A szomszédunkban dúló háború tényét lehetetlen lett volna eltitkolni a gyerekek elől. Pillanatok alatt söpört végig az országon a hír, és keltett félelmet kicsikben és nagyokban - a szülők és pedagógusok pedig olyan helyzetben találták magukat, ahol azonnal kellett választ adniuk olyan kérdésekre, amiket még felnőtt fejjel sem teljesen értünk. Mi is foglalkoztunk a témával: Hogyan beszéljünk a gyerekekkel a háborúról?

Nagyon sokan döntöttek úgy, hogy a gyerekeket is bevonják a jótékonykodásba - rengeteg óvodában, iskolában szerveznek a mai napig gyűjtést a menekültek megsegítésére: sok más mellett például tisztálkodási szereket, szendvicseket adhatnak le a gyerekek az intézményben.

Megható történetet osztott meg Székely Szilvia egy piliscsabai óvodából, ami akkor történt, amikor épp az adománygyűjtésről beszélgetett a kollégáival.

"Az iroda ajtaja minden gyermek előtt nyitva áll. 
Bármikor bejöhetnek, beszélgetést kezdeményezhetnek, segítséget kérhetnek, ha arra van szükségük. 
Éppen adománygyűjtésről beszélgettünk, hogyan tudnánk segíteni, amikor két kisfiú egy rozsdás 100 forintossal a kezében besétált a nyitott ajtón és megszólított.
- "Szilvi néni! Ezt az udvaron találtuk." 
"Kérlek, küldd el azoknak a gyerekeknek, akiknek most szüksége van rá!" - mondták, miközben a tenyerembe illesztették a megviselt érmét.
A pillanat varázsa egy másodpercre megállította az időt. 
Elképesztő emberség, szeretet, figyelem van a gyermekeinkben!"