Kedves Andrea!
Mint több más szülő én is a segítségét szeretném kérni.Kisfiam márciusban tölti a 7 évet és még mindig fel kell éjszaka és áthív,hogy vele aludjak.Még kisebb volt egy szobában aludtunk ő a kiságyban, mi a párommal a sajátunkban.Ebben az időszakban is előfordult,hogy kimászott a kiságyból és közénk mászott.Ilyenkor felébredt és altatnom kellett, mikor elaludt, akkor vissza tettem a kiságyba. Mikor elkezdett járni az oviba szereztünk neki egy nagyobb ágyat,hogy azon aludjon igaz még mindig egyszobába.Mellette kellett lenni még el nem alszik.Mikor elaludt akkor a saját ágyamba feküdtem.Éjszaka közepén felébredt és átmászott hozzánk.Már saját szobája van.De még mindig fel kell éjszaka és áthív. Hiába olvasunk neki mesét este,ott vagyunk vele még elalszik,de egy-két óra múlva felébred és áthív és csak engem az apukáját nem. Óvodában semmi probléma nincs vele.Nem panaszkodnak rá az ovónénik.Délután is ott alszik és általában a kisfiam az első öt gyerek közt van akik hamar elalszanak.Próbáljuk az estéket úgy szervezni,hogy legkésőbb kilencre már ágyban legyen.Kérdeztük,hogy miért csinálja ezt,de nem tudja megmondani.Van amikor azt mondja,hogy fél,valakit lát a sötétben,túl sötét van.,stb.Éjjeli fénye van,kis lámpa is ég neki és még is fel kell.Próbáltuk szépen,de nem ment.Ha eréjesebben szólunk rá sírva fakad.Próbáltuk úgy is hogy a Legóit elvesszük (ez a kedvenc játéka) sírva fakad.Nem tudom mit tegyek!!Kérem segítsen!

Kedves Andrea,
A volt felesegemmel regota megromlott a kapcsolatunk, joforman azota miota megszuletett a fiunk, aki nemreg toltotte be a 4 evet. Az utobbi 1 evben osszejottem a jelenlegi parommal akiben megtalaltam azt a boldogsagot ami eddig szamomra nagyon hianyzott. Ennek ellenere csak 3 honapja koltoztem el es koltoztunk ossze a parommal, mert a fiammal nagyon eros a kapcsolatom, es azt hittem talan majd o segiteni fog abban, hogy boldog legyek. Viszont egy gyerek amennyit segithet, annyit nem is, hisz a szerelmi eletemet nem tudja helyrehozni. Azota megbeszeljuk mikor es kinel legyen mennyit a gyerek. Az anya ennek ellenere azt tartja helyesnek, ha a gyerek a legtobb idejet nala toltse, mert szukseg van a biztos helyre, biztos pontra. Ez persze azt jelentene, hogy nekem kevesebb lenne a lathatasom, ami nekem nagyon rossz. Fiammal az utobbi 1-2 evben olyan eros kapcsolatot hoztam letre ami el nem mondhato. Amikor nincs velem akkor kepes vagyok sirni, osszeomolni, nagyon hianyzik. Es meg ami emellett is szol, hogy a fiam tobbszor mondogatja, hogy szeretne velem maradni az en lakasomban mindaddig amig fel nem nol, hogy mennyire szeret, es sokszor nem is akarja, hogy visszavigyem az anyjahoz. Az ellenkezot nem tudom, hisz nem emlitettem ezt a volt felesegemnek, es azt se tudom, hogy a gyerek hasonlokat mond e esetleg az anyjanak is. Tanacstalan vagyok, es emiatt fordulok Onhoz segitsegert, mi a leghelyesebb a gyereknek? Ez, hogy mindketten szulok tobbet szeretnenk a gyerekbol ez inkabb a sajat boldogsagunk kielegitese, na de mi a legjobb megoldas? Mi az ami a legjobb ebben az esetben a fiam szamara? A targyalas es elhelyezes meg nem tortent meg, es sokban segitene az ha tudnam mi a helyes dontes. Egy biztos, nem szeretnem ha a fiam elidegenedne tolem, vagy ha az en es a parom lakasat egy ugynevezett vendeglakasnak tekintene.
Valaszat elore is koszonom,

