Marcsi családja nem él mélyszegénységben, de egyetlen egyszer megcsúsztak egy rossz pénzügyi döntés miatt, és mára négyük közül hárman nem tudnak hozzájutni a szükséges szemüvegükhöz. Ez a váratlan nagy kiadás kiborítaná őket a csónakból, amelyben igyekeznek végre partot érni.

Tapasztalatom szerint az olvasók hajlamosak rögtön arra gondolni, hogy ha valaki hiányt szenved valamiben, minek szült gyereket, ha nem tudja jó életszínvonalon felnevelni őket. Hogy tudnánk ennek elébe menni?

A fiaim nem szegénységbe érkeztek, nekünk semmi gondunk nem volt addig, míg el nem költöztünk vidékre. Volt a városban egy lakásunk, azt eladtuk, vettünk vidéken egy családi házat. Tudtuk, hogy egy felújítandó vályog parasztház, de míg el nem kezdtünk benne élni, nem jöttek elő a problémák. Rengeteg pénzünkbe került, minden tartalékunkat, eladható értékünket elvitte ez a „ház”. Amíg el nem kezdtünk kicsomagolni, azt hittük, életünk végéig maradunk benne, sőt, kétgenerációs háznak szántuk. Mikor elkezdtünk rajta dolgozni, mintha a világ billent volna ki, nem százezres tételes hibák jöttek ki, hanem milliós nagyságrendűek. Amikor valami nagyobb veszélyt elhárítottunk, rögtön jelentkezett a következő. Amikor nagy nehezen eladtuk, egy kisebb téglaházat tudtunk belőle venni hitelmentesen, már nem is akartunk több hitelbe belemenni. Akkor először életünkben hoztuk magunkkal azt a hitelt, amit a felújításra vettünk még fel. Addig az volt, hogy hó végén is le tudtam tenni egy egyszerű vacsorát az asztalra, most viszont annyira megcsúsztunk, hogy egyszerűen nem tudunk partra evickélni. Nekem és a fiúknak sürgősen szemüveg kellene, de nem tudjuk megengedni magunknak a fejenként 70 000 forintos kiadást. Ha becsületesen kifizetünk minden számlát, a kölcsönt, alig marad pénzünk a megéhetésre.

Elég lenne segítségnek, ha a közösség a három szemüveg árát össze tudná adni?

A nagyfiamnak lesz egy szemműtétje, de addig is kéne neki az erősebb dioptria, hiszen nem látja rendesen a táblát.  A kisebbnek most kezdett elromlani a szeme, de ahhoz, hogy időben korrigálni lehessen, most kellene elkezdeni viselni. Nekem januárban volt egy szemműtétem, és a szemüveg azért fontos, hogy tartós maradhasson az eredmény. Az izmokat húzták a helyükre, fájdalmas és nehezen gyógyuló műtét volt, két hónapot töltöttem táppénzen, minimális bevétellel.

Mivel foglalkoztok, milyen munkát végeztek?

A férjem és én is ugyanabban az orvostechnikai eszközöket készítő gyárban dolgozunk, három műszakban, egymást is váltva. Januártól márciusig próbáltunk a számlák kifizetésének eltolásával kiegyensúlyozni az anyagi helyzetünket, még mélyebb és veszélyesebb vizekre sodródtunk. Csak hétvégén találkozunk szinte, de a gyerekekkel mindig van valaki. Szerintem ma Magyarországon egyetlen megcsúszásba, akár egy rossz házválasztásba bele lehet rogyni, pár hónap alatt elveszíteni a biztonságot. De hallgatunk, őrizzük a méltóságunkat.

Egy ilyen erős veszteséghez nem társult valami testi betegség, szorongás vagy depresszió?

Igyekszünk előre nézni, már csak két év van hátra a hitelből. Együtt vagyunk, a gyerekek is megértik, hogy ez most nem az új bicikli ideje, bár a 12 éves fiam az ötéves kori kerékpárját használja, a 170 centiméteres magasságával. A nagyfiamnál, Dominiknál most állapították meg az ADHD-t, tehát ő sajátos nevelési igényű gyermek lett. Mindketten érzik Patrikkal, hogy most nem kerek a világunk. Mindig azt hallják, hogy „most nem”, „majd később”, „talán Karácsonyra”. Csak ennyit engedünk, hogy érezzenek, de azért fáj nekik. Se nyaralni nem voltunk együtt három éve, sem táborba nem tudtuk befizetni őket, de egyszer sem követelőztek, nem hisztiztek. Életvidám gyerekek, de sajnos nagyon sokat nélkülöznek, a társaik elől pedig titkolják, hogy sajnos nekik nagyon sok mindent nem tudunk megadni. Nem járunk sehova, nem rendelünk pizzát, nem sportolnak a fiúk, nincsenek szabadidős tevékenységeik, csak mennek rutinszerűen a napok.

Ha meglennének a szemüvegek…

Óriási nyomasztó tehertől szabadulnánk meg, amin állandóan járatjuk az eszünket. Mindig dolgoztam, ha kellett, takarítást vállaltam, külföldre is gondoltunk, de most kilátástalannak látom a helyzetet. Nem tudjuk ezt segítség nélkül megoldani… Addig is előre tekintünk, ha homályos is a horizont a szemüvegek nélkül.

Ha szeretnél segíteni a családnak, alapítványunkon keresztül megteheted:
 

• Családi Háló Közhasznú Alapítvány
• Bankszámlaszám: 16200106-11697987
• IBAN számlaszám: HU81 1620 0106 1169 7987 0000 0000
• Közlemény: Győrfi Mária
• Ha más módon segítenél, kérjük, vedd fel velünk a kapcsolatot az info@csaladinet.hu címen!
• Tájékoztatás adományozásról

Egyszerű, bankkártyás fizetés pár kattintással SimplePay-en keresztül: Adomány Mária családjának