Miért nem jó a távmunkás?

Az Online sajtóban szinte naponta jelennek meg újabb cikkek a sokat vitatott, hazánkban lassan terjedő munkavállalási formáról. A legtöbb munkavállaló számára elérhetetlennek tűnő távmunka valójában már hosszú évek óta felfedezhető Magyarországon. Mióta a ’90-es években megjelentek a háziasszonyok által oly szívesen használt- és forgalmazott kozmetikai és háztartási termékek; mi is távmunkások lettünk.

Ugyanis maga a távmunka egy olyan munkavállalási forma, mely megengedi a feladatok részben- vagy teljes időben munkahelytől távol történő elvégzését. Tehát nem csak az otthoni környezetben végezhető munkák, hanem az ügynöki-, szervezői feladatok ellátása is ebbe a kategóriába sorolható.

Európát már a kilencvenes évek elején meghódította ez a nagyszerű „találmány”. Mivel a technikai feltételek- és persze a viszonylag alacsony tarifák- adottak voltak, az új munkamódszer könnyen elterjedt. Németországban, a tavalyi évben 100 százalékkal nőtt a távmunkások száma!

A kormány hazánkban is szeretné elősegíteni a távmunka elterjedését, s a távmunkások főállásban történő foglalkoztatását. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium megbízásából több pályázatot is meghirdettek.

Több száz távmunkahely kialakítására nyújtottak ugyan támogatást, ám az álláskeresők számára mégsem tűnik fel a változás. Ez többek között arra vezethető vissza, hogy a munkáltatók sokszor nem új munkahelyek kialakítására törekednek, hanem már meglévő helyeket alakítanak át távmunkahellyé, s a meglévő munkaerőt képezik távmunkássá.

Meddig várjunk a távmunkára?

A pályázati lehetőségek, s támogatások ellenére a munkáltatók merevsége továbbra is hátráltatja a rugalmas munkavégzés elterjedését. Annak ellenére, hogy legtöbbször a kisvállalatok ügyeit akár 2-3 munkaóra keretében el lehet intézni, az esetek többségében mégis teljes, tehát 8 órás munkaidőben foglalkoztatják alkalmazottaikat.

Maga a részmunkaidős foglalkoztatás sem gyakori hazánkban.  Így természetesen a munkaadók többsége nem tud a távmunka által nyújtott előnyökről, s bizalmatlan a számára új, még ismeretlen munkavállalási formával szemben.

Tovább nehezítik a helyzetet a magas tarifák, melyek a távmunka szempontjából hátráltató tényezőt jelentenek.

Még a hátrányos helyzetűek- és mozgáskorlátozottak foglalkoztatásának kérdése sem tisztázódott. A számukra ajánlott távmunkák többsége nem kifejezetten ennek a célcsoportnak szól, illetve a munkáltatók inkább a gyakorlott, tetszőleges időben rendelkezésre álló munkaerőt preferálják.