Először is, egy szép nagy dió kell hozzá, amit óvatosan kétfelé veszünk, a tetejénél kezdve, egy kés segítségével. (ezt még látni se lássák a gyerekek!) A dióbelet kiszedjük, puha szalmával kibéleljük és kész is a kicsi fekhely!

Válasszunk a diónk méretétől függően egy kis fagyöngyöt, fejecskének. Egy, kb. 3 centis hurkapálcát ragasszunk a gyöngyhöz, nyaknak és törzsnek. A barna fürtöket úgy készítettem, hogy tűbe fűztem egy hosszabb fonalat, aminek végét egy zsákvarró tűre tekertem sűrűn, fél centi, centi szélességben, majd óvatosan lehúzva a zsákvarró tűről a "fonalcsövecskét", áthúztam rajta a fonal másik végén lévő tűt, picit meghúztam, elvarrtam, és kész is lett egy fürt! Készítettem, még párat és felragasztottam a fejecskére. (7-8 fürt elegendő)
Szőke, vagy aranyhajú is lehet a Kisdedünk, vagy ügyes kezű nagymamák, kis főkötőt is horgolhatnak a babának!
Pici testnek keskeny anyagcsíkot tekerjünk fel a hurkapálcára, amíg kellő vastagságú nem lesz, végül valami csipkecsíkba, vagy díszesebb anyagba bugyoláljuk a babánkat.
A bélelt dióbölcső szembe lévő két belső széléhez egy szép szalag végeit ragasztjuk. A szalag olyan hosszú legyen, hogy később kényelmesen fel lehessen vele függeszteni a kis bölcsőt. (Hogy meg legyen az egyensúly, lehet, hogy nem pont a dióhéj középvonalába kell ragasztani a szalag végeit, hanem egy kicsit a fejrész felé eltolva, ha súlyosabb a fejecske, mint a törzs)