gyermekkori leválási szorongás

Kedves Andrea!
Tudom,az unokám még nem érte el a három évet sem,/majd áprilisban/de kérem önt,válaszoljon nekem!
A mai esetet írom le!Szokás szerint pakolt,ami nem baj,itt voltak a szülei is,majd én kértem,vegyék le a cipőjét,,,mert rá van valami ragadva,vagy sár,vagy ürülék!Na több se kellett!Elkezdett torka szakadtából üvölteni,rugdosni,ütni,haját tépni,kifutott az előszobába ,ott folytatta a földön!Volt szép szó,könyörgés,hangos figyelmeztetés,hogy kizökkenjen,a végén,jött a hideg vízzel való arc lemosás!Ja és összepisilte magát,amit nem szokott!Nagy nehezen felöltöztették és haza mentek,otthon mint a tündér már játszik!Mindannyiunknak,nagyon rossz volt,még most is az!Tavaly szeptember óta jár az életem bölcsibe!!Köszönöm

Üdvözlöm. Sajnos nem tudom mitévő legyek kisfiam 4 éves lesz januárban óvodába jár bár elég sokszor beteg, 3-4 nap ovi 2 hét itthon. Nekem vissza kellett mennem dolgozni apa van vele és a nagyszülők ha dolgozok. Ha hazaérek nem hajlandó lemenni az ölemből leülni se lehet vele cipelteti magát ha esetleg megpróbálok leülni üvölt sír rángat még meg is üt, semmivel sem lehet egy jó 30-40 percig rávenni hogy lemenjen rólam. Utána mintha semmi se történt volna megy tovább a dolgára. Esténként is velünk alszik nem alszik egyedül. Ha reggel kell menjek munkába keres ha felébred és szintén sírás ha nem én vagyok vele. 8 hónapja ez így megy és sajnos egy kicsit sem változik a helyzet, az oviba se akar menni magától végig cipelnem kell (kb 22-23 kiló) de csak velem ha apával megy szépen sétál vele. Hazafelé már velem is hazasétál néha. Ha éppen vendégek jönnek hozzánk akkor sem különb a helyzet ölbe kell tartanom jó ideig. bújik belém meg se szólal, senki se tudja még csak elvenni se tőlem. Tanácsot szeretnék kérni mit javasol min változtassak, mivel érjem el hogy ne csüngjön rajtam. Válaszát köszönöm.

Kedves Andrea, kislányom 6 éves - és szörnyen féltékeny az apukájára. Fél éve született meg a kistestvére és azóta még inkább - pedig nagyon figyelünk rá, hogy ugyanannyi figyelmet kapjon ő is, mint a testvére. Közöttünk alszik az ágyban - később átrakjuk őt a saját ágyába - próbáltuk őt a saját ágyában altatni, nagyon sírt. Előszőr azt hittem, hogy rám féltékeny - de közben elmondta, hogy engem félt. Jelenlétében nem tudunk összebújni, kezet fogni még egymáshoz érni sem - mert jön és mondja a magáét. Próbáltuk szépen elmagyarázni neki, (hisz már nem olyan pici), hogy az apukának és anyukának kettesben is kell lennie - de nem ment. Nagyszülőkhöz sem megy el úgy, ha mi itthon maradunk. Közös esti programokat sem tudunk csinálni, - párszor megoldottuk, hogy az mondtuk külön megyünk valahova. De most már a nagyszülőkkel sem akar megmaradni. Ez most a kistestvér miatt lenne? Hogy ennyire félt engem? Pedig nagyon sokszor simogatom, szeretgetem, mondjuk egymásnak, hogy "szeretlek", figyelünk rá nagyon. Már lassan azt érzem, hogy a picivel kevesebb az intimebb helyzet, mint a nagyobbal. Hiába magyarázzuk neki, hogy ez jó állapot egy családban, ha a szülők szeretik egymást és a gyerekeket mindennél jobban - olyan mintha féltené a saját helyét. Tanácsot szeretnék kérni, hogy mit kéne tennem, hogy biztos legyen a szeretetünkben és a férjemmel is tudjunk közös programokat csinálni hiszti nélkül. Köszönöm válaszát

Kedves Andrea!
Azért kérném a segítségét, mert nem tudom sajnos kezelni a helyzetet illetve eddigi minden próbálkozásom/próbálozásunk hasztalan volt. Kicsi fiam 2 éves és 4 hónapos , de nem most kezdődött . Mindenben tökéletesen fejlődött ( beszéd, járás stb) ,de nagyon türelmetlen és ha nem úgy alakul valami ahogy ő akarja akkor dobál. Van amikor egyedül eljátszik akár 10 percet is ,de hirtelen megfogja a játékot és eldobja. Amikor megkérdezem, hogy mi a baj akkor nem mond semmit csak azt , hogy eldobtam. Eddig csak itthon csinálta , de a héten eljutottunk odáig, hogy a bölcsödében is és a játszóban is. Heti 2* 4 órában jár "bölcsödébe" és minden pénteken a "bölcsöde" épületébe 1,5 órás játszóba. A pedagógusok mondták, hogy semmi előzmény nem volt egyik esetben se , hirtelen dobott. Hogyan kellene illetve mit kellene tennem , hogy ezek a kitörései elmúljanak? Nagyon eleven kisfiú, hatalmas energiával és "szelektív" hallással.
Tudom, hogy így nehéz tanácsot adnia , de szeretném ha a kicsit nem közösítenék ki a viselkedése miatt és ennek érdekében mindent vállalok ami az ő érdekét szolgálja. (Már azt a tanácsot is kaptam , hogy szedjen a gyerek halolajat, mert hiperaktív ) Kérem segítsen a tanácsával.
Köszönöm!!!

Kedves Andrea!
Mint több más szülő én is a segítségét szeretném kérni.Kisfiam márciusban tölti a 7 évet és még mindig fel kell éjszaka és áthív,hogy vele aludjak.Még kisebb volt egy szobában aludtunk ő a kiságyban, mi a párommal a sajátunkban.Ebben az időszakban is előfordult,hogy kimászott a kiságyból és közénk mászott.Ilyenkor felébredt és altatnom kellett, mikor elaludt, akkor vissza tettem a kiságyba. Mikor elkezdett járni az oviba szereztünk neki egy nagyobb ágyat,hogy azon aludjon igaz még mindig egyszobába.Mellette kellett lenni még el nem alszik.Mikor elaludt akkor a saját ágyamba feküdtem.Éjszaka közepén felébredt és átmászott hozzánk.Már saját szobája van.De még mindig fel kell éjszaka és áthív. Hiába olvasunk neki mesét este,ott vagyunk vele még elalszik,de egy-két óra múlva felébred és áthív és csak engem az apukáját nem. Óvodában semmi probléma nincs vele.Nem panaszkodnak rá az ovónénik.Délután is ott alszik és általában a kisfiam az első öt gyerek közt van akik hamar elalszanak.Próbáljuk az estéket úgy szervezni,hogy legkésőbb kilencre már ágyban legyen.Kérdeztük,hogy miért csinálja ezt,de nem tudja megmondani.Van amikor azt mondja,hogy fél,valakit lát a sötétben,túl sötét van.,stb.Éjjeli fénye van,kis lámpa is ég neki és még is fel kell.Próbáltuk szépen,de nem ment.Ha eréjesebben szólunk rá sírva fakad.Próbáltuk úgy is hogy a Legóit elvesszük (ez a kedvenc játéka) sírva fakad.Nem tudom mit tegyek!!Kérem segítsen!