Üdvözlöm!
Egy olyan problémával küzdök, ami mostanra tetőfokra hágott.Kisfiam nemsokára 8 éves lesz.Második osztályos tanuló.Már az oviban is magatartási problémái voltak.De nevelési tanácsadóba nem küldtek.Én vittem el iskola érettségi vizsgálatra, ami nagyon jó lett.Egyetlen dolgot írtak be, hogy fejlesztési terület a figyelem.Egyébként minden jó volt.Mehet iskolába.Az iskolában borzasztó viselkedést tanúsít.Nem mindennapos, de nagyon sűrű.Szabályok be nem tartása,gyerekek bántása, a tanárt is már megrúgta, a gyerekek dolgainak az asztalról való lesodrása...Többen fogják le, ha kitör benne ez az indulat.Bármi kiváltja belőle.Szóval elég problémás.A tanárok már nem igazán bírják a dolgot, a szülőkről nem is beszélve.Már az igazgatóiba is behívattak.Nagyon rossz a helyzet.De vannak nagyon jó napjai is olyankor dícsérik.A teljesítménye nem rossz.60 pontos matekból 59 ért el.Sőt azt mondják mindenből jobb lehetne, ha nem lenne a magatartási probléma.Egyedül nevelem 1 éves kora óta.Az apa nem látogatja.Nekem nincsenek rokonaim.Nagymama meghalt,apai ágról senki nem érdeklődik felőle.Otthon és bármilyen más környezetben nincs vele probléma.Több ember el sem tudja képzelni, hogy ezeket megteszi az iskolában.Van olyan aki születése óta ismeri, többször vigyázott rá, és nem volt gond.Ha jönnek hozzánk vendégek, vagy mi megyünk , orvos , bolt vendégség nincs gond, mindenhol dicsérik.Nem kell a nyomában lennem, hogy nehogy baj legyen.Feladatot is tudok rábízni.Hiába mondom a tanárnak is hogy máshol nincs vele baj,semmit nem ér.Szerintem el sem hiszik.Tv-nagyon keveset néz.Filmeket nem , csak a mese csatorna a minimax, tele primitív mesékkel.Nincs videó játék.Nincs olyan környezetben ami ezt kiválthatja és nem vert gyerek, mert nincs miért verni, vagy büntetni, mert itthon, másnál, vagy ha csak vigyáznak rá, minden rendben van.De az ovi és a suli az nem ment és nem megy.Mi lehet ez?Mégis mi válthatja ki, hogy ahol mondjuk többen vannak 20-nál már nem működő képes?Ez lehet a kulcs? A tömeg?De szoktunk menni olyan helyre , ahol többen vannak, még sincs gond.Szóval érdekes.Válaszát kíváncsian várom és köszönöm.
(Megj.: ha kétszer kapja meg a kérdést , elnézést, de az elsőnél rossz e-mail címet adtam meg, ezért még egyszer elküldöm)

Kedves Andrea

Kisfiam Ianuarban fogja betolteni 4 eletevet. Most masfel eve megszuletett a testverkeje. A kisfiu egy ertelmes kedves gyerek. Az utobbi idoben eleg agresziv lett a testverevel szemben. Allandoan bantja marmint uti, tepi. Pici kora ota ha raszoltam nem nagyon vett szamba sot meg jot nevetett is. Sokszor kihoz a sodrombol egyszeruen nem hallgat ram. Az apja ha hangosabban raszol akkor meg elsirja magat. Szeptembertol beirattam napkozi ovodaban. A tavaly is volt oviban de csak negyorasiba. Most pedig muszaj volt beiratom mert kezdem hamarosan a munkat. Mikor raszolok hogy ne bantsa testveret sokszor meg provokal is Volt hogy mondtam neki ha meg egyszer bantot a tesod meghuzom a fuled vagy a popsidra kapsz. Mintha nem is hallotta volna folytatta Mikor mar harmadszorra fegyelmeztettem akkor meghuztam a fulet es azt mondta ugy sem fajt. Oszinten mar nem tudom mit tegyek, gondban vagyok a viselkesesevel.
Miota megkezdte a napkozit allandoan ram van ragadva mindent anyaval akar. Az utobbi idoben sokat fajtassa a hasijat is de inkabb akkor mikor megszidja a ferjem vagy fulhuzast kap

Elore is koszonom
Tisztelettel

kedves doktor no nekem is a kis fiam nem akar kakilni mert fel egyszer kakilt es nagyon kemeny volt es azotatol nem tuduk be beszelni kerem segitsen mongyon valami jo tanacsot tiszteletel gyorgy katalin anyuka koszonom

