Szokták mondani, hogy nincs rossz zongora, csak nem eléggé felkészült zongorista. Komoly feladat a zongoraművészeké, hiszen minden koncertteremben más-más zongora található, csak kevés művész élhet azzal a lehetőséggel, hogy saját hangszerét szállíttatja egy-egy hangversenyre. Egy jó zongoristától tehát elvárható, hogy különböző gyártmányú zongorákon, azok technikai és hangzásbeli lehetőségeit megismerve, és ezekhez alkalmazkodva minőségi produkciót nyújtson.

Hogyan juthat el ilyen magas szintre a tanuló?

Kezdőként nyilvánvalóan minden zongorista megtanul szépen billenteni, még a tanulási folyamat elején. Ki könnyű, ki nehéz billentésű zongorán. A vizsga- és koncerthangszer nyilvánvalóan más, mint amin tanul. Más a billentyűk súlya, más az érzékenysége, más a dinamikája, a produkciók is különbözőek lesznek. Ezzel a problémával tehát már alsó fokon is találkozunk. Később, amikor komolyabb, igényesebb művek kerülnek repertoárra, egyre jobban érzékelhető a hangszerek közötti különbség. Érdemes tehát már alapfokon, de legkésőbb középfokon megismerkedni különböző hangszerekkel, játszani egy-egy Steinway, Bösendorfer, Bechstein, Kawai zongorán. Ugyanazt a darabot eljátszva ezeken a zongorákon más-más lesz az akusztikai élmény, és egyedi billentésmód alakítható ki. Először meg kell tanulni a műveket, ki kell alakítani a tökéletes hangzásképet, majd a különböző zongorákon rászabni a mozdulatokat.

Milyen a jó tanulóhangszer?

Nemcsak egy jó zongoratanár, hanem egy kiváló zongora is nélkülözhetetlen feltétele az eredményes tanulásnak. Abból kiindulva, hogy az ujjakat és a fület is műveljük, mindenképpen széles dinamikai tartománnyal rendelkező hangszer szükséges. Fontos, hogy érzékenyen reagáljon minden mozdulatunkra, hűen közvetítse zenei gondolatainkat. Az igénybevételtől függően az is lényeges, hogy strapabíró legyen. A billentés nehézsége függhet a tanuló korától, és aktuális tudásától. Kezdetben érdemes lehet egy könnyebben kezelhető zongorát vásárolni, hogy fizikailag ne legyen túlságosan megterhelő, később célszerű komolyabb, súlyozottabb hangszerre váltani. A Steinway & Sons többek között ezért hozott létre két új márkát: a Boston-t, mely gépsoron készül ugyan, de mechanikáját tekintve lényegében megegyezik a kézi munkaerővel készített Steinway zongorákkal, és komoly hangszernek számít, illetve az Essex-et, mely könnyebb billentésű, és maga a Steinway is tanulóknak ajánlja. Éppen a könnyű kezelhetősége miatt szereztem be egy Essex zongorát a Hangrózsa Zongoraiskola számára. Erről a hangszerről és a Steinway zongoracsaládról bővebben a http://www.zongoraiskola.info/zongoram oldalon olvashatnak, illetve megtekinthetnek egy interjút is Cseke Lászlóval, az Opera Zongoraterem cégvezetőjével.

Jó tanulást és sikeres hangszerválasztást kívánok minden zongorán tanuló növendéknek!