Kedves Andrea!

Szeretném a segítségét kérni. Kisfiam 3,5 éves, bölcsis, most szeptember elején megy oviba. A nappali szobatisztasággal semmi probléma, viszonylag zökkenőmenetesen ment. Éjszakára még kell pelus, de ezt nem egyelőre, hogy leszokjon róla. A nagyobb gondom inkább a kakilással van. Volt egy időszak, amikor már szólt, hogy adjak rá pelust, mert kakilnia kell. Ez ment egy darabig, aztán próbáltam volna rászoktatni, hogy ne a pelusba, hanem menjünk a wc-re. Kőkeményen ellenállt. Utána már nem szólt, hogy kakilni kell, gondolom félt, hogy erőltetni fogom a wc-t. Ebben az időszakban én kérdeztem meg minden nap, hogy kell-e neki, ő visszakérdezett hogy hova? Ha a pelust mondtam, akkor persze kellett. Az elmúlt 1-2 hétben viszont, már hiába adtam rá, nem tudott kakilni. Négy napig vártunk, adtam neki glicerines kúpot, utána sikerült neki kakilni. Viszont tegnap már azzal jött, hogy adjak neki kúpot, mert kakilni szeretne. Mondtam, hogy ha érzi, hogy kakilni kell, akkor nem kell kúp. Kapott pelust, de semmi, sírt, hogy vegyem le róla, nem tud kakilni. Az aznapi éjszakánk borzalmas volt, 2 óránként sírt, mondogatta, hogy fáj a hasa... Reggelre ennek a hangulatnak nyoma sem volt.
Kérem segítsen, hogy mit rontottam el és hogyan tudnám őt visszaterelni legalább ahhoz, hogy szóljon ha kell és kaphat pelust.
Megjegyzem 1,5 éve jár bölcsibe, kezdetek óta nem szeret járni, sokszor volt gondozónő váltás. De otthon ez az utóbbi két hétben történt, azóta ott nem történt változás.

Köszönettel és Üdvözlettel: Adrienn

Kedves Andrea!
Kislányom most 5 éves. 2,5 éves korától kezdődött a nagyon kemény dackorszak, ami másfélévig tartott. Ne Apa tegyen be a kosiba, nem azt a cipőt szeretném felvenni, nem abból a pohárból szeretnék inni. Kimondta, és sírt üvöltve. Átvészeltük, vége lett.Utána sem volt egyszerű vele, mindig volt valami. A fő problémám mindig is fennállt. Ő nagyon-nagyon közvetlen, nyitott mindenki iránt, egyből beszélget mindenkivel mindenről. Ha megérzi, hogy a másik fél foglalkozik vele egy picit is (Apán-Anyán kívül), akkor ki akarja sajátítani. Ha bárki jön hozzánk, én nem tudok beszélgetni senkivel, mert ő akar játszani vele, ő beszélteti, magára vonja a figyelmet kérdezéssel, eszközök összeütésével... Mindegy, csak rá kerüljön a figyelem. És ez van minden családi étkezésnél is. Olyan, mintha nem tudná elviselni, hogy Apa-Anya egymással beszélgetnek. Inkább rosszalkodik folyamatosan, hogy magára vonja 100%-osan a figyelmet. CSAK RÁ. Pedig rá is figyelünk, rengeteget beszélgetek vele, játszunk, mindent elmagyarázok. Nekem önzőnek tűnik a viselkedése. Valószínűleg ott is nagy probléma lehet, hogy nem tudom elfogadni, hogy ő ilyen nagyon-nagyon közvetlen. Nem tudom elfogadni amikor átlendül a határon ami megengedett. Amikor viccelődika felnőttekkel, ők is viccelődnek vele, de ő elismétli egymás után nevetve még ötször, amikor már a másik nagyon unja, és nem hagyja abba a kislányom. Ilyenkor nem veszi észre magát, hogy menyire zavaró. Rászólok, de engem aláz meg, ahogy nem fogad szót, nem hagyja abba, nem hallja meg... Ha bárkivel vagyunk, produkálja magát, rendetlenkedik, kifordul magából. Én egy visszahúzódó csendes ember vagyok, ő pedig brutálisan tűzrölpattant. Mit tegyek amikor nem érti meg társaságban, hogy hagyjon minket beszélgetni felnőtteket? pedig előtte is elmagyarázom neki, hogy a felnőttek hozzánk jönnek. vele is játszakan kicsit, de legfőképp a felnőttek beszégetnek. Köszönöm szépen a segítségét.

