Balogh Andrea
Gyerekpszichológus
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/355-01-77
E-mail: andibalogh@yahoo.com
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!
Gyerekpszichológus
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/355-01-77
E-mail: andibalogh@yahoo.com
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!
Témakörök ►
összes téma
agresszivitás
alvási problémák
alvásproblémák
alvászavar
anorexia
anya gyermek kapcsolat
anyától való elszakadás
autisztikus tünet
autisztikus tünetek gyermekkorban
bepisilés
beszédfejlõdés
bizalom
bölcsõde
bölcsödébe járás
bulémia
dackorszak
depresszió
deviancia
deviáns viselkedés
diszlexia
dühkitörés
dühkitörések gyerekkorban
egocentrizmus
éjszakai alvászavar
éjszakai bepisilés
éjszakai cicizés
éjszakai felébredés
éjszakai nem alvás
elalvási problémák
enurézis nocturna
érzelmi elengedés
érzelmi elfojtás
érzelmi elfojtások
érzelmi labilitàs
érzelmi regresszió
érzelmi regresszió
étkezési probléma gyermekkorban
evésproblémák
evészavarok
falánkság
fejlõdési zavarok
félelem
félelemérzet
félénkség
figyelemzavar
gyereknevelés
gyermek étvágytalanság
gyermekagresszivitás
gyermekbarátság
gyermekfegyelmezés
gyermekkori agresszivitás
gyermekkori alvási problémák
gyermekkori bepisilés
gyermekkori dackorszak
gyermekkori dadogás
gyermekkori depresszió
gyermekkori dühkitörés
gyermekkori dühkitörések
gyermekkori étkezési problémák
gyermekkori félelem
gyermekkori félelem
gyermekkori félelmek
gyermekkori hajtépés
gyermekkori hiszti
gyermekkori kényszer
gyermekkori kényszeres viselkedés
gyermekkori kleptománia
gyermekkori leválási szorongás
gyermekkori önbizalomhiány
gyermekkori önértékelési problémák
gyermekkori önkielégítés
gyermekkori pánik
gyermekkori pánikbetegség
gyermekkori sírás
gyermekkori széklet probléma
gyermekkori széklet problémák
gyermekkori szorongás
gyermekkori szorongás
gyermekkori táplálkozási zavar
gyermekkori tikelés
gyermekszexualitás
hajtépászás
hajtépkedés
haláltól való félelem
hasfájás
hiperaktivitás
hiszti
hiszti kezelés
hisztizés
homoszexualitás
ikernyelv
indigó gyerekek
iskolaérettség
iskolafóbia
iskolai magatartásproblémák
iskolai szorongás
iskolaváltás
kamaszkor
kamaszkori problémák
kényszerbetegség
kényszercselekvés
kényszeres cselekedet
kényszeres tünetek
kényszeres viselkedés
kényszeresség
kényszermozgások
képzeletbeli barátok
kétnyelvûség
kleptománia
koraszülött
körömrágás
kudarckerülõ attitûd
leválás
leválási szorongás
leválási szorongás
magatartás zavar
magatartásbeli problémák
magatartászavar
mániákus viselkedés
megfelelési kényszer
megkésett beszédfejlõdés
nevelési tanácsadás
önértékelési probléma
önértékelési probléma gyermekkorban
önértékelési problémák
önstimulálás
ovis problémák
óvodába járás
óvodai beszoktatás
óvodaváltás
óvónõ gondok
pánik
pánik gyermekkorban
pánikbetegség
pelenkáról való leszoktatás
pótcselekvés
pszichoszomatikus tünetek
rajzolás
regresszió
remegés
serdülõkori problémák
sírás
széklet elengedés
széklet visszatartás
széklet visszatartása
székletvisszatartás
székrekedés
szekunder enuresis
szekunder enurézis
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szobatisztaságra nevelés
szobatisztaságra való nevelés
szociális éretlenség
szociális érzékenység
szoptatás
szorongás
szorongás gyermekkorban
szorongások
szülõkkel alvás
tanulási problémák
tanulásproblémák
teljesítmény szorongás
teljesítményszorongás
testvér féltékenység
testvér születés
testvérféltékenység
tikk
ujjszopás
válás
viselkedés problémák
viselkedés zavar
viselkedésbeli probléma
viselkedésbeli problémák
viselkédeszavar
viselkedészavar
viselkedészavar gyermekkorban
vizelet visszatartás
vokális tikk
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Andrea!
