Kamasz lányok édesanyjaként izgatottan vettem le a polcról Maria Turtschaninoff díjnyertes könyvét, amiről a fülszövege alapján az alábbiakat tudjuk meg:

„Menos szigete nők és lányok menedéke, ahová férfiak be sem tehetik a lábukat. Nem csoda hát, hogy sokan idemenekülnek a kinti világban rájuk leselkedő elnyomás és zaklatás elől. Így került ide Maresi is, az egyik tizenhárom éves kislány, aki most boldogan éli a Bíborklastrom novíciáinak mindennapjait, szabadidejében pedig, ha csak teheti, elvonul olvasni a Tudás Házának hatalmas könyvtárába. Egy hányatott sorsú kislány, Jai felbukkanása töri meg a hétköznapok derűs nyugalmát. Jai otthonról menekült el, miután végig kellett néznie, ahogyan apja brutálisan meggyilkolja szeretett nővérét. A borzalmak hamarosan követik Jait a szigetre is, így hát Maresi nem maradhat tovább a könyvei közé bújva, meg kell tanulnia dönteni, cselekedni. A regény – a Bíborklastrom trilógia első kötete – 2014-ben megnyerte a Finlandia Junior Díjat, és tizenöt nyelvre fordították le.”

Azt gondoltam, valamilyen betekintést kapunk a családon belüli erőszak elől menekülő fiatalkorúak lelki túlélésének lehetőségeibe, hogy a közösség, a védő női közeg által hogyan tudnak újra megkapaszkodni és lelkileg egészséges felnőtté érni. A könyv alapgondolata azonban sokkal inkább jellemezhető ezzel az idézettel:

„A világban mindenhol az Ősanya más és más oldalához imádkoznak, egyesek a Szűzhöz, mások az Anyához. Néhányan a Szipirtyót imádják. Mi itt a Klastromban ismerjük az igazságot: hogy az Ősanya mindhárom. Itt mindhárom arca pontosan ugyanolyan mértékben van jelen: itt van a kezdet, itt van az élet és itt van a vég.”

Várakozásaimmal ellentétben egy masszívan feminista regényt olvashatunk, ahol a nők boszorkánytáncot járnak és misztikus erővel győzik le támadóikat, de szerencsére kiderül az is, hogy az oktatás a leghatékonyabb mód arra, hogy szembeszálljunk a szegénységgel és erőszakkal. Ez utóbbi az a gondolat, amiért érdemes serdülő lányok kezébe adni, hiszen a legjobb könyvek azok, amelyek tartalmukkal elmélkedésre sarkallnak.

Könnyen, gyorsan fogyasztható olvasmány, meglepő váltásokkal az idilli állapot és a durva erőszak között. 

Egy 16-os karikát azért gondolatban tegyünk rá, mielőtt lányaink kezébe adjuk.