Kedves Doktornő!
Kislányom 3,5 éves, a nyáron lett "szobatiszta". Olyannyira az, hogy nem hajlandó azóta kakilni. Aztán általában vagy kúppal vagy azért, mert már nem tudja tovább tartani, végül megoldódik, de emiatt a két székelés közti időben gyakran szakítja meg a tevékenységeit az inger miatt és gyorsan leül, hogy elmúljon.
Ez önmagában is nagyon nagy probléma, amit úgy érzünk az apukájával, hogy önerőből nem tudjuk megoldani.
Ezt most még tetézi az is, hogy múlt héten nyaralni voltunk, ahol az első napokban mindenhol megragadta az alkalmat a pisilésre, ahol wc volt, láthatóan élvezte a helyzetet. Aztán egy strandolás alkalmával mindenképpen wc-be akart menni pisilni, de nagyon koszos, büdös volt a wc, ahonnan dolga végezetlenül "kimenekült", azóta pedig nem akar már pisilni se. Általában akkor pisil, ha már nem tudja tartani, ez általában a fürdőkádban történik vagy pelenkába, mert az eset óta kéri újra, hogy adjuk rá.
Mit tehetnénk, hogy ezek a problémák megoldódjanak és végre gond nélkül menjen wc-re pisilni és kakilni is?
Jelenleg bölcsis (amit nagyon szeret), most épp szünet van, szeptembertől pedig oviba megy.
Válaszát nagyon köszönöm.

Kedves Andrea!

Kisfiam 4 éves, van két kisebb testvére is 2éves és 8 hónapos, ők is fiúk!
A problémám az, hogy folyton bántja a 2 éves kis testvérét, legtöbbször a játékokon vesznek össze ( minden játékból egyformát vásárolok). Ráadásul nem fogad szót, sőt meg sem hallja amit mondok neki(pl: az utcán előre szalad 30-40 m-re és a 20. kérésemre sem áll meg . Kérem szíves tanácsát, válaszát előre is köszönöm !

Kedves Andrea!

Kislányom nemsokára 7 éves lesz. Az utóbbi időben (elmúlt 3 hét) az esti lefekvéskor mindig sír, kijárkál (pisilnem kell..innom kell..), van, hogy éjjel is többször felkel (napközben nincs vele gond!). Előzmény: a férjemmel válófélben vagyunk, ráadásul gyermekelhelyezési per is folyik. Ideiglenes láthatást rendelt el a bíróság (eddig jól is működött: kéthetente hétvége, plusszban 1-2 hétköznap délután), viszont a nyárra folyamatos láthatás van. Tehát most 1 hetet van nála is és nálam is egy huzamban (ebben az időben nem lát egy hétig engem sem, illetve az apukáját sem). Mióta ez van (nyári láthatás) azóta figyelhető meg az éjszakai kimászkálás, nem alvás, sírás. Mikor kérdezem, hogy miért sír nem igazán tudja elmondani: félek, rossz, hogy nem vagy mellettem...stb. Mielőtt lefekszik mellébújok, pár percet ott vagyok vele (ilyenkor beszélgetünk), szóval lefekvés előtt mellette vagyok. Egy ideig úgy tűnt, hogy ez segít neki, de most már ez sem. Azt is mondta, hogy ilyenkor "rossz" gondolatai vannak, ilyenkor gondolkodik és amiatt nem tud elaludni. Sajnos az apukájával nem jó a viszonyunk. Vele nem tudom ezt megbeszélni. Mikor kérdezem azt mondja, hogy ott nincs semmi gond vele. Nem tudom mit tehetnék még? Hogyan lehetne az éjszakai lefektetést megkönnyíteni neki? Szoronghat?
Köszönöm a válaszát
Szilvi

Kedves Andrea! Egy 2 éves kisfiú anyukája vagyok, a problémám a következő a kisfiam eddig cumisüvegből evett és most próbáljuk rá szoktatni a szilárd ételre. De ha be is veszi a szájába az ételt egy darabig tartogatja a szájában majd kiköpi. A levest éppen elfogadja kanálból de csak a levét eszi meg. A darabos ételtől egyszerűen öklendezik.
Segítő válaszát előre is köszönöm.

Kedves Andrea!