Nem tudom, hogy kell-e aggódnom azon, amit kérdezni fogok, de végül nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem Öntől mint szakértőtől. Arról van szó, hogy az én okos, jól fejlett, magas, szép kislányom immáron 3 éves és 3 hónapos, de a szobatisztasággal az abszolút nulla szinten állunk nála....
A sors akarata folytán óvodába végül nem ment most ősztől, mert a nagy túljelentkezés miatt nem vették fel abba az oviba, amit szerettünk volna. Máshova meg nem erőltettem, mert úgyis itthon vagyok még egy évet a 2 éves öcsikéjével és úgy gondoltam, hogy jövőre úgyis mehetnének egyszerre, legalább lesz még 1 évünk együtt. Addig is járunk együtt játszócsoportba, zeneoviba, ovis tornára stb., úgyhogy van kortárs közösség.
Így ilyen szempontból abszolút ráérünk szobatisztává válni jövő szeptemberig.
Amiért engem mégis foglalkoztat ez a dolog, az az, hogy egyszerűen nem tudok rájönni, hogy miért van az, hogy ez a téma egyáltalán semennyire se érdekli őt! Bár szépen beszél, erről mégse tudunk beszélgetni, mert még olyan szinten se érdekli, hogy beszéljen róla. Őszintén szólva ilyen esetről még nem hallottam a környezetemben, ezért vagyok tanácstalan, hogy mit kellene tennem.
Abban szinte biztos vagyok, hogy urológiai probléma nem áll a háttérben, ugyanis amikor kivételesen rá tudom venni, akkor azonnal gyönyörűen pisil a bilibe vagy WC-be, akár WC szűkítő nélkül is, sőt akár idegen helyen található WC-be is. Tehát tudja szabályozni, hogy mikor pisiljen, ha akarja, sőt kifejezetten bátor és ügyes ebben.
Ugyanakkor a motiváció olyan szinten hiányzik belőle, hogy még a mindenhol felsorolt előfeltétel-készségek se láthatók még nála: pl. semmilyen szinten nem zavarja a koszos pelus, nem szól, sőt még le is tagadja, simán elvan benne, nem akar utánozni engem ebben a dologban, hiába látta már egy párszor, nem érdekli, hogy pl. az ovis tornán, ahova járunk rajta kívül minden gyerek bugyiban van, nem zavarja semmilyen szinten, hogy tapintatlan emberek megjegyzéseket tesznek neki és nekem, ha kivillan a pelus, sőt nyílt színen simán látványosan bekakil, meg se próbál eljutni egy WC-ig, bokorig stb. Egyszóval egyáltalán nem arról van szó, hogy \"balesetek\" érnék, hanem tényleg nem is törekszik rá.
Január óta használtuk már a bilit, ha belepisilt, szólt, úgy éreztem, nem kell erőltetni a folyamatot, hiszen remekül haladunk, ráadásul előttünk az egész nyár! Amikor májusban jelentkeztünk az oviba, még álmomban se gondoltam volna, hogy szeptemberre nem lesz szobatiszta. Vettem bugyipelenkát, majd amikor beköszöntött a jó idő, feltekertem a szőnyegeket és elkezdtük a szép hercegnős és egyéb bugyikban levést. És türelmesen vártam az áttörést. Voltak napok, amikor már egész sokszor elment magától pisilni-kakilni a bilibe, de ez abszolút kedvfüggő volt nála. Ha bepisilt, csak kiabált, hogy \"Gyere, Anyu, pisi, takarítsd fel!, szóval nem volt összetörve a kudarctól és persze nem is szidtam meg. Aztán augusztus közepe táján kezdtem úgy érezni, hogy egy helyben toporgunk és még Isteni szerencse, hogy nem kell 2 hét múlva oviba mennie, hiszen mit csinálnánk?
