Az anyuka szerint nem kellene ennyire szigorúnak lenni a gyerekekkel, ha nem zavarják a tanítást. A nő a posztban az iskola vezetőségét és az ügyeletes tanár viselkedését is kritizálta, hiszen a gyerekek nem a tanórákról késtek el, és lehetséges, hogy ezzel a fogadtatással az egész napjukat megpecsételték.
 

Mikor szükséges a szigor, és mikor túlzás?

Szülőként sok iskolai dolog van, amibe nem láthatunk bele úgy, ahogy a pedagógusok. Nem tudjuk például, mennyire nehéz egyszerre 30 gyereket tanítani úgy, hogy a magatartásukkal ne zavarják az órát, hogyan lehet rávenni őket arra, hogy bohóckodás helyett figyeljenek a tanárra, vagy hogy mekkora feladat megtalálni az egyensúlyt a "jófej tanár, akit szeretnek, de nem hallgatnak rá" és a "minden diák síri csendben van, de nem szeretik" pedagógusfajták között.

Tanárként muszáj megtartani a tekintélyt, és tiszteletre nevelni a diákokat, hiszen akármennyire is szeretik a gyerekeket, ha túlságosan engedékenyek lesznek velük, előbb-utóbb nem fognak nekik szót fogadni.

Vannak azonban olyan esetek, amikor illő és szükséges is kissé lazítani pedagógusként is. Tipikusan ilyen alkalom szokott lenni a farsang, hiszen egy ilyen ünnepségen az a legfőbb cél, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, különösen, ha alsós diákokról van szó, hiszen ők valóban egész évben várják, hogy farsangkor beöltözhessenek.

Ezek az ünnepségek kiváló alkalmak arra, hogy erősítsék a pedagógusok és a diákok közötti kötődést, és mindenki egy kicsit kiszakadjon a megszokott rutinjából. Ilyenkor a gyerekek és a pedagógusok egy másik, tanórán kívüli oldalukat mutathatják meg egymásnak, ami általában mindkét fél számára nagy élmény.

Ha azonban egy ilyen nap a gyerekek számára letolással indul, az valóban megpecsételheti az egész napjukat, hiszen valószínűleg nem fogják túl jól érezni magukat azok után, hogy rögtön az ajtóban felírták a nevüket két perc késés miatt.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy ebben a korban a gyerekek igazságérzete általában nagyon nagy, az igazságtalanság pedig sokkal jobban fáj nekik, mint a felnőtteknek. Ha valóban nem a saját, hanem a szüleik hibájából késtek néhány percet, azt joggal foghatják fel igazságtalanságként, és lehetséges, hogy nem fogják két perc alatt túltenni magukat rajta. Gondoljunk csak bele, felnőttként mennyire rosszul esik nekünk, ha a főnökünk igazságtalanul bánik velünk, és valaki más hibája miatt minket vesz elő! Képesek vagyunk egész nap, de akár napokig is rágódni rajta. Nincs ez másképp a gyerekek esetében sem, sőt, az ő lelküket az ilyesmi még jobban bántja, így pedagógusként érdemes lehet elgondolkoznunk ezen, mielőtt jól letoljuk a gyereket azért a pár perc késésért.

Mit csináljunk, ha a saját gyerekünkkel történik ilyesmi?

Mi a teendő akkor, ha a saját gyerekünket büntetik meg olyasmi miatt, ami nem az ő hibája volt?

Ha a mi hibánkból történt olyasmi, ami miatt büntetést vagy szidást kapott a gyermekünk, fontos, hogy kiálljunk mellette és vállaljuk a felelősséget a saját tetteinkért az iskola vezetősége előtt! Beszéljünk a pedagógusokkal, és tisztázzuk velük a helyzetet! Még ha nem is érünk el lényeges változást, vagy nem tudjuk visszacsinálni a büntetést, hiszen már megtörtént, akkor is fontos, hogy ezt a lépést megtegyük, hiszen a gyermekünk számára mindennél többet jelent, hogy kiállunk mellette, és példát is mutatunk neki azzal, hogy a saját tetteinkért felelősséget vállalunk.

Ha a gyermek valaki más miatt szenvedett el igazságtalanságot, akkor is fontos, hogy beszéljünk a pedagógusokkal, hiszen így tudni fogja, hogy számíthat ránk a nehéz helyzetekben, és bizalommal fog felénk fordulni idősebb korában is.

Szülőként és pedagógusként is kulcsfontosságú az, hogy hogyan reagálunk ilyenkor, hiszen a tét nem kicsi: a gyermek tiszteletét vívhatjuk ki, vagy veszíthetjük el a reakciónktól függően. Felnőttként könnyű elfelejteni, milyen volt gyereknek lenni, ezért fontos ilyenkor egy kicsit megállni, és beleképzelni magunkat a helyükbe: vajon mi mit éreznénk, ha gyerekként mi lennénk ebben a helyzetben?

Indexkép: Depositphotos.com