Kisfiam 4 éves, van két kisebb testvére is 2éves és 8 hónapos, ők is fiúk!
A problémám az, hogy folyton bántja a 2 éves kis testvérét, legtöbbször a játékokon vesznek össze ( minden játékból egyformát vásárolok). Ráadásul nem fogad szót, sőt meg sem hallja amit mondok neki(pl: az utcán előre szalad 30-40 m-re és a 20. kérésemre sem áll meg . Kérem szíves tanácsát, válaszát előre is köszönöm !

Kedves Andrea!

1,5 hònap mùlva lesz 3 éves a nagyobbik fiam. Kb 3 hete kezdtük a szobatisztasàgot. Több próbàlkozàsom volt màr, de mindig abba hagytam. "Baleset" nélkül vagyunk egész nap ùton vagy bölcsiben. Egyértelmü jeleket ad, hogy kell neki pisilni, igy én is, a nevelönök is kivisszük! Viszont nem szòl! Képes rà, eddig mindössze kb 5 ször szòlt. De még az autòban is, hogy àlljak meg. Vissza is tudta tartani, amig leparkoltam és kiszàlltunk! A problémàk délutàn és itthon töltött hétvégén vannak! Làtom a jelet, kikisèrem a wc-re, de orditva, toporzékolva tiltakozik ellene! Egy percen belül bepisil vagy bekakil. Zavarja, mert azonnal szòl és sír is! Az egyetlen hely, ahovà szívesen pisil, az a terasz! No de az mégsem megy! Még a bilit is oda raktam, az se segített!
Nem gyözök takarítani, ami nem lenne baj, de a kicsi (1,5 éves) élvezettel ugràl benne!
Szeptemberben kezdjük az ovit. (Nem baj, ha nem lesz szaraz addigra.)
Elvàlt szülök gyereke, ràadàsul nagyon nehéz vàlàssal. Csak az idén kétszer költöztem velük. Bölcsit is kellett vàltanunk, ràadàsul külföldön élünk, így kétnyelvü elvileg, de csak magyarul beszél!
Nagyon sok ember véleményét megkérdeztem, mindenki azt tanàcsolja tartsak ki! De az energiàm egyedül, kettövel nekem is véges, de legföképp azt érzem, hogy egyszerüen vàrnom kéne ùjra néhàny hetet! Kakilni csak a pelenkàba tud, eddig egyetlen egyszer sikerült elérnem. A végletekig türelmes vagyok, nem eröltetem. Azonnal befejezem, ha nagyon tiltakozik, de makacs....
Tanàcsot kérnék, mit javasol egy szakember. Elöre is köszönöm

Kedves Andrea!
! éves kisfiammal kapcsolatban írok Önnek!Mostanában elég rosszul viselkedik.visít,sikongat torka szakadtából.lNagyon sokat vagyok vele egyedül mert apuka nagyon sokat dolgozik.Már szinte mindent bevetettem de sajnos sikertelenül.Kérdésem az lenne ,hogy ez normális dolog vagy vizsgáltassam meg?
Válaszát és segítségét előre is köszönöm.
Tisztelettel:Mária

Kedves Andrea!
Három gyerekes anyuka ként,szeretnék tanácsot kérni,középső gyermekem 3,5 éves,nagyon szeretgetős,figyelmes ,szófogadó fiúcska,ám 2 hónapja megszületett a kisöccse,akit először nagyon várt és szeretett (ez most sem változott láthatóan,hiszen nem bántsa,és szereti is),de a szülés utáni 3.hétnél észrevettük,hogy sokkal csíntalanabb lett,és ez azóta rosszabbodott.Szerintem féltékeny amit,nem mond ki,de gondoltuk így próbálja felhívni magára a figyelmet,próbáltam beszélgetni vele,próbáltam nem figyelni az ilyen figyelemfelkeltő mozzanatokra,de így még rosszabb lett a helyzett,nem tudom,mit hogyan csináljak.Egyszerűen nem fogad szót,és sok olyan dolgoz is megcsinál,amiket már régen nem csinált,mert tudja hogy nem szabad pl. mozgásban lévő autó elé kilépni,vagy bottal csapkolódni...stb. Igyekszem rá is kellően figyelni,végig halgatom amit mesél,meg játszunk is együtt,de egy kisbaba és egy elsőosztályos mellett nem annyi időt tudok rászánni,mit szülés előt...
Kérem segítsen hogyan kaphatnám vissza azt a kisfiút aki a szülés előtt volt?Hogy tudnám segíteni hogy ne legyen féltékeny?
Válaszát előre is köszönöm!!!!

