Természetesen nem kell megijedni attól, ha a gyermeket olykor füllentésen kapjuk, hiszen ez a fejlődés velejárója, a határaik próbálgatása.

Gondoljuk először arra, hogy miért is sajátítjuk el a hazugságot, már sokszor gyerekkorban? Hiszen szülőként tudjuk, hogy az őszinteség kritikus fontosságú az egészséges kapcsolatok, az integritás, és a problémák megoldása szempontjából. A tisztességtelenség belesodorhat személyek közötti, tudományos, jogi, szakmai problémákba, konfliktusokba mind a jelenben, mind a jövőben, és ezt azért általában senki sem kívánja magának.

Ha a gyermek tisztességtelenségét vesszük szemügyre, először is meg akarjuk tudni az igazságot, és azt akarjuk, hogy a gyermekeink képesek legyenek megosztani azt velünk. Másodszor azt akarjuk, hogy gyermekeink jó úton haladjanak, viselkedésükkel másokat ne bántsanak (hiszen sokszor megpróbálnak kiszabadulni a felelősségvállalás alól). Harmadsorban azt szeretnénk, ha gyermekeink képesek lennének tanulni a hibáikból. Azonban ha nem lehetnek őszinték a hibáik ellenére, akkor a tanulás is elveszik. Valószínű, hogy ez a sor hosszan sorolható, de most erre a háromra szeretnék fókuszálni.

Az igazságért bünetés jár?

Hogyan lehet megközelíteni a hazugságot, miközben szem előtt tartjuk ezt a három célt? Kezdjük az első céllal: az igazság megszerzésével. Itt egyszerűen csak egy jó adag józan észre van szükségünk. Ha a gyermek fél tőlünk, attól tart, hogy megbüntetjük, kevésbé valószínű, hogy őszinte lesz. Ha azt tanítjuk, hogy mondja el az igazságot, majd miután elmondta, megbüntetjük, könnyen megtanulja, hogy ne mondjon igazat. Ehelyett kérhetjük a gyermeket, hogy mondja el az igazat, és ahelyett, hogy büntetnénk, bármi legyen is az igazság, köszönjük meg, hogy őszinte volt, ismerjük el, hogy valószínűleg ezt nehéz volt elmondani, és nagy bátorság kellett hozzá.

Természetesen előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a gyermek mégis hazudik. Belekerül egy olyan helyzetbe, ahol kénytelen elferdíteni az igazságot. Ilyen esetben figyelembe kell venni a hanglejtést, a közlés módját. A további kérdezősködés valószínűleg a hazugsága melletti kitartáshoz vezet. A miért, hogyan tehetted, és mit gondolsz kérdésekre gyermekünk biztosan nem fogja elárulni az igazságot.

Még egy dolog: ha tudjuk az igazságot, ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk. Mindenki számára eredményesebb, ha egyszerűen elmondjuk, amit tudunk, és tereljük a jó út felé. Ez egy lehetőséget kínál a gyermek számára, hogy vállalja a felelősséget viselkedéséért, ami megtehető úgy, hogy a gyermeket rávezeti a helyzet helyes kialakítására. Hányan mondtuk már a következőt? „Kérj bocsánatot!” Mit kapunk ilyenkor? - Üres bocsánatkérést, alázkodó bocsánatkérést, haragos bocsánatkérést, ami csak nem segít a helyes viselkedés kialakulásában.

Például, a gyermek focizik kint az udvaron, a labdát véletlenül az ablaknak rúgja, ami bereped. Reagálhatunk úgyis, hogy azt mondjuk: „Biztosan izgultál, hogy mit fogok szólni, ha meglátom, mi történt. Nos, hogyan lehetne jobbá tenni a helyzetet?”
Egy ilyen reakcióval – lehet, hogy meglepődünk -, de szuper eredményeket érhetünk el. A gyermek küzdeni fog és tervet készít. Megkérhetjük, hogy szóljon, ha segítségre van szüksége az ötletek kidolgozásában. Ez a megközelítés lehetővé teszi a gyermek számára, hogy ő legyen a felelős a helyzetért, miközben ott vagyunk a háttérben biztos pontként.

Az első két megoldási javaslattal lehetővé tesszük a gyermek számára, hogy megtanulja: az igazság elmondása célravezető és hasznos, és hogy a hibákat el lehet hárítani, és orvosolni is lehet. Igaz, hogy a viselkedésünknek következményei lehetnek, amelyek általában nem visszafordíthatók, de legalább arra tereljük, hogy tegyen meg mindent azért, hogy jobbá tegye a dolgokat.

Egy-egy ilyen szituáció után érdemes megerősíteni a helyes viselkedésében. Elmondhatjuk neki újra, hogy büszkék vagyunk rá, hogy őszinte volt, amihez nagy bátorság kellett, de ő ügyesen megcsinálta.

Ha hasznosnak találtad cikkünket, és szeretnél hasonló, 7köznapi pszichológiai témákról olvasni, csatlakozz a 7köznapi pszichológia oldalához Facebookon!

Forrás:
Cline, F. & Fay, J. (2006). Parenting with love & logic: Teaching children responsibility (updated and expanded ed.). Colorado Springs, CO: Pinon Press.
Ginott, H.G. (2003). Between parent and child: The bestselling classic that revolutionized parent-child communication (revised and updated ed.). New York: Three Rivers Press.

Kapcsolódó cikkeink:

• A gyerekem hazudik, mit tegyek?
• A gyerekek 11 legnagyobb füllentése
• Két egyesre átírt ötös története, avagy meddig mehet egy pedagógus a bizalmatlanságban?
• Mesével a gyermekkori agresszió ellen: ezért nagyon fontos, hogy pici korától kezdve mesélj a gyereknek

Forrás: 7köznapi pszichológia
Kép: AnneMS / shutterstock