Zoltan

Kedves Andrea! 15 éves kamasz fiam már több hete alvásproblémákkal küzd. Vagy igen későn tud csak elaludni /jóval éjfél után/, vagy hajnalban felébred. Alkohol,- vagy drog probléma kizárt. Tanulmányi eredménye kitűnő, romlásnak nyoma nincs. Az utóbbi időben a számítógép használatot és a TV nézést mérsékeltettük vele. Kb. 1 hete Sedatif PC-t szed /3x1/. Elmondása szerint semmi nem nyomasztja, félelmei nincsenek.
Kérem szíves válaszát, hogy mit tegyünk?
Tisztelettel: Bajnógel András

jo estét van egy 5,5 éves kisfiam aki augusztus 26 án lesz 6 éves és idén kezdené az iskolát mivel tanköteles lenne. most kezdte a 3 éves huga is az ovit 2015.szeptemberbe. nem volt zökkenő mentes a beszoktatas mivel egy csoportba járnak a fiamat nagyon megvislte ugy vettem eszre,mert ha csinálják neki az iskolaérettségi felmérést akkor általában sir és mindig mindenen stresszel előre gondolkodik mindig. nem tudom mit rontottam el hogy ilyen hogy stresszel mindenen. például mikozben csinálták a felmerest is közben kérdezte az ovonénit h ő kitude menni az udvarra ugye ő is kitud menni ugye hamar vegez. esetleg tudna valami tanácsot adni közönöm
___________________

Kedves Doktorno ! 15 eves vagyok,Kitti.Mit tudnek csinalni annak erdekeben , hogy kevesebbet stresszeljek , szorongjak ? Visszahuzodobb fajta vagyok , de eleg konnyen kotok baratsagot. A legnagyobb problemam talan az , hogy hamar elerzekenyulok , ha megbantanak , ha veszekedek valakivel , ha felidegeskedek , es ilyenkor nem tudom visszatartani a sirast . Ilyenkor mindig azt mondom magamba hogy eros vagy , ne sirj. De ritka eset az amikor ez be is valik...Legfokeppen a csaladi helyzet miatt vagyok feszultebb.. meg a szuleimmel valo kapcsolat miatt. Ilyenkor a lelki eletem romokban all , kedvtelen vagyok , pedig mikor baratokkal vagyok sokszor ugy tudunk hulyeskedni hogy masok talan azt hiszik hogy ezek bevettek valamit .:) Az immunrendszerem is le van gyengulve , valamelyik honapban volt hogy 2x is meg voltam fazva. Mit tudnek csinalni hogy erositsem magamat lelkileg? Hogy tobb onbizalmam legyen? Hogy ne feljek ? Koszonom elore is valaszat .

Kedves Andrea!
Van két kisfiam.A kicsi 4,nagy 7 éves múlt.Kiköltöztünk Németországba,szeptemberben kezdte itt az iskolát(nulla német tudással).Már az évnyitón sírt,hogy ő nem szeretne ide járni.Az esetek többségében este és reggel is sír,mert nem szeretne iskolába menni.Szokott játszani a szünetekben az osztálytársaival.A tanító néni szerint 10-15perc és semmi baja.Mikor kérdezem tőle,milyen volt a napja mondja,hogy nem túl jó,mert senki se akar a barátja lenni,megint mindenki bántja.Minden nap a szívem szakad meg,hogy ennyire nem szeret iskolába menni.Abban bízok,hogy amikor tud már beszélni németül lesz barátja és jobban szeret majd menni.Azt semmi képp sem szeretném,hogy "sérült"iskolaévei legyenek.Otthon 3évig járt oviba.Semmi probléma nem volt.
A 4éves fiam sem szeretne itt oviba menni.Már szoba tiszta volt otthon és várta az ovit.Itt Németországban hallani sem akar az oviról.A pelenkát most semmi képp sem akarja levenni,a gyermekorvos azt javasolta,hogy ne erőltessem,majd elhagyjuk.A nagy változás igy jött ki sajnos rajtuk.Vigyük el őket gyermek pszigologushoz?Vagy várjunk még?
Köszönöm a válaszát:Ági

Kedves Andrea!