Miután a frissen beszerzett rózsaszín zenélő bilire is 1 nap alatt ráunt és másnap már ráülni se volt hajlandó, kipróbáltam a keményebb módszert, ami egy ismerős anyukánál bevált. Megmondtam, hogy mostantól csak bugyi van, pelenka nincs többé és rendszeresen elzavartam Szegényt a bilire. Ebből ez sült ki, hogy a nap nagy részében valóban sikerült megelőzni a balesetet, de ha huzamosabb ideig nem noszogattam, simán becsinált és több hét eredménytelen kínlódás után feladtam.
Most újra bugyipelenkában vagyunk, minden elvárás nélkül, a bilit eltettem, szó nélkül pelenkázom, jegelem a témát (szerencsére megtehetem, ha nem lennék kistesóval itthon, nem tudom, mit csinálnánk...), de nagyon kíváncsi lennék arra, hogy volt-e már ilyen esettel dolga és hogy mit lehetne tenni, hogy megértessük vele, hogy jó dolog szobatisztának lenni???
És vajon mi lehet a lelki oka egy ilyen szintű ellenállásnak??? Másnak is születik kistestvére, így azt nem tartom valószínűnek, hogy ez húzná vissza.(?)
Elnézést, ha túl részletes voltam és előre is köszönöm a válaszát!
Nem tudom, hogy kell-e aggódnom azon, amit kérdezni fogok, de végül nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem Öntől mint szakértőtől. Arról van szó, hogy az én okos, jól fejlett, magas, szép kislányom immáron 3 éves és 3 hónapos, de a szobatisztasággal az abszolút nulla szinten állunk nála....
A sors akarata folytán óvodába végül nem ment most ősztől, mert a nagy túljelentkezés miatt nem vették fel abba az oviba, amit szerettünk volna. Máshova meg nem erőltettem, mert úgyis itthon vagyok még egy évet a 2 éves öcsikéjével és úgy gondoltam, hogy jövőre úgyis mehetnének egyszerre, legalább lesz még 1 évünk együtt. Addig is járunk együtt játszócsoportba, zeneoviba, ovis tornára stb., úgyhogy van kortárs közösség.
Így ilyen szempontból abszolút ráérünk szobatisztává válni jövő szeptemberig.
Amiért engem mégis foglalkoztat ez a dolog, az az, hogy egyszerűen nem tudok rájönni, hogy miért van az, hogy ez a téma egyáltalán semennyire se érdekli őt! Bár szépen beszél, erről mégse tudunk beszélgetni, mert még olyan szinten se érdekli, hogy beszéljen róla. Őszintén szólva ilyen esetről még nem hallottam a környezetemben, ezért vagyok tanácstalan, hogy mit kellene tennem.
Abban szinte biztos vagyok, hogy urológiai probléma nem áll a háttérben, ugyanis amikor kivételesen rá tudom venni, akkor azonnal gyönyörűen pisil a bilibe vagy WC-be, akár WC szűkítő nélkül is, sőt akár idegen helyen található WC-be is. Tehát tudja szabályozni, hogy mikor pisiljen, ha akarja, sőt kifejezetten bátor és ügyes ebben.
