Hálás vagyok az embereknek: már egyre kevésbé leszek rászorulva a környezetemre

Büszkén mutatja az új szerzeményeket Vivien, akinek jelentősen megkönnyítették az életét. Történetüket nemrég mutattuk be, melynek hatására számos felajánlás érkezett, amiből végre megvásárolhatta magának az alábbi eszközöket: 

• beszélő mérleg
• színfelismerő
• címkéző toll
• Braille karóra
• telefon. 

Bár késő van és nagyon fáradt, még a kicsi sem sem alszik, mert beteg, mégis mosolyog a telefonban, amikor azt meséli, hogy már többször is mosott egyedül. Ezt a színfelismerő nélkül nem tudta volna megtenni. 

"Ez olyan, hogy ráteszem a ruhára és mondja, hogy milyen színű az a ruha.”

Könnyen megméri a lázát is a babának már, még a cikkünk megjelenése előtt kapott egy beszélő lázmérőt. Ahogy a folyadékszint jelzőt is még azelőtt be tudta szerezni. 

A címkéző toll pedig abban segíti, hogy eligazodjon a dokumentumok között. Ha például Léna baba orvosi kiskönyvére ragaszt egy matricát és rámondja, hogy ez az ő orvosi kiskönyve, akkor legközelebb ha a matricához érinti a tollat, felolvassa neki, hogy mi az.
 

A külön szoba lehet, hogy csak álom marad: édesapja a betegsége miatt nem tudja folytatni a kialakítást

Viviennek másfél hónapos korában oxigéntúladagolás miatt vált le a retinája, csak fényérzékelése van. 2019-ben ismerkedett meg szerelmével, de útjaik már a terhesség első heteiben különváltak.

Jelenleg nyolcan élnek együtt Nagykerekiben egy kicsi lakásban, aminek részleteit még mindig fizetik. Ő a babával, a 60 éves éves anyukájával, a 70 éves apukájával, és a testvérével, annak férjével és a 2 éves kisfiukkal, valamint a 3 éves kislányukkal. Összesen nyolcan, egy kicsi és nem akadálymentesített házban. Minden álma, hogy elköltözhessen, vagy legalább minimálisan az önállóság szintjére léphessen, egy külön szobában. 

Ez azonban egyelőre csak álom marad. Idős édesapja már régóta köhög, ezért kivizsgálásra jár. A legutóbbi röntgen alapján azt mondták nekik, hogy tumorgyanús, de pontosabb diagnózist csak pár nap múlva, egy CT vizsgálat után fognak kapni. 

Vivien nagyon aggódik édesapjáért, nem szeretné őt idő előtt elveszíteni. 

Az apuka mindent megtett lányáért, amit csak tudott: építkezésbe fogott, hogy egy külön szobát hozzon létre Viviennek és Lénának. 

A munkát azonban a betegsége miatt félbehagyta. Hamar elfárad, ha mozog, bár ő még így is folytatta volna, de a családja lebeszélte, és azt javasolták, hogy inkább pihenjen és koncentráljon most a gyógyulására. 

A befolyt összeg maradékát így nem a szoba kialakítására, hanem más hasznos eszközökre fogják fordítani. 

Vivien a közösségi oldalán több videóban is megmutatta, hogyan látja el a kicsit, hogyan öltözteti például, vagy hogy teszi őt tisztába. Azt mondja, minden megy, még a fürdetés is, csak lassabban, és persze anyukája is végig mellette van és szól, ha rosszul fogja a babát vagy valamit nem jól csinál.

”Én is mindent úgy csinálok, mint a látók, csak lassabban. Van, hogy nehezebb, de belejövök és utána csinálom egyedül is.”
 

Korábban így beszélt a jövőről: 

”Most még könnyebb dolgom van, de ha elindul, akkor majd én is kúszok, mászok utána. A testvérem gyerekeivel is ezt csináltam. De sajnos ez a lakás nem akadálymentes, szeretnénk majd elköltözni egy olyan lakásba, ami nekem is és Lénának is jó lenne. Szeretnék majd önálló lenni, külön élni Lénával.”

Ez azonban még nagyon távoli terv. Mint mondja, már azzal is egy álma vált valóra, hogy megkaphatta azokat az eszközöket, amelyekkel az önállóság útjára léphetett.

Vivien nagyon köszöni az adományokat a Családinet olvasóinak!

Fotók: Rézműves Vivien