Kedves Andrea!
Én egy nyugdíjas óvónő nagymama vagyok és az unokámról szeretnék kérdezni.Rövidesen 6 éves lesz, az óvónők szerint iskolaérett. Valóban rendkívül ügyes-főleg a mozgásos tevékenységekben- érdeklődő jó képességekkel rendelkezik. A probléma a szociális érettségében van, nagyon viszahúzódó, nehezen vagy egyáltalán nem tud feloldódni idegenek közelében. Az óvodában jól érzi magát de a társaival elég felszínes a kapcsolata. Bármilyen megnyilvánulásról legyen szó, sokszor csupán csak egy kérdésre kellene válaszolni ezt megtagadja, holott tudja a választ. Aggódom, hogy az iskolát hogyan tudja majd megkezdeni ilyen zárkózottan. Milyen praktikus tanácsot tudna adni, hogy megsegítsük őt az oldottabb viselkedésben.
Előre is köszönöm válaszát, egy aggódó nagymama

Kedves Doktornő!
Barna és Bence, ikrek, hét évesek, első oszt. tanulók. Az iskolában merültek fel
gondok Barnánál.
Bence négy-öt éves korától éjszakánként szobatiszta. Barna elvétve /10:1 nem-igen/.
Barna otthon hangosabb, törekvőbb, követelőzőbb. Sokkal aktívabb, meg nem áll! Elalváskor még verseket mond, énekel, kérdez izeg-mozog- /Bence már rég alszik/!
Barna: Idegenek közt, iskolában, boltban bátortalanabb, szégyenlősebb.
Nagy szíve van! Csokija felét bármikor megosztja, míg Bence titokban belekortyol Barna italába, hogy neki több jusson.
Az óvodában már voltak apró jelek a önbizalmát illetőleg.Színjátszó előadásokban szerepelt, mondhatom nagy sikerrel. De a poénon nevető nézőközönség-Apu engem kinevettek. Vagy apu nekem olyan arc kell mint Daninak stb.
A verseket, dalokat, mondókákat előbb tanulja meg és előadókészsége is jobb mint Bencének. De bátortalanabb, félénkebb.
Bence hajt a sikerekért, de el is várja a jutalmat, elismerést a \"vállonveregetést\"!
Barna pedig: \"én nekem úgy sem fog sikerülni\" kezdi- ez pedig testvérének kedvez, aki mérlegel és az arcába vágja: Barna Te nem tudod, neked nem sikerül stb. Hova tovább egyre nagyobb gondot okoz ez a probléma! Mi nem lehetünk mindig mellette, hogy bíztassuk, megvédjük és rendreutasítsuk olykor a megalázó testvért!
Iskola és tanulás:
Nemrégiben az oszt.f. tanító nénivel beszéltünk Barnáról. Több idő kell neki, hogy megoldjon egy matematikai egyenletet, összeolvassa a betűket vagy felismerje a számokat illetve betűket. Saját tapasztalat otthoni gyakorlás, olvasás:
Van mikor megmakacsolja magát és nem ír semmit! A gyakorlatok felénél már nem igazán figyel és kérdez: apu majd utánna játszol velem?, vagy nézhetem a mesét?stb., s közben izeg-mozog. Sokszor gondolkodás helyett csak azt figyeli, hogyan reagálok én /fél, hogy nem felel meg!!/ , vagy védekezésképp keservesen sírni kezd! Tanulmányi előmenetele gyengébb a testvérénél, pedig a tanárok szerint észbeli kapacitása nem kisebb a többitől, csak nem hozza ki magából!
Az édesanyjával egyetemben mindent megteszünk, hogy Barna önbizalmát növeljük. Bíztatjuk, dícsérjük, jutalmazzuk egyformán a két fiút. Természetesen a szigor, következetesség sem marad el.
A gyermekeink rendezett családban nevelkednek, mondhatni nyugodt körülmények között.
Szeretném a segítségét, véleményét kérni. Köszönöm válaszát!
Péter és Anna