Kedves Andrea!Lányom 7 éves,most volt nagycsoportos,az utolsó 3 hétben már nem tudtam elvinni az óvodába,pánikroham jött rá,hasfájás,légszomj,hányinger,most ott tartunk,hogy nem tudok vele sehová elmenni,nem hajladó kilépni otthonról,mert akkor újra pánik rohama lesz.3 hete a háziorvos felírta az atarax nevű feszültségoldót,1 szemet szedünk reggelente de semmi hatás!Mit lehet ilyenkor tenni??Erősebb gyógyszer??Válaszát nagyon várom!Üdvözlet Miskolczi Jolán

Tisztelt Balogh Andrea!
Olvastam pár kérdést és a válaszát a gyermekkori önkielégítésről. Nálunk nem egészen ez a helyzet, de nagyon hasonló. A 7,5 éves unokám autista, enyhén értelmi fogyatékos. Másfél éves kora óta korai fejlesztő bölcsibe járt, majd szintén hasonló gyerekekkel oviba. ATTILA elég gyakran szokta fogdosni a hímvesszőjét, de ez mára szinte állandósult. Egészen egyszerűen ki sem veszi a kezét a nadrágjából. Sejtem is mi a gond, hiszen haláleset és születés is történt a családban. A 10 évvel idősebb testvére 15 évesen, 2014-ben elment, agytörzsi tumor, műthetetlen, menthetetlen. Imádták egymást. Attila végignézte azt a 11 hónapot, amíg Sanya velünk maradt, azt, hogy nem tud menni, beszélni, enni, stb. A búcsúztatón nem volt ott 2014.09.03-án. Egy-két hónap múlva kiderült, hogy a Lányom babát vár, AKI SANYA AJÁNDÉKA. Alexander most volt 05.26-án két éves. Úgy gondolom, ez egy teljesen egészséges gyermeket is rettenetesen megvisel. Nagyon fontos lenne a segítség, szóljunk-e rá, hagyjuk, csinálja csak? Ebben kérném szépen a segítségét, mert nem igazán tud senki tanácsot adni. Előre is köszönöm: Anderlik Istvánné nagymama

Kedves Andrea!

Előre is bocsánat, ha hosszú lesz a mondandóm, de nagyon kétségbe vagyok esve.
Kislányommal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni, mert teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mi lehetne a megoldás a viselkedésére.a
Lányom, aki lassan 8 éves lesz, első osztályba jár,és az iskolában semmi gond nincs vele, ellenben amint kilép az iskolából, lényegében kezelhetetlenné válik (előtte az óvodában is hasonló volt a helyzet)
Ez az állapot véleményünk szerint kb azóta tart, amióta a kistestvére (fiú) megszületett 2012 januárjában. Ekkor a lányunk 2.5 éves volt, és nem egyből drasztikusan, inkább szép lassan kezdett átalakulni a viselkedése. Először mindenki féltékenységnek hitte (mi is) a dolgot, így próbáltuk szeretettel, odafigyeléssel kezelni a dolgot, hogy ne érezze a lányunk, hogy esetleg ő kimarad valamiből vagy nem szeretjük, amiről ugye szó sincs.
Az utóbbi egy évben azonban ahogy írtam is, teljesen kezelhetetlenné vált a gyermekünk. Nem fogad szót semmiben, ha kérünk tőle valamit akkor azért se az és úgy történik, legtöbbször a "nem érdekel", "nem parancsolsz nekem" a válasza, anyukáját pedig többször nagyon komolyan megsérti, lehülyézi. Gyakoriak a kiabálások, legtöbbször a legegyszerűbb dolgok kapcsán is (mosd meg kérlek a fogad, menj el kérlek fürödni, fésülködj meg, stb) kiabálva válaszol és legtöbbször flegmán. Apróságnak tűnhet, de maga körül semmit sem enged meg, gondolok ilyenekre, hogy körömvágás, hajmosás, kiabál az anyukájával ha kimossa/kivasalja a ruháit, ágyneműjét, reggelit készít neki, bepakolja a cuccait a táskába, vacsorát készít, stb.
Nyilván azt mondaná az ember, hogy semmi gond, akkor csináld magad kislányom, azonban nyilván mivel gyerek, ezeket nem tudja mindent egymaga elvégezni, nekünk viszont ahogy írtam nem engedi. Ilyenkor is kiabálás és hangos szitkozódás, sértegetés a válasza. Rokonok jelenlétében is hasonló a viselkedése (még eleinte előttük nem viselkedett így, de ahogy írtam, úgy bő 1 éve már előttük is ilyen).
Próbáltunk szabályokat hozni, büntetni, megvonni tőle dolgokat amik fontosak, hogy hátha ezzel tudunk hatni rá, de sajnos nem igazán segített egyik módszer sem.
Arra is gondoltunk, hogy talán kényszerbeteg a gyermek, mivel ha valami nem a megszokott helyen és módon van és nem úgy történik ahogy ő azt elgondolta, akkor is egyből kiabálás, sokszor hiszti a válasza.
Talán erősnek és túlzónak tűnhet, de komolyan foglalkoztatott a kérdés, hogy esetleg skizofrén a gyermek, mivel többször előfordul, hogy egy hosszú kiabálás, sértegetős viselkedés után egy szempillantás alatt megnyugszik és úgy tesz, mintha az előző 1 órában nem történt volna semmi.
Ezen idő alatt egyébként mi szülők gyakorlatilag csöndben vagyunk, és próbáljuk figyelmen kívül hagyni, mive l beszélgetni gyakorlatilag nem lehet vele, csapdos, kiabál, hisztizik és sértegeti az embert.
A reggeli iskolába menés az gyakorlatilag eg masszív tortúra, az ébredéstől az iskolába való érkezésig, és az utóbbi hónapokban már az iskola előtt is gyakoriak a teátrális megnyilvánulásai, mint kiabálás, sírás, veszekedés, azonban ahogy írtam, az iskolába beérve végül megnyugszik és semmi baja nincs.

