„Anya, játszhatok a telefonodon?” – ez volt a Molly DeFrank egyik kisfiának az első kérdése, miután hazajött az óvodából. A jelenet minden bizonnyal számtalan magyar családban is lejátszódhatott volna.

Ez volt az a pont, amikor DeFrankék úgy döntöttek, elég volt. Addig is csak napi egy óra gépezést engedtek a gyerekeiknek, aznap vacsorakor azonban bejelentették, hogy egy hónapra ennek is vége. A gyerekek kicsit tiltakoztak, aztán túlléptek rajta. Az ezután történteket az anya egy Facebook-posztban mesélte el, amelyet eddig közel 6 ezren osztottak meg:

„Ez nem egy beállított fotó.
Néhány hónapja nem engedjük a gyerekeinket a képernyő közelébe. Hogy miért? Mert az én szemem fényei droidok módjára kezdtek viselkedni.
Mindössze egy órát engedtünk nekik naponta, de ennyi elég is volt ahhoz, hogy a képernyő kiölje belőlük a kreativitást, durcássá váltak, folyamatosan veszekedtek vagy vinnyogtak valamin. Én ebbe nem akartam belenyugodni, úgyhogy véget vetettünk az egésznek. Egy rövid ideig tiltakoztak, majd továbbléptek. Nem hittem volna, hogy ilyen egyszerű lesz. Komolyan mondom, olyan, mintha visszakaptam volna a gyerekeimet.
Látom, ahogy a nemrég még képernyőfüggő gyerekek szépen együtt játszanak, alkotnak, még saját „iskolát” is alapítottak. Nem hittem volna, hogy ilyen egyszerű lesz.
Biztos, hogy a technológia a maga helyén hasznos is lehet… De a gyerekeim viselkedése alapján nekünk felül kellett vizsgálni a hozzá fűződő viszonyunkat.
A képernyőmegvonásos szombat reggeleken a gyerekek mindig azt látták, hogy a férjem és én az ágyban olvasunk. Fogták a saját könyveiket, és csatlakoztak hozzánk. Már okostelefon helyett egy halom könyvvel járunk étterembe. A lányom olvasása hihetetlen módon javult az elmúlt hét hónap során.
Nem tudom eléggé javasolni, hogy ti is hagyjátok el a képernyőzést. Próbáltátok már? Mi történt?”

Forrás és borítókép: Molly DeFrank / Facebook