Kisebbik fiam 7 éves, elsős. Már a nappali szobatisztaság is kicsit később alakult ki nála, mint nagyobbik fiamnál, két hónappal múlt három éves, amire óvodába tudtuk vinni. Az éjszakai viszont a mai napig nem alakult ki, éjszaka többször is bepisil, mélyen alszik, nem ébred fel magától. Ehhez társul még, hogy kakilni sem kakil WC-be, hanem éjszaka engedi el, amikor már nem bírja, és több napig képes tartogatni. Voltunk már kivizsgáláson, ahol a szervi bajt kizárták. Jártunk pszichológushoz, kineziológushoz, mindenhol azt mondták, értelmes, vidám, kedves gyerek, és nem tudtak az okára rájönni, fogták a megkésett elválási tünetekre, de ténylegesen semmit nem tudtunk tenni. Próbálok türelmes lenni, de igen nehéz, hiszen a bugyija folyton kakis (hiszen próbálunk a folyadékra, étrendre is figyelni, így puha a széklete), büdös is, de ez őt nem zavarja...Gyakorlatilag csak a folyékonyat nem tudja visszatartani napokig...Az a bosszantó, hogy egyszer-kétszer, amikor akar valamit (pl. szülinapra menni, de annyira kakis volt, hogy nem tudtam elengedni), akkor az utolsó pillanatban magától leküzdötte a szorongást és ráült a WC-re sikerrel. Nagyon tanácstalan vagyok, mert úgy gondoltam, majd az iskolai lét segít megoldani a dolgokat, de nem így történt...Köszönettel várom a válaszukat, bár bevallom, kicsit kezdem a hitemet elveszteni, hogy ez mostanában sikerül...annyi mindent kipróbáltunk...

a kislányunk 2 éves és 8 hónapos már jó pár hónapja a wc-be pisilt.de most 2 hete mióta bejöttek a hidegek minden nap bepisil.először csak a játszón pisilt be itthon szólt s wc-be pisilt de 2 napja már itthon sem szól mi lehet az oka ennek? nem költöztünk nem is született testvére.igazából semmi nem történt. talán csak annyi hogy az apukája mivel albérletet keresünk kevesebb ideje van rá.talán ez lehet az ok vagy esetleg felfázott volna?a kakinál viszont nem szól még akkor sem ha látom rajta hogy kakilnia kell.elkezd visitani s elszalad.s persze bugyiba megy a kaki. most nem tudom ha kimegyünk a lakásból adjak-e rá pelenkát? nem fog vissza szokni a pelusra ha adok rá? s ha nem adok akkor nem fog megfázni a hidegben ha bepisil? s az éjszakai szobatisztaságra hogy szoktassam rá? költsem fel éjszaka s ültessem a wc-re? mert nem ébred fel éjjel olyan mélyen alszik .s reggelre mindig teli van pisivel a pelusa pedig este már nem kap folyadékot.kérem minél hamarabb válaszoljnak .

Tisztelt DoktorNő!
Kislányom februárban volt 2 éves. Januárban kezdtük el vinni napközibe. Elég nehezen ment a beilleszkedés, eleinte nagyon sokszor hányt, főleg éjszaka. A gyerekorvos akkor azt mondta, hogy lelki erdetü az egész, aztán sikerült beszoknia és elmultak a hányások is.
Jött a vakáció, semmi gond nem volt. Most elkezdtük ismét a napközit (ugyanaban a napköziben, viszont közben ovónéni csere volt), és elkezdődtek ismét az éjszakai hányások, van, hogy többször is egy éjszaka. Ha beszélünk róla, hogy holnap megyünk oviba, rögtön azt mondja, hogy nem akarok, mámaval akarok inkáb (nyáron mamával volt otthon, mert én februártól visszamentem dolgozni). A tegnap megpróbáltuk, hogy mi van akkor, ha azt mondjuk, hogy már vakáció van és nem megyünk oviba, ekkor nem volt éjszaka hányás. Valóban lehet a hányásnak lelki eredete?
A másik nagy problémánk, hogy nagyon kezelhetetlen lett mióta napközibe jár. Előtte is voltak hisztik, de amit mostanában csinál azt már nem tudom, hogy kezeljem. A tegnap például annyitól, hogy azt mondtuk cseréljük le a cipőt bentire ahogy kintröl bejött, olyan hisztériás rohamot kapott, hogy nem lehetett lecsilapitani, teljesen magán kivül ordított, csapkodott, ütöt mindent, mindenkit, semmi nem volt jó. Próbáltam már figyelemeltereléssel, szép szóval, kicsit felemelt hanggal, de nem igzán hat ilyenkor semmi. Kell várni egy kicsit mig lecsilapodik magától, és aztán lehet csak tárgyalni vele. A napköziben azt mondják nincsen semmi gond vele. Reggel sir egy kicsit mikor otthagyjuk, de aztán semmi gond. Reggel viszont itthon végig sírja az egész készülődést, hogy nem akar menni.
Összefügghet a sok hiszti és hányás a napközivel, estleg próbáljuk meg egy másik napközibe átiratni? Gondoltam arra is, hogy lehet hogy valamilyen rossz élmény érte és emiatt nem akar menni, mert a legelső nap még nagyon szívesen ment, aztán ahogy teltek a napok mind jobban és jobban mondta, hogy nem akar menni.
Előre is köszönöm válaszát.

Kedves Hölgyem!

Kisfiam novemberben lesz 3 éves és még mindig nem szobatiszta. Soha nem szól, ha pisilni vagy kakilni kell neki. Ha mi elmegyünk vele vécére, néha hajlandó jönni illetve bilire ülni, de van hogy teljesen elzárkózik a dolog elől. Semmiféle hajlandóságot nem látok nála a szobatisztaságra.
Az lenne a kérdésem, hogy ez normális-e még ebben a korban? A nagyszülők folyton nyaggatnak és már elegem van belőle. Szerintük pszichológushoz kellene vinni. Szerintem nem, de kíváncsi vagyok Ön, mit mond.
Egyébként oviba még nem jár, mert még nincs három éves és hát nem is lehet, amíg nem szobatiszta. Ezt egyébként sosem szoktuk neki mondani.