Ugyanakkor a motiváció olyan szinten hiányzik belőle, hogy még a mindenhol felsorolt előfeltétel-készségek se láthatók még nála: pl. semmilyen szinten nem zavarja a koszos pelus, nem szól, sőt még le is tagadja, simán elvan benne, nem akar utánozni engem ebben a dologban, hiába látta már egy párszor, nem érdekli, hogy pl. az ovis tornán, ahova járunk rajta kívül minden gyerek bugyiban van, nem zavarja semmilyen szinten, hogy tapintatlan emberek megjegyzéseket tesznek neki és nekem, ha kivillan a pelus, sőt nyílt színen simán látványosan bekakil, meg se próbál eljutni egy WC-ig, bokorig stb. Egyszóval egyáltalán nem arról van szó, hogy \"balesetek\" érnék, hanem tényleg nem is törekszik rá.
Január óta használtuk már a bilit, ha belepisilt, szólt, úgy éreztem, nem kell erőltetni a folyamatot, hiszen remekül haladunk, ráadásul előttünk az egész nyár! Amikor májusban jelentkeztünk az oviba, még álmomban se gondoltam volna, hogy szeptemberre nem lesz szobatiszta. Vettem bugyipelenkát, majd amikor beköszöntött a jó idő, feltekertem a szőnyegeket és elkezdtük a szép hercegnős és egyéb bugyikban levést. És türelmesen vártam az áttörést. Voltak napok, amikor már egész sokszor elment magától pisilni-kakilni a bilibe, de ez abszolút kedvfüggő volt nála. Ha bepisilt, csak kiabált, hogy \"Gyere, Anyu, pisi, takarítsd fel!, szóval nem volt összetörve a kudarctól és persze nem is szidtam meg. Aztán augusztus közepe táján kezdtem úgy érezni, hogy egy helyben toporgunk és még Isteni szerencse, hogy nem kell 2 hét múlva oviba mennie, hiszen mit csinálnánk?
Miután a frissen beszerzett rózsaszín zenélő bilire is 1 nap alatt ráunt és másnap már ráülni se volt hajlandó, kipróbáltam a keményebb módszert, ami egy ismerős anyukánál bevált. Megmondtam, hogy mostantól csak bugyi van, pelenka nincs többé és rendszeresen elzavartam Szegényt a bilire. Ebből ez sült ki, hogy a nap nagy részében valóban sikerült megelőzni a balesetet, de ha huzamosabb ideig nem noszogattam, simán becsinált és több hét eredménytelen kínlódás után feladtam.
Most újra bugyipelenkában vagyunk, minden elvárás nélkül, a bilit eltettem, szó nélkül pelenkázom, jegelem a témát (szerencsére megtehetem, ha nem lennék kistesóval itthon, nem tudom, mit csinálnánk...), de nagyon kíváncsi lennék arra, hogy volt-e már ilyen esettel dolga és hogy mit lehetne tenni, hogy megértessük vele, hogy jó dolog szobatisztának lenni???
És vajon mi lehet a lelki oka egy ilyen szintű ellenállásnak??? Másnak is születik kistestvére, így azt nem tartom valószínűnek, hogy ez húzná vissza.(?)
Elnézést, ha túl részletes voltam és előre is köszönöm a válaszát!
Kedves anyuka!
Valóban ebben a korban már a szobatisztaság jellemző a gyerekekre, és véleményem szerint, annak ellenére h még egy évet otthon van önnel és a kistesóval, nem ártana minél előbb konkrétan felépítve ezt a folyamatot elkezdeni.Ehhez csupán egy egy órás nevelési tanácsadási beszélgetésre lenne szükségünk, ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek!Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2011-10-18 07:43:51
Valóban ebben a korban már a szobatisztaság jellemző a gyerekekre, és véleményem szerint, annak ellenére h még egy évet otthon van önnel és a kistesóval, nem ártana minél előbb konkrétan felépítve ezt a folyamatot elkezdeni.Ehhez csupán egy egy órás nevelési tanácsadási beszélgetésre lenne szükségünk, ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek!Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2011-10-18 07:43:51
Olvasói értékelés: nincs még értékelés