Fegyelmezel vagy büntetsz? Nem mindegy!

Kisgyerekes szülők körében az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés, hogy hogyan fegyelmezzék a gyerekeiket.

A gyerekek hajlamosak feszegetni a határokat, megkérdőjelezik a szülői tekintélyt, figyelmen kívül hagyják a kéréseket, esetleg bántják a testvéreiket, hazudnak, rendetlenkednek, a szülőknek pedig elfogy a türelmük.

A társadalom elvárja a szülőktől, hogy fegyelmezzék a gyerekeiket azért, hogy ha majd felnőnek, akkor tisztelettudó, becsületes, figyelmes és felelősségteljes tagjaik legyenek a közösségüknek.  
 

Mit jelent pontosan a fegyelmezés? Hogyan kell fegyelmezni?

Szülőként mit válaszolnál erre? Mivel fegyelmezed a gyermekedet? Kiabálással, fenyegetéssel, különböző kiváltságok visszavonásával, szobafogsággal, esetleg valami mással?

És vajon használnak ezek a módszerek?

Általában nem. Azon túl, hogy nem igazán hatékonyak, kellemetlen érzéseket ébresztenek a szülőkben, hiszen senki nem örül annak, ha kiabálnia vagy fenyegetőznie kell. Ennek oka, hogy az előbb felsoroltak nem fegyelmezések, hanem büntetések.
 

Mi a különbség a fegyelmezés és a büntetés között?

A mai nyelvben szinte szinonimaként használjuk a két szót. Valójában azonban a fegyelmet úgy is lehet értelmezni, mint tanítást, utasítást. Bár ezt ma már nem nagyon használják. Míg a fegyelem tehát tanítást, utasítást jelent, addig a büntetés a megtorlás eredményeképpen bekövetkező szenvedést, fájdalmat vagy veszteséget jelenti. Olyan, mintha azt mondanád a gyermekednek, hogy nem tetszik, amit tett, ezért szenvedésre, bántásra ítéled.

A büntetés tehát soha nem lesz jó módszer arra, hogy taníts.
 

Fontos tisztáznod, hogy mi a célod akkor, amikor a gyermeked rosszat csinál?

Ha azt akarod, hogy a gyereked most azonnal hagyja abba a verekedést, akkor elég csak kilátásba helyezned egy büntetést, mint például azt, hogy elveszed a telefonját, és máris viselkedni fog. Sajnos azonban ezek a módszerek hosszú távon nem működnek. Lehet, hogy pillanatnyilag abbahagyja a verekedést, de lehet, hogy 10 perc múlva újrakezdi.

A fegyelem nem csupán arról szól, hogy a gyermekednek a viselkedését megváltoztasd. A fegyelemmel, vagyis a tanítással a gyermek szívére és gondolkodására lehetsz hatással. A pillanatnyi megoldások helyett hosszú távú eredményeket érhetsz el.

Az első és legfontosabb dolog, hogy a gyermeked biztonságban érezze magát. Még akkor is, ha tudja, hogy rosszat csinált. Nincs rosszabb egy szorongó kisgyereknél, aki minden percben attól retteg, hogy mikor bukik le. Így sem az iskolában, sem otthon nem tud nyugodtan, kiegyensúlyozottan viselkedni.

Próbáld meg megérteni a gyermekedet. Sokszor ő sem tudja, hogy mi zajlik a kis lelkében, ezért beszélgess vele és segíts neki rájönni. Lehet, hogy éhes, lehet, hogy fáradt, lehet, hogy rossz napja volt és azért viselkedik otthon undokul. Az is lehet, hogy önállóan nem is tudja megfogalmazni, hogy mi bántja.

Ha ott vagy mellette, megerősíted abban, hogy bármi is történt, otthon biztonságban van, akkor meg fog nyílni. Először próbáld megnyugtatni. Ha sikerült, csak akkor kezdjétek el megbeszélni, hogy amit tett, az miért rossz. Mondd el neki, hogy láttad, hogy rosszkedvű volt, láttad, hogy megütötte a testvérét. A rosszkedvét megérted, de azt nem, hogy ezt a testvérén vezette le. Beszéljétek meg, hogy a testvére nem tehet arról, ha őt például bántották az iskolában.

Kérdezd meg tőle, hogy szerinte helyes volt-e ahogy viselkedett? Szerinte hogy kellett volna viselkednie?

Azzal, hogy nyugodtan átbeszélitek a dolgokat, jobban érzi a tetteinek a súlyát. Neki kell megfogalmaznia, hogy miért volt rossz, így legközelebb jobban eszébe fog jutni, hogy ez a reakció nem helyes. Tulajdonképpen ő maga fogja meghatározni a szabályokat helyetted.

A legfontosabb talán a példamutatás. Nem várhatod el a gyermektől, hogy magától tudja mikor mi a helyes viselkedési forma. Elmondhatod neki százszor, mégis a leghatékonyabb, ha szülőként példát mutatsz. Ha azt szeretnéd, hogy a gyermeked kedves legyen, akkor te is legyél kedves. Ha azt szeretnéd, hogy tisztelettudó legyen, akkor téged is ilyennek lásson. Minden gyermek a szüleit másolja. Tőled függ, hogy milyen példát állítasz elé.

Kép forrása: Gustavo Fring fotója a Pexels oldaláról