Kedves Andrea!

Előre is bocsánat, ha hosszú lesz a mondandóm, de nagyon kétségbe vagyok esve.
Kislányommal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni, mert teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mi lehetne a megoldás a viselkedésére.a
Lányom, aki lassan 8 éves lesz, első osztályba jár,és az iskolában semmi gond nincs vele, ellenben amint kilép az iskolából, lényegében kezelhetetlenné válik (előtte az óvodában is hasonló volt a helyzet)
Ez az állapot véleményünk szerint kb azóta tart, amióta a kistestvére (fiú) megszületett 2012 januárjában. Ekkor a lányunk 2.5 éves volt, és nem egyből drasztikusan, inkább szép lassan kezdett átalakulni a viselkedése. Először mindenki féltékenységnek hitte (mi is) a dolgot, így próbáltuk szeretettel, odafigyeléssel kezelni a dolgot, hogy ne érezze a lányunk, hogy esetleg ő kimarad valamiből vagy nem szeretjük, amiről ugye szó sincs.
Az utóbbi egy évben azonban ahogy írtam is, teljesen kezelhetetlenné vált a gyermekünk. Nem fogad szót semmiben, ha kérünk tőle valamit akkor azért se az és úgy történik, legtöbbször a "nem érdekel", "nem parancsolsz nekem" a válasza, anyukáját pedig többször nagyon komolyan megsérti, lehülyézi. Gyakoriak a kiabálások, legtöbbször a legegyszerűbb dolgok kapcsán is (mosd meg kérlek a fogad, menj el kérlek fürödni, fésülködj meg, stb) kiabálva válaszol és legtöbbször flegmán. Apróságnak tűnhet, de maga körül semmit sem enged meg, gondolok ilyenekre, hogy körömvágás, hajmosás, kiabál az anyukájával ha kimossa/kivasalja a ruháit, ágyneműjét, reggelit készít neki, bepakolja a cuccait a táskába, vacsorát készít, stb.
Nyilván azt mondaná az ember, hogy semmi gond, akkor csináld magad kislányom, azonban nyilván mivel gyerek, ezeket nem tudja mindent egymaga elvégezni, nekünk viszont ahogy írtam nem engedi. Ilyenkor is kiabálás és hangos szitkozódás, sértegetés a válasza. Rokonok jelenlétében is hasonló a viselkedése (még eleinte előttük nem viselkedett így, de ahogy írtam, úgy bő 1 éve már előttük is ilyen).
Próbáltunk szabályokat hozni, büntetni, megvonni tőle dolgokat amik fontosak, hogy hátha ezzel tudunk hatni rá, de sajnos nem igazán segített egyik módszer sem.
Arra is gondoltunk, hogy talán kényszerbeteg a gyermek, mivel ha valami nem a megszokott helyen és módon van és nem úgy történik ahogy ő azt elgondolta, akkor is egyből kiabálás, sokszor hiszti a válasza.
Talán erősnek és túlzónak tűnhet, de komolyan foglalkoztatott a kérdés, hogy esetleg skizofrén a gyermek, mivel többször előfordul, hogy egy hosszú kiabálás, sértegetős viselkedés után egy szempillantás alatt megnyugszik és úgy tesz, mintha az előző 1 órában nem történt volna semmi.
Ezen idő alatt egyébként mi szülők gyakorlatilag csöndben vagyunk, és próbáljuk figyelmen kívül hagyni, mive l beszélgetni gyakorlatilag nem lehet vele, csapdos, kiabál, hisztizik és sértegeti az embert.
A reggeli iskolába menés az gyakorlatilag eg masszív tortúra, az ébredéstől az iskolába való érkezésig, és az utóbbi hónapokban már az iskola előtt is gyakoriak a teátrális megnyilvánulásai, mint kiabálás, sírás, veszekedés, azonban ahogy írtam, az iskolába beérve végül megnyugszik és semmi baja nincs.

Ahogy írtam, féltékenységre gondoltunk az első időben, ám ez az állapot már több mint 5 éve tart (nyilván fokozatosan romlott el), és hiába hittük azt, hogy kezelni tudjuk, mára világossá vált, hogy nem, sőt, teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mit rontottunk el, de főleg abban, hogy mivel tudnánk helyre billenteni a dolgot, mert ez az állapot teljességgel elviselhetetlenné teszi a mindennapokat a családon belül.

Segítségét és tanácsát előre is köszöni egy aggódó apuka!
Tisztelettel,
Zoli