Tisztelt doktornö.Azzal a problémával fordulok önhöz hogy 7 éves kisfiam dadog idöközönként elöjön nála a szó eleji dadogás emelett nagyon érzékeny hamar elsirja magát van egy 5 éves húga és állandó köztük a vita az ovónö is észreveszi a viselkedésváltozást de nem tudja megmondani hogy érte e valami sérelem az oviba szerinte nem de Dominik elmondja hogy 1 kisfiú csúfolja és a mosdóba kibuktatta és megfogta a nyakát.Egyébként életvidám focizik karatézik emelett sokszor elégedetlen ha nem az van amit ö akar már sirásra áll a szája és bebújik az ágy alá duzzog és tombol dühkitörése van.Mi lehet a baj?válaszát elöre is köszönöm

Kedves Andrea!
A kislányom 7 éves az elmúlt évek alatt többször is észrevettük hogy "önkielégitést" végez ülőhelyzetben dörzsöli a nemiszervét. Olyannyira hogy leizzad teljesen kifárad. Az óvodában ha leülnek játszani nem figyel inkább nem játszik csak hogy csinálhassa. Azt mondta a gyerekorvos hogy majd leszokik ne is vegyük figyelembe. Idén iskolába megy és nem tudom mit tegyek. Rengetegen körül vesszük mert nagy a család mindenki imádja és Ö is mindenkinek kimutatja a szeretetét. Nem zárkozott bárhova megy hamar feloldódik olyan ez mintha unalmában csinálná. Kérem adjon tanácsot hogy hogyan szoktassuk le róla mit tehetünk?! Köszönöm válaszát: egy aggódó anyuka

Tisztelt Doktornő!
Két - 12 és 14 éves - unokahúgom ma délután szemtanúja volt, hogy egy nőt megkéselnek (leszúrnak) az utcán. Azóta folyamatosan sírnak. Mi felnőttek teljesen tanácstalanok vagyunk. Tudna segíteni, hogy kell az ilyen helyzeteket kezelni? Mit mondjunk vagy ne mondjunk? Még felnőtt fejjel is nehéz az ilyesmit feldolgozni.
Előre is köszönjük a segítségét!

Üdvözlöm.Tanácsát szeretném kérni..kislányom Dominika februárban lesz 3éves, és kb.1 éve már azzal a problémával küszködünk, hogy észrevettem alvásnál csavargatta a haját,de olyan szinten rácsavarta néha hogy ki is tépte a haját és igy a feje tetején majdnem kopasz volt,egész nagy foltban nem volt hajacskája..szerintem azért következett ez be mert egyedül hagytam elalvásnál..de általában hamar elaludt,nem sirt,csendben volt.és azt is észrevettem néha bekapta a haját,de a székletében nem vettem észre.Jelenleg is ugy alszik el hogy csavargatja a haját,ki már nem tépi,de szerintem mivel állandóan odanyúl,sérül,törik a haj.Nem tudom leszoktatni róla..melléfekszem,simogatom,mesélek,dalolok,szép szóval próbáltam ugy sem,erősebben rászóltam az sem segit. Sapkát adtam rá,kesztyüt is abban nem tud elaludni.El vagyok keseredve,nincs semmi ötletem..orvosunk ajánlott probiotikumot ,jelenleg azt szedjük,még nem érezzük hatását.Ebben szeretném tanácsát kérni mitévő legyek???segitségét előre is köszönöm,üdvözlettel

Tisztelt Doktornő!
A lányom 3,5 éves már ovis szobatiszta elvileg félig meddig mivel a pisilés szépen megy a wc-be,de sajnos kakilni csak a bugyiba hajlandó.Már több mint egy éve próbálom szép szóval rávenni,de nem sikerül,ha érzi hogy kell elbújik és bekakil.Most már nagy és tudja hogy nem oda kellene,és kér vegyem ki utána.Mindennel próbáltam rávenni meg is,dícsérettel,mindenféle jutalmakkal, ígéri hogy majd legközelebb a wc-be végzi a dolgát,majd másnap ujra a bugyiba.Volt egy kis idő 3-4 nap mikor a wc-be sikerült és én megtapsoltam,táncoltunk is hogy milyen ügyes, örültünk, majd ez elmúlt és minden a régi.Nem tudom mit tehetnék?Már kezd kiborítani mi lesz vele,mikor fogja fel nem ez a helyes.Ha tud adjon tanácsot mit tehetnék még ez ügyben?

Kedves Andrea!

