„A fiúk nem sírnak, mert az gyengeség, csak a kislányok bőgnek!” – avagy hogyan öljük meg a fiúk érzelmeit már gyerekkorban

A kisfiúknál az érzelmek kimutatásának megtiltása már körülbelül togyogókorban, de legkésőbb óvodában elkezdődik, amikor az óvónéni azt mondja a síró gyereknek, hogy „Ugyan már, ne sírj, a nagyfiúk nem sírnak, csak a kislányok!”.

Valamiért az emberek szemét bántja, ha egy férfi sírni merészel, ezért már a kisfiúknak is meg szeretnék ezt tiltani, ami később hatalmas lelki károkhoz vezethet. Hogy jön ahhoz egy felnőtt, hogy megtiltsa a sírást egy három éves gyereknek, akinek éppen fáj valami? Miért kellene a fájdalmat hang nélkül elviselnie?

Akár fizikai, akár lelki eredetű a fájdalom, nem várhatjuk el egy gyerektől, hogy azt az érzelmei kimutatása nélkül viselje el. Egy kisgyereknek ez egy hatalmas lelki teher, hiszen azok a felnőttek gúnyolják ki ilyenkor, akiket szeret, és akikre felnéz.
 

Azt erősítjük meg ilyenkor benne, hogy az érzelmek kimutatása lányos dolog, egy fiú pedig nem lehet lányos, hiszen akkor mindenki ki fogja gúnyolni, és nem fogják szeretni az emberek, a kisfiú pedig, aki számára a szeretett felnőttek véleménye a legfontosabb, megfogadja a tanácsokat, és egész további életében elfojtja az érzelmeit.
 

Vekerdy Tamás: „Férfiak, sírjatok!”

„’Egy fiú nem sír!’ A legostobább kitételek egyike! Kutatások szerint a nők többek között azért élnek tovább, mert sírnak, vagyis fölengedik a felszínre az érzelmeiket, kiélik, átélik azokat, így le tudják vezetni a felgyűlő frusztrációt és feszültséget. A férfiak előbb halnak meg szívinfarktusban és rákban, mert ők ‘férfiasak’, vagyis mindent magukba fojtanak. Amikor tehát odavetjük egy síró kisfiúnak, hogy ‘anyámasszony katonája’, ‘kis pisis’, azzal tulajdonképpen azt mondtuk: ‘ne sírj, halj meg húsz évvel előbb’!

Férfiak, sírjatok!

Ez a legjobb tanács, amit adhatok” - részlet Dr. Vekerdy Tamás Belső szabadság című könyvéből.

Az egyetlen társadalmilag elfogadott érzelem a férfiaktól a harag

Mivel a férfiakba gyerekkoruk óta bele van táplálva, hogy a sírás nőies, a frusztrációjukat csak egyféleképpen tudják levezetni: agresszióval. A harag és az agresszió kifejezetten „férfias” érzelem a társadalom szemszögéből, hiszen a háborúk során a harcos férfiakat is mindig úgy próbálták motiválni, hogy dühöt gerjesztettek bennük az ellenség katonái iránt. Ez rengeteg problémát vethet fel a későbbiekben, és nagyon sokszor rámegy a szerelmi életük is.

Az interneten régóta kering az a vicc, amit a nők szoktak visszavágásként használni a nőgyűlölő megjegyzésekre: „Szóval a nők nem lehetnének vezető pozícióban, mert túl érzelmesek? Láttatok már férfit, aki veszít a videójátékában? Lyukakat ütnek a falba!”

Bizony, a férfiak sokszor elfelejtik, hogy a harag is egy érzelem. Aki élt már együtt férfival, az tudja, hogy a mondásban van némi igazság: ha elveszítenek egy játékot, sokszor képesek szétverni a többszázezres billentyűzetet is, vagy ha a csapatuk elveszített egy futballmérkőzést, azt vágják földhöz, ami éppen a kezük ügyébe akad - és bizony, sokan láttunk már falba vagy ajtóba lyukat ütő férfit is, miután valami nem úgy sikerült, ahogy tervezte. Ez az érzelmek elfojtásának azon következménye, ami sajnos a kisebbik baj. Sok férfi szerelmi életébe és sok nő életébe került már a toxikus maszkulinitás: a párkapcsolati erőszak hetente egy nő életét követeli hazánkban, nemrég pedig újabb áldozatokat szedett: egy édesanyáét, egy nagymamáét és egy kisfiúét. Mindez megelőzhető lenne, ha időben megtanítanánk arra a kisfiúkat, hogy hogyan kezeljék az érzelmeiket.