Segítségét szeretném kérni mint édesanya a 7 éves kisfiammal kapcsolatban. Váláson megyünk keresztül, ami még nagyon friss neki, férjem múlt nyáron adta be a válópert, ami kisfiamat megviseli. 2015.09. hónapban elköltözött apuka a kisfiammal tőlem a közös lakásunkból, tehát kisfiam odaköltözött apával az apai nagyszülőkhöz. Hetente 2x látom csak a kisfiamat. 1x volt a tárgyalásunk, amiről megjött a végzés, hogy mediátorhoz kell eljárnunk mint szülőknek, tehát húzódik mindig a láthatásom a fiammal, vagyis még nincs megegyezés, férjem nem enged.
Láthatásom: Kedden délután oviból elhozhatom szerda reggelig, akkor viszem az oviba, aztán pénteken oviból elhozhatom szombat estig, utána viszem vissza apához.

Lényeg, hogy egy új csoportba került át a kisfiam, ugyanabba az oviban maradt, mivel visszafogtam az iskolából a kora miatt. Nem tudja elfogadni a vegyes csoportban a kisgyerekeket, kiscsoportosokat, mivel állandóan sírnak, felveszik őket az óvónénik, csak velük foglalkoznak. Kisfiam Bence mindig azzal jön hozzám, hogy: anya megint "cicire" rakták a kicsiket, ami engem nagyon idegesít. Vagyis ez annyit jelent az ő nyelvén, hogy felvették kézbe az óvónénik, és így nyugtatták meg a piciket. Óvonénik próbáltak Bencémmel beszélgetni, hogy játsszon a kiscsoportosokkal, legyen a barátjuk, de nem fogadta el ezt sem. Szenved ezért a kisfiam, hogy mi tévő legyen a picik terén és sajnos az óvónénik nem engednek belőle, hogy mindig csak dajkálják, "cicire" veszik őket. (kézbe felveszik)
Bence elmondta az óvónéniknek, hogy nem segít a piciknek, nem fog játszani velük, de az óvónénik mindig csak erőszakoskodik e téren Bencémmel, hogy próbálja meg.

Ebben szeretném kérni a segítségét.