Lányom most múlt januárban 3 éves.Nagyon kis okos,értelmes kislány.Pisilni a wc-be pisil,de a kakit csakis kizárólag pelusba akarja végezni,próbáltuk a bilire is ráültetni,szűkített wc ülőkéje van.Rengeteg mindent kitaláltunk már neki,de egyszerűen nem akar sehova se csak pelusba.Ha a pelust ráadom akkor egyből másodpercen belül tud kakilni.Már oviba is jár,azt hittük majd ott megoldodik ez a dolog,hogy látja a többi gyerektől,de sajnos nem.Mit csináljak,mert lassan már idegesítő.Elmagyaráztuk már azt is neki,hogy a kistestvérkéjének fog kelleni a pelus,mert picike és majd ő pelenkázhatja,hátha.De egyszerűen annyira ellenkezik,hogy tehetetlen vagyok ez ügyben.Pelenkázzam tovább is ha kakilnia kell vagy hagyjam hátha esetleg mégis ráül pár napon belül?Igazából attól félek,ha pár napot nem kakilna pelenkába,esetleg székrekedése lenne és nem hiszem hogy az annyira nagy öröm lenne neki.Mit csináljak?A régi időkben ez mért nem volt probléma,nem értem.

Előre is köszönöm és várom válaszát

Üdvözlettel Kármen

Tisztelt Hölgyem!

Azt szeretném Öntől kérdezni,h a félénkség átmehet a génekkel?Kislányunk 3 éves,és eléggé félénk társaságban,gyerekek között pedig nagyon....Mi,a szülei gyerekként szintén ilyenek voltunk,DE:kicsi korától kezdve babaklubba járunk vele, önbizalomra neveljük,tudatosan dicsérjük,úgy gondolom,mi tényleg odafigyelve neveljük.Emiatt nem értjük,mert minket a szüleink nem így neveltek,így nekünk kemény munkába telt felnőttként ebből kijutni.Ma már elmondhatjuk a férjemmel magunkról,h talpraesett, nyitott emberek vagyunk.Így nem értjük ezt az egészet,és h mit lehetne tenni.Nem cikizzük,hanem finoman vezetjük a többi gyerek közé pl.játszótéren, kicsit távolodom,de érezze,h ott vagyok a közelben...Szépen magyarázunk neki,türelemmel mindenről. Ha elesik,nem sír,nem lett felkapva,megérti ha menni kell,stb,szóval okos,nem hisztis kislány.Viszont sajnos bátortalan,még a közeli családtagokkal is nehezen oldódik eleinte találkozáskor,pedig látja őket,nem ritkán.Mindenki kedves vele,nem is hagynánk,ha valaki bántaná.Nincs testvére.Köszönöm segítségét.

Kisfiam májusba betölti a 3.-évet de januárban kezdhetné az ovit. Pisilésileg teljesen rendben is van de ha kakilnia kell akkor inkább visszatartja és nem hajlandó napokig sem kakilni. Már most ott tartunk hogy kúppal kakil de kakilás után nemsokkal pár percel ismételten elbújik és bekakil és hiába mondom neki hogy maradjon még a wc-én nem azt mondja végzett és nagyon fájdalmas a kakilás a számára mert visszatartja. Mit tegyek kihez forduljak kérém adjon tanácsot mit csináljak.

Kedves Andrea!Abban szeretnék segítséget kérni,hogy a kislányom 2012.03.08.-án lesz 3 éves de a mai napig nem alussza át az éjszakát,nagyon sokszor felkel van mikor ordítva sikítva ébred fel,és még a kis testét is befeszíti olykor!!Hozzá tenném egész nap pörög,ha nem alszik délben akkor se fárad el estére mint a legtöbb gyerek!Lehet,hogy hiperaktív?Nem tudom az okát mért nem alszik éjszaka?A férjem külföldön dolgozik havonta jön haza 1 hétre és a kislányom odáig van érte amikor itthon van a párom csak vele van együtt csinálnak mindent.Mikor vissza megy dolgozni, nagyon megviseli a kislányunkat,mindig mondogatja ,hogy hiányzik apa,mikor jön haza!Lehet,hogy ez is az oka? Most épp benne vagyunk ráadásul a hiszti korszakban is!Lehet,hogy el kellene vinnem orvoshoz?Ha igen milyen orvoshoz vigyem el?Szerintem nem természetes,hogy egy ilyen kicsi gyerek nem pihen éjszaka!Mit tegyek,hogy könnyebben aludjon el este,és hogy jobbat aludjon éjszaka?Milyen napirendet alakítsak ki estére?Az esti lefektetés sem egyszerű mindent kitalál,hogy ne keljen aludnia!Kérem segítsen nekem!Egy agodó anyuka!!!

