Hajnali kettőkor, álmatlanságomban lapozgattam az új szakácskönyvem. Megtetszett egy kép, mellette ez állt: Erotikus rétes. Erotikus? Nahát, gondoltam, biztos a déli gyümölcsök..., bár nem egészen értettem, mennyivel erotikusabb egy kupac ananász, a reszelt almánál, de így kettő körül, hamar belenyugodtam, nem most próbálok lépést tartani legújabb marketinges módszerekkel.
Másnap megsütöttem, gyönyörű lett az enyém is, finom is, csak hát, a neve...valami mást kellene neki kitalálni.
Azt mégsem kiabálhattam a teraszról, hogy: - Gyertek gyerekek, erotikus rétest sütöttem!

Gyorsan jár az agyam - minek is nevezzem el a rétesemet - a gyerekek néha, olyan fura dolgokra asszociálnak. Néhány napja, a barátnőm kicsi lánya, boldogan rohant a vörös szőrű cicánk után: - Róka, róka! Ráhagytuk, végül is eredeti lenne őt rókának hívni, azóta rá is ragadt.
A fiam első /első! / szava az volt, hogy fóka. Emlékszem, anyósom órákig járta az üzleteket, hogy kerítsen valami plüss fókát, hogy így nyugtázzuk a nagy eseményt. De amikor a fiam meglátta a játékot, egész más néven szólította, így nem derült ki soha, mi adta az első szó ihletét.