A személyiség… felöleli az emberi jellem minden összetevőjét: az intellektust, a temperamentumot, a készségeket, erkölcsét és minden olyan attitűdöt, amely benne élete során kiépült.”

Minden ember, egyszeri megismételhetetlen remekmű, mégis bizonyos azonosságokat mutat egyes helyzetekben, szerepekben illetve a személyiséget felépítő részek által rendszerezhető, feltárható. Az analízis lényege, hogy a személyek változatos és egyedi tulajdonságaiból, viselkedésmódjaiból, reakcióiból a nagy számok törvénye által átlagolhatóak az általános emberi megnyilvánulások. Az átlagtól való eltérések mutatják meg az egyedre jellemző tulajdonságokat, és mivel az átlagember nem létezik, ezért minden személyiség különböző mintázatokat mutat a maga emberi mivoltában.

Minden mozdulatunk, válaszreakciónk - a társadalmi, tárgyi és sík térben,- személyiségünkre jellemző akciók-reakciók sorozata. Az írás és a rajz, ezért mozdulataink síkban rögzült lenyomatainak tekintendők. Mivel a mozgás milyenségéből visszakövetkeztethetünk a létrehozó személy tulajdonságaira, így írómozgásból szintén elemezhető létrehozójának egyénisége.

Szociabilitás, társas kapcsolatok

Személyiségünk rétegeiből az értelmi - (1.-5. cikk), érzelmi élet (6.-10. cikk) és önmagunkkal való kapcsolatunk (11.-15.cikk), az egyéni motivációk (16.-21. cikk), a munkához kapcsolódó jellemzőink felfedezése (22.-26. cikk) után következhet a társas kapcsolatok és a közösségi élet feltérképezése.

Az ember, társas lény. Igényli és szereti a társak közelségét, a közösség jelenlétét.  Többnyire elfogadja az élethelyzetekből adódó szerepeket, társas szabályok szerint viselkedik. Családon belül és kívül is kapcsolatokat ápol, elfogadja nemi, etnikai, vallási, kulturális hovatartozását.

Beilleszkedési igényünk

Másokkal való kapcsolatteremtés igénye szerint az ember átveheti a csoport normáit az ahhoz tartozó szerepelvárásokkal együtt. A beilleszkedési igény mutatja, hogy az adott normákat, szabályokat vállalja-e. Szeretne-e megfelelni a közösség kulturális értékeinek. Eszerint rendelkezhet valaki átlagon felüli, aluli vagy átlagos illeszkedési igénnyel.

Átlag alatti: akkor, ha a személy a közösségi igényeket, érdekeket figyelmen kívül hagyva, nem szereti átvenni az alapvető társadalmi normákat sem. Az ilyen ember írása lassú, vontatott, hiszen nem szívesen, lassan kapcsolódik, - ha egyáltalán kapcsolódik- a közösséghez és nagy jobb margót, távolságot tart. Jól bezárt fedővonalas és szűk ovális betűkkel („o, a” és társai) balra dőlve vagy álló írással vonszolja magát a jövő felé. Bizalmatlan minden újjal, változással, ismeretlennel kapcsolatban. Az íráskép töredezett vagy reszketeg hatású, az „m-n” betűk szűk füzérrel, de inkább szögesen kapcsolódnak.

Átlagos: Bizonyos dolgokat elfogad, másokat elutasít a közösség szabályaiból. Kissé merev, de saját céljai érdekében együttműködő. Sorai egyenesen, közel azonos betűmérettel, kissé ütemesen haladnak. Nincsenek, vagy igen kicsi eltérések vannak az azonos betűk között. A saját szabályaihoz jobban tartja magát, mint a szociális környezethez. Álló, szabályos, minden oldalról margót tartó írástömbje szép hatású, rendezett.

Átlag feletti: Az illető egyetért a közösség normarendszerével és maximálisan alkalmazkodik azokhoz, nem érzi nyűgnek, sőt természetesnek fogadja el. Együttműködő és rugalmas a szabályokon belül. Nagy kezdő és végvonalakkal kötötten írt betűk, emelkedő sorok, domború szavak láthatók az írásban. Amúgy inkább kis-közepes betűmérettel és kisebb jobb margóval jelzi, hogy alárendelődik a normáknak. A közösséghez közeledő azzal szorosan együttműködő, azt segítő ember írása jobbra dőlő, füzéresen vagy fonalasan kapcsolódó.

(Az írásminták csak illusztrációk, az egyéni eltérések miatt, nem tartalmazzák a leírt jellemzők mindegyikét.)

Kézírásunkban a személyiségünk 1. rész - A sebesség
Kézírásunkban a személyiségünk 2. rész - Gondolkodásunk rugalmassága
Kézírásunkban a személyiségünk 3. rész - Alkotás, kreativitás, fantázia
Kézírásunkban a személyiségünk 4. rész - Érdeklődés, objektivitás
Kézírásunkban a személyiségünk 5. rész - Figyelem és kritika
Kézírásunkban a személyiségünk 6. rész - Érzelmeink erőssége és az agresszió
Kézírásunkban a személyiségünk 7. rész - Temperamentum és gátlások
Kézírásunkban a személyiségünk 8. rész - Érzelmi megnyilvánulási formák
Kézírásunkban a személyiségünk 9. rész - Élménykészség mértéke
Kézírásunkban a személyiségünk 10. rész - Az akarat megjelenése írásunkban
Kézírásunkban a személyiségünk 11. rész - Önbizalom, önértékelés
Kézírásunkban a személyiségünk 12. rész - Önkontroll, önirányítás
Kézírásunkban a személyiségünk 13. rész - Önismeret, „én”-ünkkel való kapcsolatunk
Kézírásunkban a személyiségünk 14. rész - Én-ideál és önelfogadás
Kézírásunkban a személyiségünk 15. rész - Ellenállóképesség
Kézírásunkban a személyiségünk 16. rész - Motivációink
Kézírásunkban a személyiségünk 17. rész - Teljesítménymotiváció
Kézírásunkban a személyiségünk 18. rész - Anyagi javadalmazás
Kézírásunkban a személyiségünk 19. rész - Szórakozás, megfelelő munkakörnyezet
Kézírásunkban a személyiségünk 20. rész - Közösségi kapcsolatok igénye
Kézírásunkban a személyiségünk 21. rész - Mozgásigény
Kézírásunkban a személyiségünk 22. rész - Munka/Feladatvégzés
Kézírásunkban a személyiségünk 23. rész - Szervezőkészség
Kézírásunkban a személyiségünk 24. rész - A munkavégzés hatékonysága
Kézírásunkban a személyiségünk 25. rész - Döntőképesség a feladatokban
Kézírásunkban a személyiségünk 26. rész - Hagyománytisztelet és újítóképesség
Kézírásunkban a személyiségünk 29. rész - Konfliktuskezelési típusok
Kézírásunkban a személyiségünk 30. rész - Beilleszkedésünk formái 1.
Kézírásunkban a személyiségünk 30. rész - Beilleszkedésünk formái 2.
Kézírásunkban a személyiségünk 30. rész - Beilleszkedésünk formái 3.
Kézírásunkban a személyiségünk 31. rész - Önállóság I.
Kézírásunkban a személyiségünk 32. rész - Önállóság II.
Kézírásunkban a személyiségünk 33. rész - Alkalmazkodás és diplomatikusság

Fotó: cocoparisienne: handwriting / pixabay