Korunk egyik legnagyobb problémája a toxikus maszkulinitás

A toxikus maszkulinitás, avagy „mérgező férfiasság” pontosan a férfiak érzelmeinek elfojtásából fakad. Mivel megtanítottuk őket kisfiúként arra, hogy a sírás nőies, és nem fogjuk őket szeretni, ha olyat tesznek, ami „lányos”, sokan úgy nőnek fel, hogy minden olyan dologtól rettegnek, ami nem kifejezetten férfias. Ha valami nem tesztoszterontól, izzadtságtól és agressziótól fűtött, azt teljes mértékben elítélik, és képesek ezért cikizni is egymást, melegnek vagy nőnek titulálják azt, aki nem felel meg az elvárásoknak.

Az interneten olvashatunk olyan bejegyzéseket is, ahol férfiak arról vitatkoznak, elég férfias-e a fürdés. Van, aki szerint egyáltalán nem az, így nagyon ritkán teszi. Mások szerint zuhanyozni még oké, de egy kád vízben már tilos elmerülni, hiszen azt csak a nők csinálják. Többen is leírták már, hogy zuhanyzáskor nem mossák meg a hátsó felüket, hiszen azt „csak a melegek szokták”.

A toxikus maszkulinitás azt is megtiltja a férfiaknak, hogy divatosan vagy színesen öltözködjenek. A legrosszabb „mellékhatásai” az abuzív viselkedés valamint a nőgyűlölet. Sokszor láthatjuk, ahogy két férfi egymásnak feszül valami teljesen jelentéktelen dolog miatt, és harccal döntik el, ki a férfiasabb. Focimeccseken például gyakran esnek egymásnak a szurkolók, hiszen a foci és a verekedés kiváló módja annak, hogy bebizonyítsák, mennyire férfiasak. Ezek az emberek gyakran hencegnek a szexuális teljesítményükkel is, valamint gyakran tesznek degradáló megjegyzéseket a nőkre, hiszen mi lehetne férfiasabb, mint a szexizmus és a nőgyűlölet.

Ha el szeretnénk kerülni, hogy a kisfiunk is ilyen férfivá cseperedjen fel, jó, ha elmagyarázzuk neki, mit is jelent a toxikus maszkulinitás, valamint azt is, hogy nincs olyan dolog, amitől valaki „kevésbé férfi”, az érzelmei kimutatása pedig egyáltalán nem baj. Senkinek nem kell bebizonyítania, mennyire férfias, még akkor sem, ha a többiek szeretik ezzel heccelni. A férfiasság nem az agresszióban, a testszagban vagy a nőgyűlöletben merül ki, és sokkal fontosabb a lelki és mentális egészség, mint az „alfahímek” véleménye.

Azzal, hogy már gyerekkorban megtanítjuk kisfiunkat az érzelmei kimutatására és kezelésére, egy jobb életet teremthetünk neki. Nem csak a sírásra vonatkozik ez, hanem olyan helyzetekre is, mint amikor megtetszik neki egy kislány – el kell magyaráznunk neki, hogy nem szabad hajhúzással vagy ütögetéssel felhívnia magára a kislány figyelmét, hanem meg kell próbálnia beszélgetni vele, esetleg adhat neki egy csokit vagy egy virágot, vagy egyszerűen csak próbáljon meg játszani vele. Ezzel ideális esetben elkerülhetjük, hogy a jövőben bántalmazó legyen egy párkapcsolati erőszakban, és a lányoknál is nagyobb sikere lehet. A jövő a mi kezünkben van, és anyaként a mi felelősségünk, hogy olyan kisfiúkat neveljünk, akik később jó emberek, férjek, apák lesznek, és - ahogy Vekerdy Tamás fogalmazott - akár húsz évvel tovább is éljenek.

Indexkép: Depositphotos.com