SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEKHÚSVÉT

A kényeztetés csapdájában: a hiba, amibe mindannyian többször belefutunk

Kercsó Dorottya [cikkei] - 2019-10-04
Jót akarunk a gyerekeinknek. Különben is, a csapból is az folyik, hogy ne terheljük túl, hagyjuk őket szabadon játszani, kibontakoztatni a képességeiket, és ne várjunk el tőlük olyasmit, amire még nem érettek. Amikor viszont úgy nyilvánulnak meg, ahogy csak az igazi elkényeztetett gyerekek képesek, talán megszólal a vészcsengő: itt valami nagyon félrement.

„Anya!! Miért nincs elmosogatva egyetlen kiskanál sem???” – kiabált a fiam a konyhából. Elképedésemben egy szót sem tudtam szólni, csak az arcomra ült ki a döbbenet. A kegyelemdöfést a kicsi lányom adta meg, aki odajött, átölelte a derekamat, és azt mondta: „Semmi baj, Anya. Majd én elmosogatok helyetted.”

Helyettem. Persze. Édes kislányom, gondoltam, azt hiszem, itt az idő, hogy új alapokra helyezzük a családi életünket.
 

Honnantól elég idős hozzá?

Senki sem úgy kezd neki a nevelésnek, hogy márpedig ő el fogja kényeztetni a gyerekét. Sőt. A túlnyomó többségnek igen rossz a véleménye arról, amikor „a gyerek diktál”, „hisztivel bármit elérhet”, és rengetegen osztják meg azokat a képeket, amelyek arról szólnak, mennyi idős gyereknek milyen házimunkát kellene önállóan elvégeznie.

A gyakorlatban azonban valahogy mégsem működik ez olyan egyszerűen.

Amíg kicsi, egyértelmű, hogy kiszolgáljuk. Később azonban nehéz meghatározni, mikortól válik a normális gondoskodás felesleges kényeztetéssé.

1 évesen még nem érti, miért kellene elpakolnia maga után a játékait. De másfél évesen? Vagy három? Aztán ott állunk a hatévessel a halom játék felett, ő közli, hogy „nincs kedve” pakolni, és mi tudjuk, hogy valahol elrontottuk, csak a pillanatot nem látjuk, hogy hol.

Kétévesen nem köszön, mert nem tud. Négyévesen szégyenlős. Hétévesen nem tudja, mit mondjon, csókolom vagy jó napot. Tizenkét évesen pedig még mindig csak bámul a liftben ahelyett, hogy mondana bármit is.

A példákat vég nélkül sorolhatnánk, a tendencia azonban egyértelmű: nem tudjuk, mennyi idős kortól várhatunk el egy adott viselkedést a gyerekünktől, ezért hagyjuk, hogy magától „megérjen rá” – mígnem azon kapjuk magunkat, hogy olyasmit sem tesz meg, ami az életkora alapján már mindenképp joggal elvárható lenne.
 

Mert kényeztetni egyszerű

Igen, kényeztetni egyszerűbb. Sokkal, de sokkal könnyebb kitölteni a gyereknek a pohár vizet, felszeletelni neki a húst, összepakolni helyette az iskolatáskát, mint elérni, hogy végezze el mindezt maga. Éppen ezért megy minden annyival gördülékenyebben az óvodában: egy gyerek miatt még felállok az étkezőasztaltól, az óvónő azonban nem fog egy 25 fős csoport valamennyi tagja kedvéért ugrálni.

Úgyhogy igen, ez a helyzet. Gyárthatunk ideológiát hozzá, de a lényeg akkor is ugyanaz: azért kényeztetünk, mert az úgy egyszerűbb.

Ez nem lustaság. Fáradtak vagyunk. Sokan egész nap dolgozunk a családtól távol, a gyerekeinket késő délután kapjuk haza, szeretnénk velük vidám pillanatokat eltölteni. Szeretnénk, ha nem a veszekedésről, a noszogatásról szólna az együttlét, nem szeretnénk, ha a felesleges keménykedés a kapcsolatunk rovására menne.