Várom mielőbbi válaszát. Köszönettel: Edina

Kedves Andrea!
6 éves óvodás kisfiam két hónapja rendszeresen elismétli a mozdulatait visszafelé. Úgy gondolom, hogy csak itthon. Először csak a járását ismételte, most már azt is, ha felvesz az asztalról egy poharat, vagy apróbb mozdulatokat is. Nem csinálja folyamatosan, de elég gyakran. Először arra gondoltam, hogy csak örömét leli benne, de néha már nagyon zavaró. Legyek türelmes és majd egyszer megunja vagy lehet valamilyen más oka ennek a visszafelé ismétlésnek? Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Balogh Andrea!
Kisfiam 6 éves lesz tavasszal. 1,5 évesen adtuk bölcsibe, könnyen, azonnal beilleszkedett. Egy rossz tapasztalat miatt a bölcsit hamar lecseréltük egy másikra. Az új bölcsiben szintén gyorsan beilleszkedett. Szeretett oda járni, nyitott, kedves, érdeklődő és szófogadó volt, mindenkit ölelt és puszilt, bújós természetű. Egy kis idő után észrevettük, hogy mikor érte megyünk délután, mindig sírt, mert a gondozó nem segített neki öltözni, hanem átkulcsolt lábbal és kézzel, állva figyelte a kisfiunk próbálkozásait és közben nem segített neki öltözni. Szerencsére ekkor kivettük a bölcsiből, pár hónapot otthon volt velünk, majd oviba ment.
Az oviba 2 évet járt, ezt is szerette, de az utóbbi időben nem akart már menni, minden reggel könyörgés volt, hogy inkább itthon maradna. Egy idő után elmesélte, hogy az ovi tulajdonos óvónéni és férje minden nap bántják: kokit adnak, a fülét pöccingetik és a karját megszorítják. Azonnal bementem és megkértem az ovit, ne csinálják, használjanak nem fizikai pedagógiai nevelést, amire ígéretet is kaptam (a bántalmazásra az volt az indok, hogy nem fogad szót). A kisfiam boldog volt, hogy megvédtem, azonban délután már azt mesélte, hogy ahogy eljöttem az oviból, az óvónéni azt mondta: "Nem anyád fogja megmondani, mit csináljak." El sem tudom képzelni, mekkora roncsolást végeztek ezzel a mondattal, de többet ide nem vittük oviba a gyermekünket.
Egy alkalmazott óvónénivel délután pedig üzent is nekem a tulajdonos óvónéni, hogy akár 30x is bánthatta volna a kisfiamat, de csak 10x tette, örülhetek.
Nem tudom, mi minden történhetett még ebben az oviban, ide 3 éves korától járt a kisfiam és a párommal úgy látjuk, hogy talán 3 éves kora után kicsivel egyre szófogadatlanabb, egyre többször ellenkezik velünk, szemtelen velünk és másokkal. Már nem az az édes, cuki, elragadó kisfiú, aki régen volt. Pedig most is látni rajta, hogy mindent megtenne egy kis szeretetért, de nem találja hozzá az utat. Az oviban sajnos minden érintést elutasítottak, pedig a kisfiunk szeret ölelni, hozzáérni másokhoz, vigasztalni és bátorítani.
Most új oviba vittük, ahol visszatették középső csoportba, de nehezen megy a beilleszkedés. Nagyszerű pedagógiai csapatra találtunk, ami megnyugtató. Bár még csak pár hetet járt az új oviba, egy pici javulást tapasztaltam a kisfiunk viselkedésében.
Itthon sokszor veszekszünk vele, mert amíg nem emeljük meg a hangunkat vagy nem ígérünk büntetést, nem hallgat ránk. Sőt, már egyre többet meg is kell büntetni.
Szeretném tanácsát kérni, hogy hova tudnánk segítségért fordulni, hogy a lelki sebek gyógyulását segítsük és mihamarabb egy egészséges lelkű kisfiú lehessen a gyermekünk.
Köszönettel, Marcsi

szia van kettő kislannyom az egyik 3 éves a másik 7.volna egy olyan kérdésem hogy a nagyobbik lánykám valamiért fél szorong sIr. probáltunk már vele beszélni hogy mi az amittöl fél de konkrét választ nem ad. nem érzi magát biztonságban itthon . tudnál ebben segitteni? előre is köszönöm a válaszod

Kedves Balogh Andrea!Kislányunkat 2 hónapos korában örökbe fogadtuk.Most 15 éves.Az általánosban közepes tanuló volt, most szakközépiskolás és több tárgyból bukásra áll. Segitség mellett is nagyon rossz hatásfokkal tanul.Naponta öt órát tanul.A nagy nehézséggel megtanult anyagot másnap már alig tudja felmondani.Több pszichológusnál jártunk, de használható segítséget nem kaptunk.A megyei szakértői bizottság nem sajátos nevelési igényű,tanulási nehézséggel küzdőnek minősítette.Idézek a bizottság által írt jegyzőkönyvből:"Intelligenciáját a WISC-IV teszttel mértük, melyben teljesítménye TtIQ=90, amely 95%-os megbízhatósági intervallumban 85-95 közötti szórást mutat...Részletek: Vm1=100, PkI=102, MmI=80, FsI=83" "Rövid távú emlékezete alacsony-átlagos övezetű,feldolgozási sebessége átlagos övezetű."Segítséget kérek.Tisztelettel: Éva

Kedves Andrea az lenne a kérdésem kisfiúnk 8 éves és egy ideje észre vettük hogy mindent gyűjtöget és nem enged kidobni semmit pl:radarral radirozott és a kis radir morzsát őrizgeti vagy csokis papírok ,törött játék kard .Illetve azt és észrevettük ,hogy egy ideje csinál fura mozdulat sorokat pl:porolgatja a kezét pedig nem koszos vagy betartja a levegőt közben lépked de mindig ugyan annyit vagy este mikor lefekszik mindig nekifutásból ugrik az ágyba de ezt 3 kell megismételni szóval ilyenek .Párommal nagyon aggódunk kérem segítsen mi lehet a probléma?

