Tisztelt DoktorNő!
Kislányom februárban volt 2 éves. Januárban kezdtük el vinni napközibe. Elég nehezen ment a beilleszkedés, eleinte nagyon sokszor hányt, főleg éjszaka. A gyerekorvos akkor azt mondta, hogy lelki erdetü az egész, aztán sikerült beszoknia és elmultak a hányások is.
Jött a vakáció, semmi gond nem volt. Most elkezdtük ismét a napközit (ugyanaban a napköziben, viszont közben ovónéni csere volt), és elkezdődtek ismét az éjszakai hányások, van, hogy többször is egy éjszaka. Ha beszélünk róla, hogy holnap megyünk oviba, rögtön azt mondja, hogy nem akarok, mámaval akarok inkáb (nyáron mamával volt otthon, mert én februártól visszamentem dolgozni). A tegnap megpróbáltuk, hogy mi van akkor, ha azt mondjuk, hogy már vakáció van és nem megyünk oviba, ekkor nem volt éjszaka hányás. Valóban lehet a hányásnak lelki eredete?
A másik nagy problémánk, hogy nagyon kezelhetetlen lett mióta napközibe jár. Előtte is voltak hisztik, de amit mostanában csinál azt már nem tudom, hogy kezeljem. A tegnap például annyitól, hogy azt mondtuk cseréljük le a cipőt bentire ahogy kintröl bejött, olyan hisztériás rohamot kapott, hogy nem lehetett lecsilapitani, teljesen magán kivül ordított, csapkodott, ütöt mindent, mindenkit, semmi nem volt jó. Próbáltam már figyelemeltereléssel, szép szóval, kicsit felemelt hanggal, de nem igzán hat ilyenkor semmi. Kell várni egy kicsit mig lecsilapodik magától, és aztán lehet csak tárgyalni vele. A napköziben azt mondják nincsen semmi gond vele. Reggel sir egy kicsit mikor otthagyjuk, de aztán semmi gond. Reggel viszont itthon végig sírja az egész készülődést, hogy nem akar menni.
Összefügghet a sok hiszti és hányás a napközivel, estleg próbáljuk meg egy másik napközibe átiratni? Gondoltam arra is, hogy lehet hogy valamilyen rossz élmény érte és emiatt nem akar menni, mert a legelső nap még nagyon szívesen ment, aztán ahogy teltek a napok mind jobban és jobban mondta, hogy nem akar menni.
Előre is köszönöm válaszát.