Lili 7 éves. Semmi nem kerüli el a figyelmét és mindenre talpraesett választ ad. Lehetetlen a szülőkkel egy szót is váltani anélkül, hogy Lili a saját véleményét hozzá ne tegye. Közben ugrabugrál, húzogatja a mamája ruháját és egy pillanatra sem áll nyugodtan. Az igazság az, hogy ha megállna, eldőlne, mert képtelen egyensúlyban maradni. Kisegítő iskolába jár, mert bár okos, nem tanul jól, ugyanis nem tud pár percnél hosszabb ideig összpontosítani. Ránézésre nem tűnik fel, hogy "valami nincs nála rendben". Az orvosok és gyerekpszichológusok sem nem találtak semmit. A róla folytatott beszélgetés közben derül ki, hogy a születése 3 napig tartott és Lili nyakára tekeredett köldökzsinórral jött a világra. A légzési reflexe nem működött rendesen, és a mama csak pár óra múltán zárhatta karjaiba. Később szabályosan fejlődött. Vagy mégsem? Ja igen, a mama emlékszik arra is, hogy picinek sokat sírt, allergiás volt a tápszerre és sokszor volt középfülgyulladása is. Mászni? Nem, négykézláb nem mászott, de fél lábát maga alá húzva, egy popsin ülve hihetetlen gyorsasággal közlekedett a lakásban. Nem, rollerozni, biciklizni nem tudták megtanítani, de úszni tud, és nagyon szereti a természetet. A rendes tornaórán nem tud részt venni, mert nem tud a többiekkel lépést tartani. De mindenre emlékszik, és nagyon praktikus beállítottságú. Sajnos, a terveket, amelyeket sző, nem mindig tudja kivitelezni. Például, hogy egy pohár vizet az asztalról elvegyen, az igazi akrobata teljesítménynek illik be. Vékony lábain egyensúlyozva próbálja meg a nagy feladatot végrehajtani. A szemizmait sem tudja kordában tartani, speciális szemüveget hord, talán majd meg kell operálni. A jövő? A szülők nagyon aggódnak. Hogy lesz ebből a gyerekből önálló lény, a társadalom hasznos tagja?

Szerencsére van remény Lili számára.

Angliában a hatvanas évek óta kutatják az idegrendszer megkésett fejlődését, amely a szakemberek szerint olyan csecsemőkori reflexeknek köszönhető, amelyek időn túl is aktívak maradnak, és ezzel megzavarják a gyermekkori idegrendszer fejlődési folyamatát. A Chester-i INPP (Institute for Neuro-Physiological Psychology, Neuro-fiziológiai és Pszichológiai Intézet) módszerét Ausztráliától Hollandiáig, Lengyelországtól Spanyolországon át Svédországig sok helyen alkalmazzák. Ez olyan mozgásteszt- és gyakorlatsorozat gyerekek és felnőttek számára, amely segít idegrendszerünk időnként rövidzárlatot okozó "drótjait átkötni". 
 
"Fiam, ülj már egyenesen, és figyelj oda!"

Hányszor látjuk, hogy egy kisgyerek annyira igyekszik szépen írni vagy rajzolni, hogy görcsösen fogja a ceruzát és még a kis nyelvét is kidugja hozzá! Hányszor hangzik el, hogy a gyerek kicsit még ügyetlen, de majd belejön!

• túl későn tanult meg rendesen beszélni, egyedül enni vagy öltözni;
• éjszaka sokáig bepisilt vagy sokáig szopta az ujját;
• pici kora óta sokszor összeüti magát vagy elesik;
• nem tornázik jól vagy nem jó a kézügyessége;
• nehezen tanult meg biciklizni vagy úszni, rossz az egyensúlyérzéke;
• tengeribeteg lesz az autóban vagy tériszonya van;
• "eltehénkedik" ülés közben a széken vagy a padon;
• legszívesebben maga alá húzott lábbal játszik, ír vagy eszik;
• koordinálatlan vagy lompos a járása, rossz a tartása;
• elkalandozik az óra alatt, nem tud jól összpontosítani;
• izeg-mozog, mint a sajtkukac, látszólag ok nélkül lökdösődik;
• nehezen megy az írás, a külalak, az olvasás vagy a számtan neki;
• viselkedése ok nélkül agresszív,
• vagy túl visszahúzódó, nem tudja megvédeni magát, a többiek mindig kipécézik;
• túlérzékeny, gátlásos vagy talán kissé bamba, nyálzik, tátott szájjal lélegzik;
• hiperaktív vagy éppen autista hajlamú;
• gyakran kiütéses vagy allergiás, sűrűn van torok- vagy középfülgyulladása
• stb, stb, stb

Persze, mi, jó szülők és nevelők, állandóan dorgáljuk, és a helyes cselekedetekre utasítjuk őt vagy pedig orvosokhoz hurcoljuk és aggódunk.

Bosszantó és elkeserítő egyben, hogy ezek a dolgok mégis, újból és újból visszatérnek, és alig javulnak, nem

Majd kinövi?

Tévhit! Ahogy nő, csak fokozódik mindez. Igaz, másképpen, álcázva, hiszen a környezet hatására sok mindent "megtanul". Ez a fejlődési folyamat azonban nem igazán jön belülről, inkább kényszerből csinálja a dolgokat úgy, ahogy elvárják tőle. Aki gyereknek sem volt sportos, nem lesz jó atléta később sem, vagy csak nagy önmegtagadás árán. Aki a fentiekben felsorolt és hasonló nehézségekkel nőtt fel, ha látszólag le is küzdi őket később, egész életében kompenzál majd. Ez persze rengeteg energiájába kerül és a szervezete vagy idegrendszere előbb-utóbb benyújtja a számlát.  

(Angol nyelvű irodalom: Sally Goddard: Reflexes, Learning and Behavior)