Üdvözlöm!A 7 éves kisfiam Szeptemberben kezdte az iskolát!3 héttel ezelőtt kezdődtek a problémák,mert a Tesitanár fejbevágta és kiabált vele!Pedig ő csak segíteni akart egy kislánynak,aki elesett!Felakarta segíteni,csak a derekánál fogta meg,és ezért történt a fejbecsapás!Azóta minden reggel sír,ha ott akarom hagyni az iskolában!Alig tudom lehámozni magamról!Ha az órán nem sikerül valami,akkor hisztizik,és dührohamot kap!Soha nem viselkedett még így!Egyszerűen azt mondja,hogy nem szeret és nem akar suliba menni!Az is bántja,hogy nagykn sokszor olyan dologért kap feketét,amit nem ő kezdeményezett,csak őt látták meg,mikor már ő csinálta ugyanazt,amit a többi!Nem Tudom,hogy az jelenthet e valami problémát,hogy három műszakban dolgozom!Fogalmam sincs mit kellene tennem!Tisztelettel:Farkas Liána

Üdvözlöm! Kérdésem a következő lenne: Unokaöcsém 7 éves lesz februárba. Szeptember óta nem lehet "elmozdítani" anyukája mellől, nem megy sehova, az óvodai programokon nem akar részt venni. Eddig szeretett színházba menni, ünnepélyeken szerepelni, most pedig ha menni kell, sírva fakad. Arra azonban, hogy miért nem akar semmiben sem részt venni, nem válaszol. Vajon mitől lehet ez nála?
Segítségét előre is köszönöm!

Kedves Balogh Andrea!

Igen nagy évek óta tartó problémával fordulok Önhöz.
Gyermekem Domi 6 éves lett most nem rég évek óta tartó óvodai problémánk van a lányom szerint aki óvodapedagógus engedékeny szülő vagyok. Most jártunk nemrég nev. tan ba mely igazán nem oldotta meg a problémát. Domi mindennapos szinten problémás az oviban többnyire órdít, zavar más gyerekeket, belerúg, belemar ha elveszik tőle a játékokat. Lányom évek óta az ovi váltást hangsúlyozta melyet sajnos már nem tudok megvalósítani mivel iskola köteles lesz jövőre. Bekerült az óviba azonnal a nev. tan.ba kezdtünk harapott mart aztán mondták nem kell neki a nevelési tan.-dó. Tavaly egy csoport társa folyamatosan verte ököllel is ő vissza adta a tavalyi évet állandó büntibe töltötte bent mi dicsértük hangsúlyoztuk mit hogy kell. Most már nem tudom mi tévő legyek és januárban egy neurológiai vizsgáltra megyünk a Heim Pálba de az óvis helyzet mindennapos a de-löttös óvónővel borzasztóan viselkedik aki nem kedvelte du-tános óvónő most dicsérgeti jó lett a kapcsolatuk. Nem verjük, normális családi életet élünk apa engem nem ver nem iszik most letettük a cigit is változtatunk de ő csak ígérget nekünk és semmit nem tart be lányom folyamatosan elbeszélget vele és mondja hogy Domi nem tartja be a szavát és mi se fogjuk tartani amit megígérünk neki kérdi a problémát tőle de igazán nem tudjuk. Családsegítőbe és a vezető és saját óvónőjének is kifejtettem évekkel ezelőtt már nem volt a probléma kezelve a tavalyi év borzalom volt és elmondtam nekik ha engem a munkahelyem szid és büntet az rögződik bennem hogy rossz vagyok ott szidták mi itthon dicsértük. Az óvi állandóan azzal reagált hogy támadjuk az ovit az ő 30 éves munkájukat elmondtuk hogy nem csak nem értünk egyet és nincsenek a konfliktusok kellő képen kezelve és már az elején sem voltak ha van egy probléma én nem vagyok ott hogy elmagyarázzam a könyvet kérje el a másik tőle és ne kapja ki Domi kezéből ő erre belerúg vagy karmol. Évekig egyedül játszott 2 műtéte volt alig járt oviba ez is a probléma forrása ezt is elmondtam. Most is és inden anyák napján kihagyták a szereplésből hogy ő nem hajlandó most is az volt a válasz inkább nem erőltetnék és mondtam hogy kérném hogy vonják bele valahogy csodás hangja van és tudja összes verset egy luca napi szereplése volt. Most tegnap is beszéltem a lányommal ami után azt gondolom Domi a dühét mérgét úgy vezeti talán le hogy másik gyereket bánt nem tudja ezt kezelni. Sajnos miért rossz kedvű és dühös nem tudjuk magyarázzuk hogy mi se bántunk mást ha mérgesek vagyunk. Minden nap egyre rosszabb és csak panasz van délelőtt ordít bántalmaz már nem tudjuk mi tévők legyünk ebben kérnénk az Ön segítségét mitévők legyünk?
Köszönettel és Üdvözlettel Nagyné Marcsi