Köszö9nöm válaszát.
Üdv:
Mónika

Kedves Doktornő!

Kettő kisfiam van 3 és 5 évesek. Szinte mindenben különböznek tulajdonságaikban Sajnos a mai napig nem tudnak együtt játszani, mert mindig harc verekedés a vége.

A nagyobbik fiam nyugodt szépen épít játszik, viszont amint a kicsi be szeretne kapcsolódni nem
engedi irigy, nem hagyja. Az irigység sajnos más téren (evés) is megmutatkozik, nem tud valamit elosztani
mindig hiszti a vége, végül a kicsi mondja, hogy akkor neki már nem is kell, ő eléggé önzetlen.
Csak külön tudnak szépen játszani, rajzolni, vagy ritkán együtt. A kicsinek nagy a mozgásigénye.
A kisebbik fiamnál pedig az a probléma, hogy sokszor jön rá harcolási hajlam, ok nélkül
neki megy a testvérének és ilyenkor, mintha nem is lenne magánál (valószínű játszik) nehéz kizökkenteni.
A közösségben óvodában teljesen probléma mentes mindkettő.
Kérem írjon a nevelésükre valamilyen útmutatót.
Köszönettel:
Zsuzska

Kedves Doktornő!

Lányom 6 éves lesz, kisfiam 4 éves múlt. A fiamban erős az ellenállás az apjával szemben, aki hihetetlen türelemmel tűri ezt. Semmit nem szeretne vele játszani, ha megszólítja nem szépen felel neki. A férjem nagyon türelmes, soha nem adott okot arra, hogy a gyerek így viselkedjen vele, próbál "fiúnapot" tartani vele.
Mi lehet a megoldás?Milyen irányban tudnék segíteni, mit tehetne az apuka?
Segítségét előre is köszönöm válaszát.
Üdvözlettel,

Kedves Doktornő!

Van egy 4 éves kisfiam.Tavaly már járt ovodába, kiscsoportba.Két hét után szokta meg, elmúltak a kezdeti sírdogálások.Ez a csoport vegyes csoport volt.16 nagycsopotos és 8 kiscsoportos.A kisfiam nagyon kedvelte a nagycsoportosokat, 1 nagycsoportost kifejezetten megszeretett.Sajnos ők elballagtak és jöttek a helyükre új gyerekek, 3 évesek.Ez a csoport ismét kiscsoport lett.A kisfiam ugyanisévvesztes. Az idén ismét sírdogálással kezdük az ovit, de gondoltam elmúlik, hisz az ovónők a régiek, az ovit is szerette múlt évben, ráadásul vannak gyerekek akiket ismer tavalyról....de sajnos nem így történt.Már 4 hete oviba járunk és nagyon megviseli az elválás.Még úgy is ha ebéd után megyek érte és nem alszik ott.Itthonról még viszonylag könnyen indulunk de az oviba nagyon összeomlik.Kétségbesetten néz rám, póbálja a sírást visszafolyatni de nem megy.Gyakrabban (naponta)kakik az ovi óta mint eddig, hígabb is (de nem hasmenéses) talán idegi alapon. Állandóan azt ismételgeti reggel, hogy ez nagyon nehéz neki, soha nem volt még ilyen nehéz és nagyon nehéz kibírnia amíg jövök érte. Nagyon szeret és hiányzom neki.Azt látom, hogy rettenetesen megviseli az egész.Még nem láttam ennyire kétségbeesettnek mint reggelente az oviban.Én jelenleg itthon vagyok az 1 éves kislányommal.Ő már tavaly nyáron megszületett, vagyis már meg volt amikor először kezdük az ovités nem volt gond!! Amikor haza jön a kisfiam próbálok vele foglalkozni, hogy érezze nem \"veszi el a helyét\" a hugi. Testvérféltékenység kóros mértékben szerintem nincs.Sokszor puszilgatja a hugát, szeretgeti, játszani szeretne vele.Néha azért feldühödik ha óvatosn szólunk, hogy a hugi pl. még nem tud bírkózni, vagy futni stb..vagy a hugi szétrombolja amit épít. Nagy odafigyeléssel és szeretettel neveljük a gyerekeinket a férjemmel.Mivel orvos gyakran van távól akár 24 órára.Nagymama nincs a közelben így 90%-ban én vagyok a gyerekekkel. Az ovódában eljátszik, gyerekekkel is(inkább a régiekkel) társalog, játszik de azt mondták az ovónők, hogy gyakran megy oda és kérdezgeti, hogy anya mikor jön.
Még az ovi elején volt egy olyan eset amikor kakilás után ő törölte meg a popsiját és sajnos nem teljesen így kakis lett a ruhája.Az ovónéni megtörölte teljesen és átöltöztette. Ez az eset nagyon megviselte akkor, mert a többiek is ott vártak a WC előtt míg ő öltözött és rendbe tették őt Az ovónő szerit a függöny el volt húzva és nem láttak semmit a többiek, kisfiamat ez mégis nyomasztotta. Azóta ezt az esetet nem emlegeti már a kisfiam sőt volt, hogy az ovónő törölte meg a popóját és amikor kérdeztem azt monda nem volt semmi gond azzal, hogy az ovónéni törölte meg. Viszont 1 hete minden reggel amikor odaérünk az oviba elmegy kakilni és kéri, hogy mindenképpen várjam meg és én töröljem meg a popóját...és rá kérdez, hogy\"Biztos nem kakiks már??\" Nem tudom, hogy esetleg e miatt van-e még a szorongása?! Már nem szokta emlegetni ezt az esetet amióta megbeszétük,együttéreztem vele és megnyugtattam.
Én elégedett vagyokmaz ovival, az ovónőkkel és nagyon boldog voltam, hogy ilyen szerencsénk van az ovival.Most viszont össze vagyok omolva, a szívem hasad annyira rossz látni, hogy ekkora szenvedés ez a kisfiamnak.Már gondoltam rá, hgy kiveszem az oviból, habár nem tagadom nagyon szükségem van erre a délelőttre, amíg a kisfiam oviban van, hogy elvégezzem az otthoni dolgokat. Mennyie viseli meg valóban ez az egész?Mikor van az a pont, hogy ki kell venni a közösségből? Nagyon igényli a barátokat, mindig azt játsza, hogy a barátaival tesz-vesz vmt. Viszont kicsit nehezen nyit társai felé annak ellenére, hogy egy nagyon mozgékony,állandóan alkotni vágyó gyerek. Kérem segítsen ha tud! Köszönöm előre is!!!

