A mai globalizálódó világunkban az emberek egyre gyökértelenebbé válnak. Nincs kötődés, nincs, vagy felszínes a hagyománytisztelet. Ha a felnőtt generációnál ez hiányzik, akkor a gyerekek esetében ez hatványozódik. Egy kisgyermek első és legfontosabb közege a családja, ebben a mikroközegben kapja meg az első impulzusokat a külvilágtól, és innét indul felfedező útjára, hogy tapasztaljon, ismerkedjen, okosodjon. Nem mindegy, hogy honnét indulunk, és milyen állomásokon töltünk el hosszabb és rövidebb időt. Az egyik legmeghatározóbb állomás az életünkben az óvodás időszak. Ezek alatt az évek alatt tanulunk a legtöbbet és érnek bennünket a legmeghatározóbb élmények, amelyek aztán egész életünkre kihatással vannak.

Ezért is nagyon fontos, hogy az óvodában nagy hangsúlyt fektessünk a múlt megismerésére, a szűkebb és tágabb környezet bemutatására, a magyar és helyi kultúra hiteles közvetítésére. Ennek elősegítése érdekében minden évben 3 hetes projekt kapcsolódik Magyarország megismeréséhez. Minden évben más szemszögből kerül megközelítésre Magyarország, a hazánk. Az az ország, ami az otthonunk, bölcsője és nyughelye életünknek. Az ország, amit minden korosztálynak a saját maga szintjén illik ismerni.

A gyermekek nyelvén, az ő szintjükhöz mérten történik a témák feldolgozása. A gyerekeket és a szülőket is egyaránt bevonjuk a 3 hét munkájába, hisz a kiállításhoz gyűjtőmunkával járulhat hozzá az a kisgyerek, akinek kedve van. Ilyenkor az ovi 3 hétre egy mini múzeummá változik. A szemléltetés, és a hangulat megalapozásaként egy kiállítást készítettem, amihez a kiállított dolgokat én adtam kölcsön. Kézzel festett asztal, székekkel, rábaközi viseletes baba, matyó baba, kapuvári viseletes baba, kalocsai hímzett terítő, szőttes, höveji hímzett blúz és terítő, faragott csobolyó, hollóházi porcelán figurák, kalocsai tányérok, kerámia köcsögök.

A kiállításhoz paravánt használtam fel, amit bevontam zöld és piros krepp papírral, mert a paraván alapszíne fehér, valamint posztamenseket. Miközben készült a kiállítás a gyerekek nagyon érdeklődőek voltak, és volt olyan, aki felismert egy- egy kiállított darabot, és közben mondókáztunk és népdalokat énekeltünk közösen.

Amikor elkészült, az asztalt és a székeket gyorsan birtokba vették és ott zajlott a játék. A fiuk kalapot tettek a fejükre és szerepjátékot játszottak, kártyáztak, mintha nagypapák lennének, és a kocsmában múlatnák az időt. A néphagyományok különösen alkalmasak arra, hogy egy adott témát, a lehető legtöbb oldalról közelítsünk meg, s ezáltal nyújtsunk sokrétű, mégis összefüggő ismereteket a gyermekek számára. A külső világ tevékeny megismerésébe nagyon sok minden belefér. Ezt a foglalkozást meg lehet tölteni matematikai tartalommal, sok új ismerettel és cselekvéssel. Így jött az ötlet, hogy a világhírű magyar gasztronómiáról, a régi ízekről és eljárásokról ne csak beszéljünk, hanem a gyerekekkel együtt valósítsuk meg. Egy sokak által kedvelt édességet készítettünk közösen, az almás rétest.

Ehhez minden kelléket otthonról szedtem össze. Régi zománcos tálat, tepsit, zsíros vindőt mangalica zsírral, kenő tollat, rétes lisztet, mérő poharat, alma reszelőt, cukrot, fahéjat, nyújtó ruhát. A mesét is a rétesről terveztem, és ahhoz a szereplőket is otthonról vittem, Mackó nénit és Mackó bácsit. Valamint az öltözékem is elütött a szokásostól, mivel kékfestő ruhát, karakter cipőt, a dédnagyanyám kékfestő kötényét és babos kendőjét öltöttem magamra, hogy ezzel is még inkább az óvodai csoportszobába tudjam varázsolni a régi idők hangulatát. Vittem magammal kis kötényeket és kendőket, hogy aki szeretne, segíteni tudjon.

Mikor megérkeztem az óvodába, a meglepetés erejével hatottam a különleges öltözékem miatt. Azonnal jöttek a kérdések a ruhával és az eszközökkel kapcsolatban. Elég motiváció volt a gyerekeknek a látvány és mindenki szívesen látott neki a munkának. Lisztet szitáltunk és kezdődhetett a rétestészta dagasztása. Amíg a tészta pihent jött Mackó bácsi és Mackó néni meséje a rétesről.

A mese végeztével 50 kis kéz együtt nyújtotta a rétest és reszelte az almát. Majd a rétes illata átjárta az óvodát és a közös munka jutalma a közös rétes evés lett, melynek eredményeként a gyerekektől a sütő- főző óvó néni címet kaptam.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.