Kedves Andrea,

Kislányom októberben múlt 7 éves, első osztályba jár. Nagyon vidám, kedves, nyíltszívű értelmes kislány.
Édesapjával néhány éve megszűnt a házastársi kapcsolatunk, de még az elmúlt egy évben egy háztartásban éltünk, bár Janka velem, apja pedig az ő szobájában aludt. Már hónapok óta zajlik a válás, közös megegyezéssel, hangoskodás, mocskolódás nélkül. Igyekszünk mindent civilizáltan intézni. Nagyjából egy hónapja költözött el az apja, és Janka boldogan vette birtokba újra a szobáját, és az ágyát. Mindenféle rábeszélés nélkül azóta egyedül alszik.
Édesapja viszont, kétségbeesetten ragaszkodik hozzá, és annak ellenére, hogy ésszerű keretek között, akkor láthatja, és viheti, amikor szeretné, sokat nyafog a gyereknek, igyekszik lelkiismeret furdalást kelteni benne, amiért nagyon megszerette a páromat, és amikor nála van, egy ágyban alszanak.
Néha észre veszem egy apás hétvége után, hogy kislányom többet nyafog, és affektál, de általában elég gyorsan visszazökken.
Mikor kezdjek el aggódni a túlzott apai ragaszkodás miatt, és mikor kezdjek el határozottabban ágálni az együtt alvás ellen? Nem szeretném, ha ez a majom szeretet olyan hatással lenne rá, hogy az apjához hasonlóan, felnőtt korára önállótlan, éretlen és labilis személyiség lenne.
Köszönöm szépen válaszát!

Üdvözlettel,
Anikó