kedves andrea,
a fiam 3 eves lesz novemberben. akkor kezdhetne az ovodat, de mondtak, hogy mivel pelenkas, ez ketseges lesz... alljunk neki drasztikusan lenevelni rola... nekialltam. (a szokasos korokon tul vagyunk, nyar meg minden, semmi eredmeny... a gyerek egyebkent kirohogte a bilit, azonnal felult a wc-re, nem fel tole, lehuzza, stb. de nem megy magatol es sokszor ha raultetem en akkor csak ordit)
2 napja delutani alvashoz sem adok ra pelenkat, az agy szaraz... de a ruha nem! felkel es odamegy az asztala melle, vagy a szekreny melle es odapisil... ma elszakadt a cerna es annyira megvertem, hogy megfajdult a kezem... semmi haszna.
rettegek, hogy mi van, ha nem mehet ovodaba, egyedul nevelem es azzal, hogy nem dolgozhatok, mert vele vagyok, kezdunk ketsegbeejto helyzetbe kerulni...
mit tanacsol, mit lehet tenni?
csak kerem azt ne mondja, hogy beszeljem meg vele okosan, meg turelem, mert ezeken a zonakon mar atmentunk... :((((
koszonom a valaszt elore is!
udvozlettel,
egy idegosszeomlott anya

Kedves Doktornő!

Kislányon 5 és fél éves, nagycsoportos óvodás. Múlt héten azt a feladatot kapták az óvodában, hogy rajzolják le a családjukat. Ő lerajzolta a férjemet, a kistestvérét engem, illetve a még nem létező kistestvért, aki még meg fog születni-hogy a szavaival éljek. Saját magát nem rajzolza a lapra, mert ő az óvodában van.
Eddig azt gondoltuk a férjemmel, hogy egészséges az érzelmi fejlődése, de ez a rajz, valamint az óvónő véleménye, miszerint nem érzi magát a családhoz tartozónak, elbizonytalanítottak és kicsit kétségbe is ejtettek.
Mit tegyek? Vigyem gyermekpszichológushoz, vagy tekintsem átmeneti állapotnak ezt a helyzetet?
Köszönettel:
P. Éva

Kedves Doktornő!
3 gyermekem van, 2 lány és egy kisfiú (majdnem 7,5,3 évesek). Gondom az elsőszülött kislányommal van. Mióta elkezdte az óvodát különböző tikkes mozgássorozat váltogatta egymást nála. Eleinte csak az orrát, szemöldökét, haját, nyakát érintgette, különböző sorrendben. El is mentem vele 2-szer pszichológushoz, sajnos időközben ellopták az autónkat, így nem tudtam elvinni a további akalmakra. Azt a szakember is látta, hogy tényleg jelen vannak ezek a tikkek, de sajnos kevés volt ez a két beszélgetés arra, hogy közelebb jussunk a problémához. Időközben férjem munkájából adódóan 2 évre kiköltöztünk az USA-ba. Itt sajnos tovább súlyosbodott a tikkje. (Nem ismeri a nyelvet, hirtelen meg kellett tanulnia az angol abc-t, mert itt már az óvodásokkal kezdik tanulni a betűket.) Nyilvánvaló, hogy ez az új helyzet okozta a tikkjei átformálódását. De nagyon kínos, mert mostanában gyakran ujjal \"nyálazza\" a puncivágat elejét azon a címen, hogy száraznak érzi. De semmi pirosodást vagy egyéb problémát nem látok ott. Azért gondolom tikknek, mert újabban a szemét és néha a fülét is nyálazza ugyanígy. Emellett még mindig szopja az ujját elalváskor és valakinek a fülét kell csavargatnia, hogy megnyugodjon. Mostanában vettem észre, hogy a körmét is rágja és az orrát piszkálja egymás után mind a tíz ujjával. Mit gondol, használna neki, ha egy angol anyanyelvű pszichológushoz vinnénk, ahol az édesapja fordítana? Reméltem, hogy ez a tikkelés csak időszakos lesz, de már az iskolából is telefonáltak, hogy ők is észrevették, ahogyan az intim testrészéhez nyúl. Egyébként nagyon szeret iskolába járni, egyre többet ért az órán. Jó felfogású, ügyesen tanulja a magyar betűket és a magyar matekot is, mert magántanulóként jövő nyáron az első éves anyagból vizsgáznia kéne, hogy ne kelljen évet ismételnie. Ugyes a mozgásban is, jó a labdaérzéke. Emellett viszont nagyon érzékeny, maximumra törekszik mindenben és szereti irányítani a testvéreit. Nagyon jó a beszélőkéje, jól használja a bonyolult kifejezéseket is. Csak ez a tikkelés... Várom megtisztelő válaszát! Köszönettel!

