eddig. Sokat veszekszik édessanyám apámmal nem rajtam csak úgy egyszerűen mindennapi nálunk. Szeretnék elköltözni a barátomhoz akivel komoly terveink vannak de sajnos nem tudjuk mik ennek a feltételei. Ő jelenleg dolgozik 1 éve és tanul esti tagozaton. 24 éves mult augusztusban. Tehát hogyan tudnék törvényesen odaköltözni ? A választ előre is köszönöm ... Katx

Kedves Katx!

Sajnos azt gondolom, hogy 18 éves korodig jogilag nem tehetsz semmit. Be kell érned a szülői tiltás ellenére azzal, hogy alkalmanként találkozol a barátoddal. Az érzelmeknek tudom nem lehet parancsolni, de az is igaz, hogy a nagy szerelmek kibírnak sok nehézséget. Azt javaslom, hogy -a lehetőségekhez képest- próbáljatok jó viszonyt kialakítani a szüleiddel. Az előítéleteket a barátoddal kapcsolatban a megismerése mérsékelheti. Tehát ha megismerik Őt (és rájönnek, hogy rendes gyerek), akkor elfogadják és a végén még meg is szerethetik.
www.kamaszszerviz.hu

 



Orsolics Zoltán Zénó
2010-08-21 21:00:20
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Zoltán!
Végső elkeseredésemben írok Önnek. Második házasságomból 3 gyermekem van, a középső már-már az őrületbe kerget. Kb 2 éve jár egy szomszéd városban lakó fiúval, aki teljeseb elfordította a családtól. Mióta nagykorú lett, jön az SMS, hogy nem alszom otthon, majd reggel megyek. Ha mégis hazajön este, csak beköszön, és semmi társalgás. A vasárnapi vagy szombati ebédnél, amikor együtt van a család, próbálunk beszélgetni, olyankor semmi kérdésre nem válaszol, semmi mondanivalója nincs. Vagy más esetben igazat ad abban, hogy többet kéne otthon lennie, beszélni magáról, megosztani a problémáját. Igazat ad, azután folytatódik minden tovább. Sajnos az érettségi szünetet sem igazán arra használta, amire az való, igaz, nem volt rossz tanuló ( 4-5-ös) ennek meg is lett az eredménye, nagy valószínűséggel egyik iskolába sem veszik fel a pontszámai miatt. A másik két gyereknél, az egyik nagyobb, a másik fiatalabb, nem probléma, hogy a barát, vagy a barátnő eljön hozzánk, az ő barátja évente egyszer jön, húsvétkor locsolkodni. Teljesen elfordult a családtól. Csak akkor áll velem szóba, ha bérletet kell venni, vagy pénzre van szüksége. Mit rontottam el? Kérem segítsen!
Tisztelt Hölgyem!
Elég nehéz lenne és nem is szerencsés, az Ön 18 évig tartó nevelését pár mondattal megkritizálni.
Minden esetre amennyiben lánya nagykorú lett és azóta "kitört" a családból, az valószínűleg az önállósodási törekvéseit hivatott szolgálni. Javaslom, hogy ha már önállósodni akar a lánya, akkor mindenben tegye ezt, tehát ne csak akkor menjen Önhöz, amikor pénz kell neki. Másrészt az a tapasztalatom, hogy azok a lánygyermekek, akik korán elhagyják a családi otthont egy fiú társaságáért előbb-utóbb csalódnak és akkor visszatérnek a biztonságot nyújtó családba. Amit Ön tehet, hogy messzirő figyeli az eseményeket. Fejezze ki, hogy haza mindíg jöhet a lánya, otthon elfogadásra, biztonságra találhat, de vegye tudomásul, hogy most nem ez az időszak van lánya életében. Úgy gondolom, hogy ha csak a pénz miatt jön néha vissza Önhöz, az nem vezet jóra. Egyre nagyobb távolságot szül és Önben pedig egyre nagyobb elégedetlenséget.
Önt is szívesen várom személyes konzultációra irodámban. www.kamaszszerviz.hu

Orsolics Zoltán Zénó
2010-07-18 17:52:38
Olvasói értékelés: nincs még értékelés

Tisztelt Zoltán! Én egy 17 éves lány vagyok. Áprilisba teherbe estem. Édesanyám és a párom is mellettem van. Érdeklődni szeretnék,ha nyáron A párom elvesz,akkor is kell-e az iskolában évhalasztást kérnem?Mire a pici megszületikbetöltöm a 18at.Segitségét előre is köszönöm!

Kedves 17 éves lány!
Ha jól értem, áprilisban teherbe esett, akkor január-februárban fog megszületni a kisbabája. Nagyon jó dolog, hogy mind a párja , mind az édesanyja támogatására számíthat. Mivel a szülés tanévben történik, szüksége is lesz a segítségre. Akár megházasodik, akár nem 18 éves koráig iskolaköteles. Bár a házasság nagykorúsítja, tanulmányait érdemes mindenféleképpen (márcsak a jővője miatt is) folytatni. Tehát az iskolát nem érdemes elhagynia, hanem a megfelelő tanulói jogviszony megválasztását javaslom. Sok iskolában nem támogatják, hogy a diák lányok áldott állapotban részt vegyenek a nappali oktatásban, ezért érdemes a családbarátabb magántanulói státuszt választani. Igy az iskolában sem veszít évet, és a családja segítségével a tanévet is befejezheti.



Orsolics Zoltán Zénó
2010-06-25 17:04:28
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves uram!14 éves kamasz fiam viselkedése illetve velünk,szülőkkel való kommunikációja nagyon megváltozott,sajnos rossz irányba.Türelmetlenségének,nem tetszésének gyakran csúnya kifejezésekkel ad hangot,a szülők általi tiszteletnek,szeretetnek nyoma sincs viselkedésében,habár mi úgy érzem lehetőségeinkhez képest minden szeretetünket,törődésünket megkapta.Kérem javaslatával segítsen,hová,kihez érdemes fordulni ez ügyben,aki segítene rajtunk,hogy a család együtt maradhasson.Köszönöm
Tisztelt Levélíró!
Szívesen foglalkozom személyesen a családdal. A problémáktól függően 6-8 alkalommal biztosan kellene konzultálnunk. Az első alkalom után meg tudnánk határozni előre a munka menetét, gyakoriságát és az irányát is. Felváltva beszélgetnék önökkel ill. gyermekükkel. Amennyiben alkalmasnak érzi az időt, kérem hívjon időpontegyeztetés céljából.
+36 30 3155 746, E-mail: info@kamaszszerviz.hu
www.kamaszszerviz.hu


Orsolics Zoltán Zénó
2010-06-24 10:18:06
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
A szerkesztő ajánlja