November 26. nagy nap lesz a hazai fogyasztóvédelemben - egyúttal a társadalom úgyszólván minden szegmensét érintő jeles esemény, mely azt tűzte ki céljául, hogy ezen a napon, azaz november 26-án demonstrative senki ne vásároljon semmit. Se bevásárlóközpontokban (ott a legnehezebb megállni), se a sarki fűszeresnél, sem pedig (szintén dobogós helyezés a nehézségi fokot illetően) a trafikban, újságosnál. Semmit. Se kenyeret, se tejet. Felvágottat se - különben is: ki tudja, miből készült. Ugyanezzel az elszántsággal ne vásároljon sajtot, túrót, tejfölt, továbbá cukorkát, csokit és rágót. Trafikban, újságosnál amúgy is némi nehézséget okoz ezek vásárlása, illetve nem vásárlása, de a feladat ettől nemes és felemelő.

Emberek! Eljött az a péntek, amikor nemet lehet mondani a gyereknek. Coki, te csipasz, mondhatjuk felemelt mozgalmi fejjel, semmi matekfüzet, szóltál volna tegnap - vagy beszéljük meg holnap. Nem veszünk borotvahabot, sampont és ajakfényt, ezen a napon bőrünk rohamos öregedésnek indul, mert lifting csodakrémeket sem teszünk a kosárba, hiába, hogy ömlik ránk a reklám, hiába, hogy ott kelletik magukat a polcon az akciós termékek, enyhén lejárt szavatossággal. Nem veszünk bort, sört, pálinkát, úgyis árt - ha nem bírjuk a szomjazást, kinyitjuk a csapot. Nem megyünk továbbá benzinkúthoz, hiába kelletik magukat a benzinárak, nem adunk borravalót, és nem hagyjuk magunkat baromi átverni sem azért a pénzért.

Legyen egy, csak egyetlen olyan nap, amikor nem veszünk elektromos fogyasztóövet, csodanapszemüveget, műanyag és villogó James Bond szettet, nyomilabdát, kék kólát és zöld üdítőt, nem büfögünk ordítva a parabolaantennáról, otthagyjuk a csodaegyüttes legújabb, remixelt gagyiparti-cédéjét, nem vágjuk le az újrahasznosíthatalan csomagolóanyagról a vonalkódot, nem küldönk be abból negyvenet, és így nem is nyerjük meg az álomutat a meseszép Bigyólandra, ezen a napon korpásodjon a hajunk (mert még mindig természetesebb, mint vegyszerben áztatni), ha göndör, göndörödjön, ha egyenes, maradjon csak úgy, továbbá nem kaparjuk az ezüsttel fedett mezőt, nem küldünk akciós sms-t, a kerti öntözőszett is várhat, és nem viszünk haza masszázsfürdőt, hiába ígéri a gyártó, hogy otthonunkban felállítja - szálljon csak le a ház uráról.

Nem veszünk zacskóslevest sem, hiába tudjuk, hogy minden ünnepi alkalom fényét megemeli egy helyesen felnyitott daragaluska-koncentrátum, nem ütünk össze a rég nem látott rokonoknak egy kis mirelit-csodát, és nem kínálunk után mikróban klasszul melegíthető desszertet.

Mindez igazán várhat még egy napot.

Másnapra már elképzelhető, hogy megjön a fizetésünk is.