Kedves Doktornő!

A kislányom - Lilike - 7 és fél éves. Most első osztályos. Jó tanuló, okos, értelmes kislány, színjátszókörbe, néptáncra és kézműves szakkörbe jár (Ő választotta ezeket).

Sajnos az utóbbi időben elkeseredetten tapasztalom, hogy nevelése kezd kicsúszni a kezemből. :(

Az iskolában a magatartásával semmi gond (néha durcás csak), azonban itthon felesel, hazudik - minden apróságban is -, felvett egy elég lekezelő stílust velem kapcsolatban. Ha szépen kérem valamire, azt mondja "nem", ha újra kérem, kinevet, ha erélyesebben szólók ordítva válaszol, ellenkezik. Sajnos egyre gyakrabban kiabálok vele - amit nem akarok - és 1-2 alkalommal meg is pofoztam, ami miatt életem végéig lelkiismeret furdalásom lesz (bár hozzátenném, hogy ez sem hatotta meg, 2 perc sírás után folytatta tovább).

ELŐZMÉNYEK:
8 év kapcsolat után tervezett gyerekként fogant, de amikor szólam a páromnak, hogy jön a baba, közölte, hogy 2 éve van barátnője és elköltözött. Később kiderült évek óta csalt már és akkor már egy 4 éves fia is volt egy félrelépésből. Egyedül is vállaltam őt, szerettem, vártam, egy pillanatig sem éreztem őt nyűgnek vagy bármi rossznak. 6 hónapos terhes voltam, amikor a volt anyósom megütött, majdnem elvetéltem, rendőrségre, bíróságra jártam, de ezen túltettem magam valahogy - persze bizonyára babaként ő is érezte ezeket.

37.hétre született simán 2900g és 48cm méretekkel. Édes volt és imádni való. Egyedül neveltem. 6 hónapig csak szopizott. Szépen fejlődött, korához képes értelmileg sokkal fejlettebb volt.

2 éves volt, amikor megismertem a mostani férjemet. Az első pillanattól jól kijöttek, imádták egymást apa-lánya kapcsolat van közöttük. (a vér szerinti apja NEM érdeklődik iránta, csak baba korában látta 2-3x). Elköltöztünk, új életet kezdtünk. Bölcsis lett, imádta, nem volt gond a beilleszkedéssel.

3 évesen kiderült, hogy liszt-, tej- és tojásérzékeny, de szinte felnőtt értelemmel vette tudomásul, hogy vannak ételek, melyeket nem ehet, nem volt belőle soha gond. A tejérzékenységet azóta kinőtte.

Az oviban már volt néha "gond", de leginkább durcáskodás, nem volt aggresszív, inkább önfejű és akaratos.

2010-ben testvére született. Várta nagyon, imádja is. Nem volt rá féltékeny. Babusgatja, tanítgatja, pelenkázza, eteti, segít a fürdésben.

Csak hazudik, felesel.

Pedagógusként dolgozom középiskolában halmozottam hátrányos helyzetű gyerekekkel, akiknek millió és egy problémájukkal kell nap, mint nap szembenéznem, mégis személyes szülői kudarcként élem meg, hogy a saját gyermekemmel nem boldogulok.

Kérem tanácsoljon valamit: vigyen nevelési tanácsadóba? vagy pszichológushoz?

Már leültem vele négyszemközt beszélgetni, és tudja, érti, érzi, hogy nem jó dolog, amit csinál, de nem tud vagy nem is akar változtatni rajta.

Válaszát és megértését előre is nagyon köszönöm.

