Több se kellett, hamar megvan, finom is, uccu, vajastészta a kosárba, mellé a virsli, meg egy kis folyadékutánpótlás, és spuri haza. Csorgó nyállal. Otthon kezdődtek a nehézségek, mert a vajastésztába nem tudtam belegöngyölni a virslit, mert a fagyott vajastészta persze kemény volt, mint a cvibak. Hogy felengedjen -nagyon szellemesen és találékonyan- meleg vízbe tettem. Fel is engedett, hamar. A mosogató kipucolásával eltelt egy kis idő. Szerencsére, mivel akciós volt a vajastészta, nem csak egy csomaggal vettem. Konok ember lévén, "most már csak azért is vajastésztás virslit fogok enni" felkiáltással elővettem egy másikat. Ezt már meg sem próbáltam göngyölni, egyből beraktam a sütőbe (akkoriban mikró még csak milliomoséknál volt, ott is mint luxuscikk), hogy felengedjen. Persze, hogy ezt mielőbb megtegye, nagylángon. Tapasztaltabb konyhanyűvők már most röhögnek, mert tudják mi lesz a nagylángon melegített fagyasztott cuccokból... Na a lényeg az, hogy mire észbekaptam a külseje megégett, de feketére, a belseje persze fagyott maradt. Kuka. Tepsi vakarás. Szerencsére a vajas tészta akciós volt, így nem csak két csomaggal vettem. A következővel már irtó trükkös voltam! Grillzacskóban belelógattam forró vízbe! Ki is engedett szépen. Göngyölhető is volt! Bele is göngyöltem a virslit, meg is kentem tojássárgájás tejföllel. Meg is sütöttem, és már rohadt éhes voltam, mire végre kész lett.

Gyönyörűen aranylott a teteje, ragyogóan barnállott az oldala, ropogóan levelesre sült. Remek tészta volt. A virslit is megtaláltam benne egy idő után. Zsuzsi másnap felvilágosított, hogy nem csak egy virslit szokott beletekerni, hanem szétszedi a tésztát, kinyújtja, nagyobb kockákra vágja, s abba göngyöli a virsliket. Azóta én is úgy készítem és virsli kabátkában névre hallgat. De az az első, az bizony virsli volt télikabátban. Kevés drágább virslit ettem, mint az volt. Három csomag vajastésztában...