Csakhogy ez az a pont, ahol tévedünk. Nem fog megutálni a gyerek, ha feladatai vannak.

Senki sem lett lelki sérült attól, hogy ki kellett vinnie a koszos tányérját a mosogatóba. Nem az a gyerek szereti a szüleit, akinek megengedik, hogy szemtelenkedjen velük.

Épp ellenkezőleg.
 

Ne félj változtatni!

Minden szülő, aki jót akar a gyerekének, aki foglalkozik vele, bizony beleesik időnként a kényeztetés csapdájába. Nem visszafordíthatatlan folyamat ez. De merjünk tenni ellene!

  • Osszuk be a házimunkát! Már a nagycsoportos is kaphat feladatokat, amelyek elvégzését számonkérhetjük.
  • Biztosítsuk, hogy a nagy gyerekek képesek legyenek a dolgaikat kézben tartani, és ha ügyesek voltak, ne maradjon el a dicséret!
  • Várjuk el az alapvető illemszabályok betartását! A családi szokásokat mindenki maga alakítja ki, de azt ne hagyjuk szó nélkül, ha nem köszön a szomszédoknak.
  • A szemtelen, durva hangnemet ne tűrjük el! Nem igaz, hogy csak „így tudja levezetni a feszültségét.”
  • Töltsünk sok időt együtt beszélgetéssel, tartalmas programokkal, mert a kapcsolatunk ettől, és nem az indokolatlan engedékenységtől fog mélyülni.

Kapcsolódó cikkeink:

Kép: Motortion Films / shutterstock

betöltés...
betöltés...

LEGOLVASOTTABB

Mobilon küldött, szexi üzenetek - Buktatók, példák, tanácsok

A mobilüzenetben a leírt szavakon túl a legmélyebb belső állapotunk és vágyaink is észrevétlenül átsugároznak. Hogyan válhat a tudatos üzenetküldés az intim közelség és a szexuális vágy valódi táplálójává, elkerülve a kapkodásból és a mesterkéltségből fakadó párkapcsolati csapdákat?

"Ez társadalmilag káros és veszélyes" - Dr. Novák Hunor nyíltan szembemegy politikus rokonai oltásellenes nézeteivel

Sokan ismeritek és olvastátok nálunk is Dr. Novák Hunor cikkeit, aki most egy rendkívül nehéz és személyes témában szólalt meg. Nyílt levélben határolódott el testvére, Novák Előd és sógornője, Dúró Dóra oltásokkal kapcsolatos, általa tudománytalannak és veszélyesnek tartott tevékenységétől.

Kalkulátorok kismamáknak és szülőknek

Terhességi, ovulációs, BMI és babaméret kalkulátorok egy helyen. Néhány adat megadásával azonnal megkapod a választ.

Amikor a csapból is a háború folyik - Így segíts a gyerekednek feldolgozni a félelmeit

Egyre több gyermek küzd rémálmokkal, alvászavarral, hasfájással, megmagyarázhatatlan dühkitörésekkel vagy éppen visszahúzódóvá váló viselkedéssel. A beszélgetések során pedig rendre előkerül egy közös nevező: a háború. Nemcsak a híradóban látott képek, hanem a magyarországi mindennapok egyedi jelensége, az utcai plakátok által közvetített, folyamatos fenyegetettségérzet.

„Zsuzsika már angolul tanul, a tiéd meg még csak a sárban dagonyázik?” – Vekerdy Tamás örökérvényű tanácsai a gyermek érzelmi biztonságáról

A játszótéren sokszor belénk hasít a félelem: a szomszéd gyereke már kilenc hónaposan felállt, a miénk meg tizenhat hónaposan is vígan négykézlábazik. A társadalom elhiteti velünk, hogy a korai fejlesztés a siker záloga, pedig Vekerdy szerint a folyamatos összehasonlítgatás és a képességek siettetése kifejezetten kártékony.

© 2004-2026 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja