Megveszlek kilóra, Pistike …

Barátaink kislánya egy szép, nyirkos őszi napon, a testvérkéjével közös perselyükbe belenyúlva magához vett némi készpénzt. Okosan, hogy ne zörögjön, és le ne bukjon, csak a papírpénzeket. Így fordulhatott elő, hogy az óvónénik szolgáltatták vissza azt a 7500 Forintot a csodálkozó anyukának, amit a gyerek a zsebeiből szedett elő. A kislányt ismerve, szerintünk a műkörmöshöz készült …

Mi rohangál a pad alatt?

Elsős tanító néni mesélte, hogy órán arra lett figyelmes, hogy a gyerekek ütemesen kapkodják fel a lábaikat, van aki eltűnik a pad alatt, mások felugrálnak az asztalra sikoltozva. Egyik kislány „véletlenül magával hozta” a kedvenc patkányát, aki állítólag a sulitáskába bebújva aludt, majd a tanóra alatt felébredt és ijedten futkosni kezdett az első B osztálytermében. A tanító néni szerencsére nem félt a kis rágcsálótól, hanem ügyesen megfogták, tanulmányozták, rajzot készítettek róla, és végül visszaadták a meglepett anyukának. De mi lett volna, ha a tanítónéni irtózik a patkányoktól???

Kinyírlak, megállj!

Kicsit vérfagyasztóbb sztori még saját gyakorló óvodai éveimből, amikor egy átlagon felüli intelligenciával megáldott – már nagycsoportosként több nyelven beszélő, olvasó és író – kisfiú került a figyelmünk fókuszába. A szülei elsimert rendező és színész, azt lehet mondani, hogy a tökéletes család, extra IQ-val megáldott gyerekkel. Az óvoda 4 éve alatt nem volt ezzel a kissráccal semmi baj. Egészen addig, míg valahogy el nem csente otthonról a 35 cm hosszú nagykést, be nem csempészte valahogy az oviba, ahol el nem rejtette valamelyik polcon úgy, hogy senki ne lássa, majd ki nem csempészte az udvarra (rövidnaciban pólóban voltak!) és be nem vitte a játszókert sarkában álló babaházba. Arra lettünk figyelmesek, hogy a gyerekek hangos sikoltozással rohannak el, majd vissza a háztól, ahol időnként valami csillan. A mi kedves mintagyerekünk volt az, aki időnként kidugta a fejét, kezében a brutális méretű bökővel, döfű-szúró mozdulatokkal, és hörgő hangon morogva a társainak: KINYÍRLAK! Az ütő is megállt bennünk. Kiderült, hogy az édesanyja valami szerepet gyakorolt odahaza, ami megtetszett neki – utólag vicces, de akkor azért nem volt őszinte a mosolyunk.

Angi néni szíve mennyire lágy?

Imádott szomszédasszonyom dajka egy óvodában. Ő mesélte, hogy náluk tilos mindenféle fegyvert bevinni az oviba, és ezt a szabályt komolyan be is tartják. A kisfiúk persze életkori sajátosságaiknak megfelelően a kicsi kezükből formáznak pisztolyt és a levegővel lőnek, ha harcolni akarnak, a kezük mindig kéznél van. Angi néni persze kiszúrja a harcolós játékot és odaáll a srácok közé, nagyra nyitja a fehér köpenye zsebét: - Fiúk, mindenki ide tegye bele a pisztolyát, fegyverletétel van, minden fegyvert elkobzok! A levegő-pisztolyok természetesen mind a zsebbe kerülnek, mindenki imitálja, hogy a fegyverét a dadus néni zsebébe dobja.
Egy középsős kisfiú roppant szomorú, majd odasündörög hozzá, átöleli a combját, felnéz rá a hatalmas bogár szemeivel és azt kérdi: - Angi néni, ha hazamegyek, ugye majd visszaadod?

… hát a nagyi tud róla?

Az óvodában a legtöbb gyerek imád bunkerest játszani, és ehhez előszeretettel használnak fel mindenféle takarót, plédet, ami alá klasszul be lehet bújni. Egyszer azonban arra lett figyelmes egy óvónő barátnőm, hogy kint az udvaron egy mászóka és egy bokor közt valami fura alakú textil van kifeszítve. Közelebb ment, és egy XXXXXXXL méretű, tepsiseggű használt nagyibugyi volt a bokor ágtól a mászóka fejéig kifeszítve, alatta pedig 3 (!!) gyerek kuporgott. Kemény erőfeszítésébe telt, hogy ne röhögje végig a történetet, ugyanis kiderült, hogy a nagymama bugyiját ő odahaza sátornak szokta használni, és gondolta, hogy behozza az oviba. Vihogva mondta, hogy nem találta meg a pillanatot, amikor a mélyen katolikus anyukának, vagy a vezérigazgató apukának diszkréten visszacsúsztahatta volna az inkriminált intim ruhadarabot, úgyhogy év végén csöndben kidobta. Fedje a nagyibugyi elvesztésének titkát örök homály …

Tudtok hasonló történeteket? Halljuk őket! 

Kép: Brendacfeyc / Pixabay