Kedves Andrea!

Számunkra problémának tűnő élethelyzet kapcsán szeretném a véleményét, esetleg a tanácsát kérni.
Férjem előző kapcsolatából született 10 éves nagylánya a nálunk töltött hétvégék alatti nálunk alvást, láthatóan nehezen viseli. Úgy gondoljuk, hogy a lehetőségeink szerint igyekeztünk mindent elkövetni annak érdekében, hogy a szobája otthonos és számára is élhető és kellemes legyen. Az utóbbi időben már nem alszik nálunk, és ha lehet a találkozásokat is ügyesen "kivédi".
A megoldás keresése közben tudtuk meg, hogy már 2 éves korától az édesanyjával alszik együtt. (van külön szobája, csodásan berendezve, a kislány kívánsága szerinti kialakítással)
Az édesanyjának évek óta nincs társas kapcsolata, sem baráti, sem magánéleti.
A anyukával történő beszélgetésekből kiderült, hogy ezt a helyzetet ő nem találja rendkívülinek, illetve helytelennek. Az apukától történő eltávolodása a nagylánynak évről-évre nagyobb méreteket ölt.
Számunkra nem elfogadható ez a fajta "szimbiózis", hiszen ezáltal a fejlődésében és önállósodásában akadályoztatva látjuk a nagylányt.
Az édesanyja abszolút módon túlfélti lányát, és a természetes önállósodásában is gátolja, - ezeket látjuk mi a saját szemszögünkből.
Az édesanyát szeretnénk meggyőzni ennek a rossz szokásnak az elhagyásáról, ami nyilván a mi gondolkodásunk szerint rossz szokás. Amennyiben a mi nevelési elképzeléseinket kell megváltoztatni, arra is nyitottak vagyunk!
Nagyon várjuk a szakmai és személyes véleményét, esetleg tanácsát a jövőre nézve!

Üdvözlettel:
Sebők Andi

Kedves Andrea,

Kislányom októberben múlt 7 éves, első osztályba jár. Nagyon vidám, kedves, nyíltszívű értelmes kislány.
Édesapjával néhány éve megszűnt a házastársi kapcsolatunk, de még az elmúlt egy évben egy háztartásban éltünk, bár Janka velem, apja pedig az ő szobájában aludt. Már hónapok óta zajlik a válás, közös megegyezéssel, hangoskodás, mocskolódás nélkül. Igyekszünk mindent civilizáltan intézni. Nagyjából egy hónapja költözött el az apja, és Janka boldogan vette birtokba újra a szobáját, és az ágyát. Mindenféle rábeszélés nélkül azóta egyedül alszik.
Édesapja viszont, kétségbeesetten ragaszkodik hozzá, és annak ellenére, hogy ésszerű keretek között, akkor láthatja, és viheti, amikor szeretné, sokat nyafog a gyereknek, igyekszik lelkiismeret furdalást kelteni benne, amiért nagyon megszerette a páromat, és amikor nála van, egy ágyban alszanak.
Néha észre veszem egy apás hétvége után, hogy kislányom többet nyafog, és affektál, de általában elég gyorsan visszazökken.
Mikor kezdjek el aggódni a túlzott apai ragaszkodás miatt, és mikor kezdjek el határozottabban ágálni az együtt alvás ellen? Nem szeretném, ha ez a majom szeretet olyan hatással lenne rá, hogy az apjához hasonlóan, felnőtt korára önállótlan, éretlen és labilis személyiség lenne.
Köszönöm szépen válaszát!