Ahogy írtam, féltékenységre gondoltunk az első időben, ám ez az állapot már több mint 5 éve tart (nyilván fokozatosan romlott el), és hiába hittük azt, hogy kezelni tudjuk, mára világossá vált, hogy nem, sőt, teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mit rontottunk el, de főleg abban, hogy mivel tudnánk helyre billenteni a dolgot, mert ez az állapot teljességgel elviselhetetlenné teszi a mindennapokat a családon belül.

Segítségét és tanácsát előre is köszöni egy aggódó apuka!
Tisztelettel,
Zoli

Kedves Doktornő!
A nègy èves unokaöcsèmre folyamatosan panasz van az oviba. Az óvónèniknek nem fogad szót. Nem is beszèl velük. Az a meglátásuk hogy nem tud beszèlni ès nem akarja a rendszert tartani amit ott elvárnak. A tornán se tudják rávenni hogy azt tegye amit a többi. Ezekkel a dolgokkal az a problèma hogy tèny, a beszède nem mindìg kristály tiszta ès van hogy visszakèrdezek de igenis be sem áll a szája ha mondjuk velem van. A rendszer pedig nagyon is rèsze az èletènek amit otthon be is tart ès el is vár. Alvás, evès, játèk,esti mese ugyanakkor vagy hisztis lesz. Mi lehet a gond az oviba? Hogyan segìthetnènk neki? Egyèbkènt szeret ott ès a pajtásaival is elvan.

Kedves Doktornő! Kislányom augusztusban lesz 7 éves, szeptemberben kezdi az iskolát. Oviba egy csoportba jár a 4 éves öccsével (vegyes csoport). 10 napja, amióta az óvodában napi téma a ballaģás, versekkel, előadással készülnek rá, minden este kb. 9-kor lábremegésre, hasfájásra, erős szívdobogásra panaszkodik. Pulzusa normális, laboreredményei szintén jók. Lehetséges, hogy lelkileg ennyire megviseli az óvodától való elválás? Tudok neki segíteni én magam, szakemberhez forduljunk, vagy ha lezajlik a ballagás, feldolgozza saját maga ezt a problémát? Másra nem tudok gondolni kiváltó okként, semmilyen más változás nem történt az életünkben. Ő azt mondja nem gondol túl sokszor erre, nem zavarja. Köszönöm válaszát!