Takácsné Csontos Timea

Kedves Andrea,
Kisfiammal kapcsolatban szeretnék tanàcst kérni ontol. Dani 10 éves és nemsokàra (kb.5 honap mulva kistestvére fog szuletni). Mindig is rosszul alvo gyerek volt, 2 éves koràig majdnem orànként ébredt (abban az idoben felkerestunk egy szakorvost Tanakant, Timonilt es B-Komplex-et kapott -remélem jol emlékszem még a gyogyszerek neveire). Kimaradtak az alvàsproblémàk és szerencsere viselkedés problémàk se akkor se azota nem adodtak. A gondok kizàrolag alvàs problémàkban nyilvànultak meg. Azota Dani iskolàba jàr, nagyon jo az iskolai teljesitménye a tanitonéni kedveli és nem merultek fel màs jellegu gondok sem. Mindig koràn fekvo es koràn kelo gyerek volt, éjszakànként kb.8h-8h30 aludt. A nemrég felmert gond a kovetkezo: bàrmit tennénk is este 7-8 ora korul lefekszik, làsd ulve elalszik es hajnali 4-5h korul ébred. Nekem kismamaként nagyon nehéz utàna igazitani napi programom és még dolgozom aktivan.
Tanàcstalanok vagyok, probàltunk esti programot szervezni neki, de nagyon kevés sikerrel: igy télidoben inkàbb belso programok szervezése lehetséges. A tegnap este 7h-tol mentunk vele moziba, rajzfilmet néztunk és o végigaludta.

Elore is koszonom tanàcsàt.

Kedves Andrea!

Azzal a kéréssel fordulok önhöz,hogy a kisfiam 4 és fél éves és minden éjszaka bepisil.2 éves volt amikor szobatiszta lett nappalra.3 éves volt amikor levettem róla az éjszakai pelust ,mondván próbáljuk meg.Ez az éjszakai bepisilés akkor kezdődött mikor megszületett a kishúga és ő nagy ágyba került a húga pedig az ő kiságyába. egyszer kétszer mondta is hogy vegyük ki onnan mert az az ő ágya. Próbáltam már hogy ne igyon este annyit, lefekvés előtt mindig kimegyünk pisilni.Ha fent tudok maradni akkor éjfélkor is kiszoktam vinni és akkor nem pisil be reggelre,de ha elalszom akkor majdnem mindig.Észre sem veszi ha bepisil csak reggel mikor felkel. És arra sem emlékszik ha én kiviszem.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Kérem segítsen!
Egy kétségbeesett anyuka!

Köszönöm

Kedves Doktorno!

Elkeseredettsegemben irok Onnek,mielott szemelyesen is szakemberhez fordulnek.A tanacsara lenne szuksegem!
A nagyobbik lanyom majusban lesz 4 eves. Nagyon okos,tanulekony,eszes kislany,ezt mutatja az is,hogy rengeteg dalt,mondokat tud kivulrol segitseg nelkul. DE! Kiskoratol kezdve nagyon mozgekony,eleven kislany. Korabban mar felmerult bennem a hiperaktivitas kerdese,de akkor sajnos mindenki lebeszelt a kivizsgalasrol,mondvan o nem az. Lerom a tuneteket,persze mindent nem tudok,probalom osszeszedni,es kerem irja le velemenyet,mert ugy erzem lepnem kell mostmar,hogy ez kideruljon.
* Tehat a mozgasigenye nagyon nagy, naponta tobb orat vagyunk szabadban,ahol kedvere ugralhat,futhat.Meg igy sem farad le.
*Ugral mindenhol,ugralva setal is sokszor a kezemet fogva,mikor megkerem jojjon rendesen abszolut nem figyel ram es nevetve ugralva jon tovabb. Esti lefekves elott,mint akit felhuztak,vacsora utan meg kiabal,sikongat,ugral a kanaperol...Nehezen alszik el este bar idoben,mert igy szoktattam.
*Rengeteget folglakozom vele, de ne tud leulni 5 percre, ha le is ul mozog keze vagy laba,vagy leszall a szekrol elrohan valami indokkal. Sokszor nem teszi meg,amit kerek,es ha igen akkor mar 6szor szoltam neki,es maximum hozzam vagja. *Ingadozik a hangulata.Egyik percben kedves kenyerre kenheto szepen jatszik a tobbi gyerekkel,a masik pillanatban egy kis undok kislany osszvont szemoldokkel,aki gorombaskodik.
* Mindig levetkozik, minimum polora,meg telen a lakasban is,azt mondja melege van.
*Olyan dolgai vannak,amire azt mondanam nem normalisak,pl. reggelinel felbetorom a kiflit ,kenyert,es oltari hisztit rendez,hogy miert csinaltam ragasszam ossze, vagy adjak masikat.
*Neha (ritkan) nem koranak megfeleloen viselkedik,hanem mint egy masfel eves,amikor rosszalkodik.
* A bevasarlas kesz katasztrofa,hiszti,es nem birja a sort kivarni egyszeruen,elszalad,nem hallgat ram.
*Ontorvenyu,az jo amit o akar.
Nagyjabol msot ennyi jutott eszembe. Viszont,okos ertelmes,szereti a hugat,meg is vedi mindenkitol, ha jo kedve van velunk nagyon kedves es segitokesz,ha jo a kedve! Eszes kislany, nagyon imadja a konyveket,de nem bir sok meset vegigulni,ettol fuggetlenul kivulrol tudja. Ennyit tudtam most igy osszeszedni! Kerem tanacsat,tudom latatlanban nem lehet megmondani,de kerem a velemenyet ON mit gondol,van e esely arra,hogy a hiperaktivitas egyik vallfajaba tartozna,es ki kell e vizsgaltatnom On szerint! Nagyon varom a valaszat,es nagyon koszonom elore is!