Kedves Andrea,

az én lányom, Gréta 8 éves (2.osztályos) egy jó képességű, példás tanuló. Viszont tegnap az iskolában kitiltották az angol óráról, mert beszél az órán. Ez volt a magyarázat a tanító néninek.
Nem hagytam annyiba a dolgot és beszéltem a lányom osztályfőnökével akitől megtudtam, hogy Gréta elégé lekezelően,dacosan viselkedik a gyerekekkel, és nagyon sokat beszél órán.
És a múltkor meg harapta az egyik lányt az osztályból. Amit nem mondott meg nekünk, sőt amikor a tanító néni megkérdezte tőle hogy megharapta-e a kislányt akkor is azt mondta hogy nem. Vagyis nem őszinte velünk. Megkérdeztem , hogy miért nem monda el és a válasza az volt, hogy mert büntetést kapott volna itthon ami nem más mint nem nézheti a tv-t.
A magatartása is 4 lett, ami nem egy tragédia Gréta mégis úgy élte meg. A családban egyke gyermek és egyke unoka is. Sajnos nekünk is sokszor vissza beszél és mindig az övé az utolsó szó.
Egyébként egy szófogadó csak sokszor kell elmondani mindent,jó felfogású, nyugodt gyerek. Vannak barátnői az osztályba akik szeretik.
Mostanában észre vettem rajta, hogy ha elmegyünk egy bevásárló központba,vagy egy nagyobb rendezvényre ahol sok ember van akkor le sápad, pisilnie kell. Szomjas, fáj a hasa, nagyon fáradt, és sokszor kérdezi, hogy mikor megyünk haza? Régebben soha nem csinált ilyet kis kora óta mindig jön velünk mindenhová. És nem értem a viselkedését.
Viszont most nagyon tanácstalan, elkeseredet vagyok. Hol rontom el? Talán azzal, hogy nagyon sok figyelmet kap itthon és az iskolába nem mindig ő van a középpontba?
Remélem nem lett kesze-kusza levelem.
Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt Balogh Andrea!

Több kérdésem lenne. Az egyik ,hogy mi a helyes viselkedés amire a gyerekemet neveljem, hogyan védje meg magát a nagyobbakkal szemben erőszak nélkül. 3 éves és szeptemberben kezdte az ovit, ahol vegyes csoport van. 19 gyerekből csak 2 gyerek (1 fiú, egy lány) 3 éves. Reggelente nem akar menni, inkább a bölcsibe szeretne visszamenni, sírdogál, majd belenyugszik. Panaszkodik, hogy kinevetik és olyanokat mond, hogy a kicsik félnek a nagyoktól, meg nem is igazi magyar (arab-magyar keverék a fiam). Az egyik fiútól biztosan fél. Ez a fiú még előttem is amikor a cipőjét adtam a fiamra, párszol a fiam képébe boxolt.
Első héten monoklival jött haza a fiam, de nem tudtam kideríteni a fiam szavából ki volt.Párszor fel is lökték, tiszta kosz volt. Sajnos én sem tettem semmit, mert csak egyszer szóltam az új óvónőnek ,hogy fél a fiam az egyik fiútól,mert ezt biztosra tudtam. Két napja a cipőjét adtam rá és az egyik gyerek elment mellettünk, megállt és néhányszor a fiam arcába boxolt közel, de nem érintve őt. A fiam meg csak megmerevedett,majd amikor elment a fiú suttogott valamit nekem, de olyan halkan, hogy nem értettem. Ma reggel is így suttogott érhetetlenül. Amúgy szépen beszél.Én meg csak annyit mondtam amikor a fiú boxolt, hogy ,,nono,,. Elég kevés. Akitől fél öregebb pár évvel és nagyon rossz gyerek,már első nap kitűnt. Mit kellene tennem hogy erősítsem a fiamat, hogy kiálljon magáért a nagyobbakkal szemben? Továbbá nem tetszik hogy újabban kezd olyan flegmás szöveget felvenni.Nagyfiús akar lenni, de nem áll jól neki. Amúgy tegnap láttam a rossz kisfiú anyukáját az óvónő panaszkodott neki, de még az anyukának ,,állt feljebb\'. Vártam egy darabig, gondoltam én is beszélek vele, de túl hosszúra nyúlt minket meg vártak... Hogy beszéljek az anyukával, hogy értelme is legyen ?