Jó napot kívánok
Nagyon el vagyok keseredve,négy gyermekem van 3 éves lány a legkisebb.És kezelhetetlen :( nem fogad szót,sétálni nem lehet vele mert mindig elrohan.Nem számit neki az sem hogy az útra is kifut :( Csak babakocsival vagy a tricigliével szoktunk gyalog menni mert azokba megül.A testvérei sohase csináltak ilyeneket. Verekszik és dobál mindennel ami a kezébe kerül, kisebbik fiam 6 éves szegény ő az áldozat mindig tele van sebbekkel, mert megkarmolja vagy fejbe dobja. Szeptembertől megy oviba de előre rettegek... Idegeneket is megüt, megdob hiába szólunk rá :( Vele még a játszótérre se merünk menni mert csak futok útána folyamatosan. Egy másodpercre se lehet szem elől téveszteni :( Nagyon megköszönném a segitségét mert már elfáradtam :(

Szia!

A kislányom most 5 és fél éves. Sajnos napközben még be szokott pisilni. Van olyan nap hogy nem pisil be, de az nem túl sok. Nem tudom hogy mit kellene csinálnom vele. Tanácstalan vagyok. 4 évesen elvittük kivizsgáltatni ott azt mondták hogy fizikailag nincs vele semmi gond.
Előre is köszönöm.
Csilla

Kedves Andrea!
6 és fél éves kislányom miatt fordulok Önhöz. Az utóbbi időben nagyon nehezen jövök ki vele. Arra vágyom, hogy egy kicsit el tudjak beszélgetni vele az életét érintő fontosabb dolgokról, arról, hogy hogy érzi magát, mit gondol. Sokszor van, hogy elsírja magát, és amikor megkérdezem mi a baj, csak hallgat, vagy nagyon nehezen tudom kihúzni belőle, hogy mi bántja. Olyankor is úgy érzem, hogy nem is az az igazi baj, de nem enged magához közel. Ha beszélni szeretnék vele, sokszor nem is figyel rám, hirtelen másról kezd beszélni, vagy bolondozik. Nagyon féltékeny 4,5 éves hugára, sokszor piszkálja, gonoszkodik vele. Ugyanakkor tud édes, gondoskodó, aggódó kislány is lenni. Úgy érzem, hogy túl sokat várok el tőle, mindig piszkálom, leszidom, türelmetlen vagyok vele, mert úgy érzem, hogy neki már többet kellene tudnia.
Mit tegyek, hogy ki tudjak alakítani vele egy őszinte kapcsolatot? Hogy mindent megbeszélhessek vele, és hallgasson meg.
Köszönöm

Tisztelt Balogh Andrea,

egy öt és fél éves kisfiú édesanyja vagyok. Már kisebb korában is kicsit visszahúzódó volt, mostanra viszont jól megszokta az óvodát, igaz itthon jobban szeretne lenni, de az oviban vannak barátai, játszik, aktív, ismeri a napirendet. Nagyon okos, értelmes fiú, már három nyelven beszél és most tanulja a negyediket, teljesen önszántából szombatonként három órában. Többször elöfordult már a következö helyzet, de ma nagyon meghökkentett a mértéke, hogy milyen hatással van rá az egyik ovis "barátja". A strandon találkoztunk véletlenül, és a kisfiam csak arra koncentrált amit ö mondott. Bármit mondott a kis barát az én fiam lehajtott fejjel és körömrágással megtett mindent, amit hallott. Attól fél, hogyha nem teszi azt amit mond, akkor nem lesz a barátja... Más gyerekek társaságában sem igazán tudja megvédeni magát, de a mai esemény nagyon megijesztett. Ön szerint megoldódhat ez magától vagy szakértöhöz kell fordulnom? Köszönöm válaszát!

Kedves Andrea,
egy háromgyerekes Anyuka vagyok, akinek a középső (jan.11én volt 6 éves)gyermekével kapcsolatban lenne kérdése. Kisfiamnál az óvónők mindenképpen javasolják, hogy ősztől menjen iskolába, mert nagyon ügyesnek tartják. (négyjegyű számokat olvas, tizes átlépéssel összead, kivon - 8 és 17 különbsége, 110+120,...)Kéri, hogy vacsora, fürdés közben kérdezzünk tőle. Ritkán ül le szinezni, rajza átlagos. Szívesen mozog, fociedzésekre jár nála 2-3 évvel idősebbekkel. Nagy a szókincse, német oviba járunk, szívesen használja a német szavakat. Beszédhibája annyi van, hogy az r-hangot nem tudja tökéletesen mondani. Viszont délutánonként legtöbbször alszik, igaz a féléves Öcsi szopija miatt éjjel ő is gyakran felébred. Nagyon szeretne iskolába menni, mi tartunk tőle, hogy fél8-16.05ig sok lenne neki, nincs átmenet az ovi után. Ön mit javasol?