Szép esttét!Azzal a kéréssel fordulok önhöz ,hogy segtsen 8-éves lányommal kapcsolatban!Azt hiszem első perctöl kezdve leirom az lesz a legjobb."2002-ben terhes lettem hozá teszem 18-éve eg rossz házasságban éllek a fiam 19 -éves tehát terhes lettem és a családom aki ellenem van vagyis a férjem melett meg magyarázta hogy a lányom nem kell meg tartani mert rossz házasságban nem való és nem a férjemé (tudtam hogy az övé)El mentem minden vizsgálatot végig csináltam mint egy jó kislány hogy elvetettem (szégyellem is magam miatta)a mütöben kaptam egy ideg össze omlást mkor le voltam kötözve akkor üvöltöttem hogy meg tartom és nem engedem elvetetni:Nagyon nehéz volt senki a 11-éves fiamon kivül nem beszélt velem a 2-hét alatt sok problémám volt terhesség alatt vérzés vérszegénység azt mondta az orvosom ha ez a baba nem vetél el nagyon szeretne meg születni 36-hétre meg született az életem Szandra nem tudom elmondani mennyire szeretem ő a z életem sok problémánk volt az oviban is majdnem 1.év alatt szokott be 4-évig szoptattam!Ma már 8-éves (Nagylány )Van munkahelyem és egyszerüen nem fogadja el,hogy dolgoznom kell!Sir hasfájás.láz.Kitalát dolgok csak hogy velem legyen sajnos multi cégnél dolgozom most 4-éjszakát kell lenne egymás után nem tudom mi lesz vele?Velem alszik még a lábával is átt ölel képes éjszaka meg várni 23-órg is! Nem tudom mit kezdjek vele kérem ha tud segitsen muszály dolgoznom a htel miatt és teljes a kétségbe esésem, válaszát nagyon szépen köszönöm Ildikó

Kedves Andrea!

Több mint másfél éve vagyok együtt a párommal, aki elvált (nem miattam váltak külön, nem ismertük egymást akkor). Előző kapcsolatából van egy 3,5 éves kisfia. Váláskor a bíróság kimondta, hogy a gyermeket 3 éves koráig az anya lakhelyén lehet látogatni, utána pedig megegyezés kérdése. Nem lehetett megegyezni az anyával, így a gyámhatósághoz fordultunk, aki határozatott hozott, hogy minden második hétvégét velünk tölthet a gyerek. Sajnos az édesanya nem igazán foglalkozik vele (fontosabb neki az, hogy párt találjon magának), ami meg is látszik rajta, kortársaihoz képest le van maradva. A gyereket a nagymama neveli. Párom az utóbbi időben azt vette észre, hogy az el hozatalkor a gyermek húzza az időt (játszik, eszik, mesét néz), illetve hangot is ad annak, hogy nem szeretne hozzánk jönni, mert én itt vagyok. . Mihelyt bejön a lakásba, nyomát se látni ezeknek, jön, megy, ugrál, szaladgál. Mászik az ölembe, megkér, hogy rajzoljuk, játszunk együtt, sőt még puszikat is kapok, amit másnak nem igazán ad. Kezdetektől fogva igyekszem a gyerek kedvében járni, sütikkel, játékokkal, bármivel. Játszva tanulással igyekszem felzárkóztatni a társaihoz. Mindezek után nagyon rosszul esett, hogy a gyerek így áll hozzám, ilyeneket mond. Régebben többször említette, hogy mondania kell valamit, de nem meri mert csúnya.
Új észrevétel, hogy mostanában csak fekete színű ceruzával akar rajzolni.
Gondoltunk már arra is, hogy a nagymama próbálja a gyereket irányítani, illetve üzengetni vele. Párom rákérdezett, felháborítást keltett benne, hogy ez eszünkbe jutott.
Mit tegyek?

Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel: Eszter
 

Lányom 15 éves kitünő tanuló volt 8 oszt.ba .Most középiskolás tanuló,itt sincs gond a tanulássa.Hanem az állandó hazudozás,már barátnői sincsenek.Van egy 21 éves oláh cigány gyerek akivel kevereg.Meg akart szökni vele.Mi egy középosztályba tartozó család vagyunk.Ez a gyerek majdnemcsak putriban él.Megalázza a lányomat?kiabál vele.megveri.Miaz oka ennek.Valamit rosszul csinálunk?Nem látja a különbséget?Itthon mindene megvan amire szüksége van.Nem bántottuk,próbálunk elbeszélgetni vele.Nem tudom,hogy hatásos-e,mert nem tudok már bízni benne.Szeretnék valami tanácsot kérni.Vagy megtudni,hogy pszichológus foglalkozik-e ilyen jellegű problémával.Most nincs nála mobil telefon,nem netezhet.

Köszönettel.

Tisztelt Doktornő!
Az unokám 3 és fél éves. Szülei elváltak. A láthatások többnyire kiszámíthatatlanok voltak, és az anyukáról szóltak. Amikor a pici 3. évét betöltötte az apukája elkezdte hétvégi láthatásra hordani.
Az első megdöbbentő dolog augusztusban történt. Amikor a pici hazajött elkezdett újra bepisilni, és az anyukájától nem lehetett elválasztani. Egy kis idő múlva mindenkinek - akivel találkozott - azt mondogatta,hogy \"apa átment a piroson a vasúti átjáróban\". Ha kocsival mentünk valahova, kiabált, hogy ne menjünk átaz átjárón, álljunk meg./EZ A MAI NAPIG IS ÍGY VAN. Hozzáteszem a színeket tökéletesen ismeri./ Másik traumája: apa nyakon vágta, amikor egy balesete után a bal szeme fölött 5 öltéssel varrták össze sérülését, és a kis tarkóján is duzzanat volt.
A következő trauma,karácsony előtt apa kivitte a repülőtérre, mert a barátnője jött haza az ünnepekre. Az érdeklődő, mindenre fogékony gyerekben csak a nagy repülő képe maradt meg, ha másról kérdeztük befogta a fülét. Néhányszor az anyját arról faggatta, hogy mikor fog meghalni, és akkor ki lesz az ő anyukája.
Legnagyobb döbbenetünk az idei karácsony volt. Az apja jött érte, de a gyerek nem ment el vele, és azóta sem megy. Fél a lakásból kimenni, azt mondja mi lesz, ha jön apa, és elvisz magával.Azóta szorong és nem tudunk segíteni neki.Az apjával nem akar beszélni, el nem megy vele. Azt mondta majd akkor megy el, ha megnő.
A pszichológusuk szerint a gyerek még pici, és nem biztos, hogy amikről beszél, azok mind megtörténtek vele. A tény, tény. A pici fél, szorong, az óvodában többször agresszív,érzelmileg labilis, be-be pisil, és pellusba kakil.
Kérem T. Doktornő segítsen, mit tegyünk, hogy a kis drágánk lelkében mielőbb béke legyen. Köszönettel: mama

Tisztelt Andrea!
Májusban lesz 7éves a nagyobbik lányom. Az évet sebészeten kezdtük, aranyere van. Már kezeltük/jük kenőcccsel, kúppal, egyelőre megszűnt. Elsős, suliban nagyon fegyelmezett, értelmes, okos kislány, ugyanakkor nagyon vidám,és persze "egész nap nem lehet jónak lenni", ezért otthon kitombolja magát. Próbáltam rájönni az okra, az iskolai menza kaja persze tudvalevően nem a legmegfelelőbb, no meg lényegesen többet ül mint óviban. De legfőképpen az, h szorong, maximalista (volt kitől örökölnie) és ez a megfelelni akarás lehet az ok?! Ha igen, akkor szeretnék tanácsot kérni, mit tehetnék???
Előre is köszönöm válaszát.
Kriszta