Másik kérdésem a bekakilással kapcsolatos. Majdnem egy éve szobatiszta a fiam, otthon legtöbbször egyedül megy ki WC-re, nem akarja, hogy kísérjem, mert mondja, hogy tudja egyedül is, de az egyik este a szobában bekakilt és valahogy összekente az ágyat és a szőnyeget is. Egyedül volt.
Én későn esete fél tizenegyre érek haza a munkából, nagypapája vigyáz rá addig, aki ráhagy mindent a másik szobában tv-zik. (Így lakunk 3-asban). Másnap beszélgettünk róla, de csak arra jutottam hogy nagyon nézte a tv-t és nem vette észre, hogy bekakil ?! Már nagyon régóta szobatiszta, miért csinálnak ilyet a gyerekek? Hogy derítsem ki hogy esetleg a sötéttől félt kimenni a WC-re,vagy más oka van? Talán haragszik rám, hogy későn megyek haza és engem akar büntetni? Amúgy nagyon jó gyerek a bölcsiben is és most az oviban is mondták, hogy -\"vele nincs semmi gond, abszolút semmi gond.\". Nagypapa szerint is aki sokszor 3 picire vigyáz ,vele nincs semmi gondja, de persze ő ráhagy mindent. Szerintem szorongós mint én, mindent a lelkére vesz, továbbá nekem pedig igenis szokott nyavajogni, hogy babusgassam, vagy ha akar valamit. Másnak nem. Nekem miért lehet?

Köszönöm észrevételét és tanácsait!
Tisztelettel: Egy aggódó anyuka

Kedves Andrea!

Nem tudom, hogy kell-e aggódnom azon, amit kérdezni fogok, de végül nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem Öntől mint szakértőtől. Arról van szó, hogy az én okos, jól fejlett, magas, szép kislányom immáron 3 éves és 3 hónapos, de a szobatisztasággal az abszolút nulla szinten állunk nála....

A sors akarata folytán óvodába végül nem ment most ősztől, mert a nagy túljelentkezés miatt nem vették fel abba az oviba, amit szerettünk volna. Máshova meg nem erőltettem, mert úgyis itthon vagyok még egy évet a 2 éves öcsikéjével és úgy gondoltam, hogy jövőre úgyis mehetnének egyszerre, legalább lesz még 1 évünk együtt. Addig is járunk együtt játszócsoportba, zeneoviba, ovis tornára stb., úgyhogy van kortárs közösség.

Így ilyen szempontból abszolút ráérünk szobatisztává válni jövő szeptemberig.

Amiért engem mégis foglalkoztat ez a dolog, az az, hogy egyszerűen nem tudok rájönni, hogy miért van az, hogy ez a téma egyáltalán semennyire se érdekli őt! Bár szépen beszél, erről mégse tudunk beszélgetni, mert még olyan szinten se érdekli, hogy beszéljen róla. Őszintén szólva ilyen esetről még nem hallottam a környezetemben, ezért vagyok tanácstalan, hogy mit kellene tennem.

Abban szinte biztos vagyok, hogy urológiai probléma nem áll a háttérben, ugyanis amikor kivételesen rá tudom venni, akkor azonnal gyönyörűen pisil a bilibe vagy WC-be, akár WC szűkítő nélkül is, sőt akár idegen helyen található WC-be is. Tehát tudja szabályozni, hogy mikor pisiljen, ha akarja, sőt kifejezetten bátor és ügyes ebben.

Ugyanakkor a motiváció olyan szinten hiányzik belőle, hogy még a mindenhol felsorolt előfeltétel-készségek se láthatók még nála: pl. semmilyen szinten nem zavarja a koszos pelus, nem szól, sőt még le is tagadja, simán elvan benne, nem akar utánozni engem ebben a dologban, hiába látta már egy párszor, nem érdekli, hogy pl. az ovis tornán, ahova járunk rajta kívül minden gyerek bugyiban van, nem zavarja semmilyen szinten, hogy tapintatlan emberek megjegyzéseket tesznek neki és nekem, ha kivillan a pelus, sőt nyílt színen simán látványosan bekakil, meg se próbál eljutni egy WC-ig, bokorig stb. Egyszóval egyáltalán nem arról van szó, hogy \"balesetek\" érnék, hanem tényleg nem is törekszik rá.

Január óta használtuk már a bilit, ha belepisilt, szólt, úgy éreztem, nem kell erőltetni a folyamatot, hiszen remekül haladunk, ráadásul előttünk az egész nyár! Amikor májusban jelentkeztünk az oviba, még álmomban se gondoltam volna, hogy szeptemberre nem lesz szobatiszta. Vettem bugyipelenkát, majd amikor beköszöntött a jó idő, feltekertem a szőnyegeket és elkezdtük a szép hercegnős és egyéb bugyikban levést. És türelmesen vártam az áttörést. Voltak napok, amikor már egész sokszor elment magától pisilni-kakilni a bilibe, de ez abszolút kedvfüggő volt nála. Ha bepisilt, csak kiabált, hogy \"Gyere, Anyu, pisi, takarítsd fel!, szóval nem volt összetörve a kudarctól és persze nem is szidtam meg. Aztán augusztus közepe táján kezdtem úgy érezni, hogy egy helyben toporgunk és még Isteni szerencse, hogy nem kell 2 hét múlva oviba mennie, hiszen mit csinálnánk?

Miután a frissen beszerzett rózsaszín zenélő bilire is 1 nap alatt ráunt és másnap már ráülni se volt hajlandó, kipróbáltam a keményebb módszert, ami egy ismerős anyukánál bevált. Megmondtam, hogy mostantól csak bugyi van, pelenka nincs többé és rendszeresen elzavartam Szegényt a bilire. Ebből ez sült ki, hogy a nap nagy részében valóban sikerült megelőzni a balesetet, de ha huzamosabb ideig nem noszogattam, simán becsinált és több hét eredménytelen kínlódás után feladtam.

Most újra bugyipelenkában vagyunk, minden elvárás nélkül, a bilit eltettem, szó nélkül pelenkázom, jegelem a témát (szerencsére megtehetem, ha nem lennék kistesóval itthon, nem tudom, mit csinálnánk...), de nagyon kíváncsi lennék arra, hogy volt-e már ilyen esettel dolga és hogy mit lehetne tenni, hogy megértessük vele, hogy jó dolog szobatisztának lenni???
És vajon mi lehet a lelki oka egy ilyen szintű ellenállásnak??? Másnak is születik kistestvére, így azt nem tartom valószínűnek, hogy ez húzná vissza.(?)


Elnézést, ha túl részletes voltam és előre is köszönöm a válaszát!

Tisztelt Andrea!

4 éves kisfiam az oviban a lányoknak mutogatja a kukiját. Azt szeretném kérdezni, hogy mi lehet ennek az oka. Itthon bennünket soha nem látott meg. Fürdés közben bejöhet hozzánk, nem tabu téma. Volt amikor meg is kérdezte, hogy van e kukim, én mondtam neki hogy nekem nincs, csak apának. A kisfiúknak kukija van, a kislányoknak meg nunija. Ezt meg is beszéltük, ma már nem is szokta kérdezni. Egyszer azonban egy vele egykorú kislánnyal játszott a szobájába és hallottam amikor mondta a kislánynak, hogy mutassa meg a nuniját. Olvastam hogy más helyen is láthatott valamit, ami alapján érdekelni kezdte a téma, és hogy jó lenne megkérdezni tőle hol látott ilyet, de tanácstalan vagyok hogy kérdezzek rá? Hogy szoktathatnám erről le? mit tehetek?

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Andrea!
28 hónapos fiam egy hónapja bölcsis.21 hónapos kora óta szobatiszta,régóta szépen összefüggően beszél.Mikor reggelente beviszem,mindig sír és arra kér hogy vigyem haza.Bent a bölcsiben,fel löki a gyerekeket,üti a babákat húzza a gyerekek haját,felborítja az asztalt,és nem igazán akar aludni vagy csak nagyon keveset és mindig mondja hogy sírdogált.Az egyik nap azt mondta hogy :\"Buta kisfiú vagyok.\"Kérdeztem tőle hogy:\"Ezt ki mondta neked?\"Mire ő nevén nevezte a gondozónénit.Aztán jön a másik nap,amikor húzza a hajamat.Kérdeztem tőle hogy hol látta ezt.Azt mondta a bölcsibe.Megkérdeztem tőle,hogy kinek a haját húzzák.Azt mondta,hogy az ő haját húzza a gondozónéni,és most a másik gondozónénijét nevezte meg.
Most tényleg nagyon tanácstalan vagyok.Az én jó fiam,akivel jóformán gondom nincsen,kifordult önmagából.Itthon,nem azt mondom hogy soha nincsen vele gond,de nem rossz gyerek.Sokat játszunk együtt,biciklizünk,beszélgetünk játszóterezünk ahova egyre kevésbé akar bemenni ha gyerekek vannak.Ha itthon van,megpróbálok csak vele foglalkozni.Apukája sokat dolgozik,így a nap nagy részét együtt töltjük.Nem verem,nem kiabálok vele,nem félemlítem meg de még ritkán sem csapok neki oda.Az a kérdésem,hogy mivel tudom megkönnyíteni a bölcsibe való beilleszkedését?Mitől alakul ki ez a nagyon agresszív viselkedés?És Ön szerint,tényleg a gondozónők bánthatják a bölcsibe,vagy csak a képzelete szüleménye?Én úgy gondolom ,hogy ez tényleg megtörtént és ez nagyon aggaszt.És nagyon érdekel hogy Önnek mi a véleménye erről.Nem érett a bölcsire még?Az agresszív viselkedést el fogja hagyni?Na de mi lesz ha addigra már,a gondozónénik már teljesen a \"rossz\" fiú kategóriába sorolják?Vegyem ki a bölcsiből?Mit csináljak?Válaszát,előre is köszönöm!
Üdvözlettel:Júlia

Kedves Andrea!

2,5 éves kisfiam megszületése után rengeteget olvastam gyermek pszichológiával kapcsolatos könyveket, cikkeket mert szeretném jól csinálni. Anyukám engem nagyon szigorúan nevelt, szerinte egy gyerek nem akarhat semmit, az első hisztizés alkalmával úgy elvert, hogy állítólag soha többet meg sem próbáltam. 2,5 éves koromtól a nagyszüleim neveltek az óvoda kezdésig, már 6 hónaposan bilin kellett ülnöm, fakanállal fenyített stb. Szerintem nem voltam rossz gyerek, egyszerűen csak arra emlékszem, hogy féltem tőle és folyton kritizált, büntetett bagatell dolgokért. Úgy nevelt, ahogy őt a nagyszüleim, még mondta is, hogy majd én is bosszút állhatok a gyerekemen, verhetem, ahogy őt az anyja, engem az anyám. A szeretetét sosem tudta kimutatni, örökké elégedetlen volt velem. Minden hibát elkövetett, amit leírnak, hogy ezt miért ne így csináljuk, mit okoz egy gyermek lelkében. Iszonyatosan szorongó, stresszelő felnőtt lettem. Apukámmal jó volt a viszonyom, nagyon is, de őt hamar elveszítettem. Most őrlődöm, mert érzem, hogy rossz mintákat hoztam magammal és nem tudok bizonyos helyzetekben felülkerekedni önmagamon. Pszichológusnál jártam, de szerinte ezt egy barátnőmmel kéne kibeszélnem, nem vele. Elbagatellizálta a problémámat, pedig szerintem nem az.