Üdvözlettel,
Anikó

Kedves Andrea

Kislányom betöltötte a 4.életévét.
Szeptemberben óvodát váltottunk amely váltás sikeresnek mondható.
Az utóbbi 1 hónapban Hannát gyakran kaptuk kakis bugyival uzsonna után,nem szól az oviba ha kakilni kell.
Itthon eddig ezzel nem volt probléma.
Amikor rendes nagy széklete van akkor mindig szól, viszont vannak esetek amikor kicsit kakis a bugyija talán szellentés után azt nem jelzi a napokban már itthon sem.
Amikor elbeszélgetek vele mindig azt mondja hogy nem akarja ,hogy megtudjuk hogy kakis lett a bugyija.
Az okára sehogy sem tudok rájönni.
Boldog kiegynesúlyottt gyerek rengetegek foglakozunk vele mi is és a nagyszülei is,rengeteget mosolyog baba kora óta.Nagyon okos rengeteg verset ,mondókát rövid időn belül megtanul.Kérem segítsen mi állhat a háttérben ,mert tanácstalan vagyok.
Segítségét előre is köszönöm

Hódos Viktória

Üdvözlöm!! Szeretném a segítségét kérni. Kisfiam 5 éves oviba jár . Eddig nem voltak vele problémák most viszont kb 3 hete amikor megyek érte a óvónő mindig azt mondja : nem fogad szót , rosszul viselkedik . Van 2 kisfiu a csoportban állandóan azokkal játszik és azóta vannak gondok a fiammal . Minden reggel úgy engedem be a csoportba hogy jó legyél . keress más barátokat .Mert az óvónő elmondása alapján csak akkor van panasz a fiamra ha ezzel a két gyerekkel van amugy semmi gond nincs vele . Belátom lehet el van kényeztetve mert amit kimond a száján azt megkapja de ez eddig is így volt nem csak most . Mit tegyek hogy változtasson a viselkedésén az oviban? Mielőbbi válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!
Kisfiam 9 éves,jó képességű és jó magaviseletű gyermek. Társaság kedvelő és szeretettel fordul mindenki felé. Kb. másfél hónapja egy Jáva építővel játszott és ijedten szaladt ki , hogy talán le nyelt egy kis darabkát, de nem tudja , hogy lenyelte-e . Megszámolta az asztalon lévő darabkákat és úgy találta, hogy megvannak, de nem nyugodott meg, félt lenyelte. Minket kérdezgetett, hogy lenyelte-e , mi mondtuk, hogy nem tudjuk csak ő érezhette, hogy lenyelte-e, de szerintünk nem. Azóta folyton azt képzeli lenyel valamit. szorong tőle, az iskolában nem tudom csinálja-e, de itthon időnkét kiszalad a fürdőszobába és köpköd, hátha lenyelt valamit. Most egy kicsit megijedtünk mert lefekvés után legalább tízszer felkelt és megnézte a táskájában lévő tolltartóját, hogy az azon lévő lógóka megvan-e vagy lenyelte? Szerintünk ez már egy nem normális dolog és nem tudjuk hogyan nyugtathatnánk meg. Rengeteget beszéltünk már, vele hogy nem lehet csak úgy valamit "lenyelni" , de nem nyugszik meg nem hisz nekünk. Mit tegyünk?