A kisfiamat nem korlátozom feleslegesen, de a veszélyes dolgokat tiltom, persze megcsinálja. Nagyon értelmes, kreatív, talán ezért még nehezebb vele, mert mindent tovább gondol és ha valamit engedek neki, pl: főzésnél ő tovább megy és azt akarja csinálni, ami már a veszélyes kategória. Vagy dacol dobálózik vagy a koszos mancsával berohan a szobájába az ágyneműjére, persze tudom, hogy ki lehet mosni és baromság ezen vitázni, de fáradt vagyok a felesleges házimunkákhoz és elszakad a cérna. Ilyenkor persze feszültség van köztünk, esetleg kiabálás és sajnos nagyon szégyellem, de volt már, hogy kicsit odacsaptam neki és akkor érzem, hogy tiszta anyám vagyok, nem bírom megállítani a kezem. Nem a fájdalom, szerintem ezt fel sem veszi, hanem inkább a lelki sérülés aggaszt ilyenkor. Nagyon bánt a dolog, bocsánatot kérek tőle, megbeszéljük, átbeszéljük. Ezzel tudok valamit ellensúlyozni? Mert utálom magam ezért, de nem tudom hogy tartsam a határokat, ha egyszer megérti, átbeszéljük és direkt csinálja és tényleg csak akkor vesz vissza, ha már nagyon kiborulok. Többnyire persze jól elvagyunk, nagyon figyelmes, órákat rajzolgat, festeget, kitartó kis emberke, de egy-egy ilyen negatív eset nagyon elkeserít és bánt, lelkiismeret furdalásom van rendesen. A helyzetet tetézi, hogy veszélyeztetett terhes vagyok a testvérével, kórházban is voltam, bölcsibe írattuk, de csak heti pár napra, ahol jól viselkedik, lehet, hogy itthon meg kiengedi a gőzt? Én is ki vagyok készülve a több havi bezártságtól, szinte csak vizsgálatokra mozdulhatok ki, talán ez is betesz a türelmemnek. Barátaim, férjem mindenki elfoglalt. Akkor érzem magam biztonságban, ha valaki van itt velem (persze csak ritkán megoldható) és akkor jól kezelem a helyzeteket, türelmes vagyok, de egyedül szerintem kiszámíthatatlan vagyok a fiam számára, mint akin kitörnek az elfojtások. Borzasztóan érzem magam emiatt, egyáltalán nem érdemli meg, hisz csak kíváncsi, érdeklődő kisgyerek. Persze anyukám tud jönni segíteni, aki teljesen másként nevelné a fiamat, szerinte jól el kéne verni, nem engedné, hogy pakolásszon a konyhában, szerinte engedékeny vagyok, miért nem szobatiszta már stb. Engem is folyton kritizál, és ha itt van úgymond segíteni 2 napot, utána egy hétre kiborít, átpakolja a konyhám, szekrényem, a gyerek is feszültebb egyébként stb. Talán azért nem tudom feldolgozni a gyerekkoromat, mert még mindig tart. Szeretnék megfelelni az anyukámnak, de egyre kétségbeejtőbb a helyzet. Ráadásul lesz még egy gyermek,akit majd tud hasonlítgatni a másikhoz és előre hallom a szavait amikkel beletipor, hol az egyik, hol a másik lelkébe.

Fel tudom valaha dolgozni ezt a sok mindent, felvértezni magam, hogy ne legyek kitéve a bántásoknak, (sokszor a férjem is fogást talál rajtam, és ilyenkor nem tudom megvédeni magam) akár kineziológiával? Nem tudom mi lenne működőképes. Örülnék, ha válaszolna, de már az is jól esett, hogy összeszedtem és kiírtam magamból.

Kedves Andrea!

Kisfiam 4 éves volt nyáron, már hónapok óta készülünk, beszélünk róla, hogy a cumitól meg kell válni. Jó ideje, már csak alváshoz használta, így a déli alvás is mindig a megszokott időben történt, szinte soha nem maradt el. Óvodában nem sürgették az elhagyását, türelmesen álltak a dologhoz, de már csak ő cumizott a csoportban. A szeptemberi ovi kezdés után két héttel, egy játék megvásárlásával megbeszéltük, hogy vége a cumizásnak. Azóta két hét telt el, de még mindig eltelik egy óra az esti alvásnál, mire a fáradtságtól el tud aludni, hétvégenként a déli alvás teljesen kimaradt, az óvodában kicsit nehezebben, de elalszik. Éjszaka nem keresi a cumit, alszik nyugodtan. Szeretném a segítségét kérni, hogy már biztosan ne adjam vissza a cumit esetleg az esti elalváshoz? Valamint miben tudnék neki segíteni, hogy megtanuljon egyedül, nyugtató kellékek nélkül elaludni?

Segítségét köszönöm!