Kezdetben, mikor még több kötetlen mozgásra, szabad levegőre volt tanulóimnak szükségük, kimentünk az iskola elé, leültünk a padokra és rendszámtáblákat "vadásztunk". "Ki lát meg először A rendszámot?" Melyik betűt láttuk egy bizonyos idő alatt a legtöbbször? "...Alkalmat adtak ezek a játékok a matematikával való kapcsolódásra is. Az együttműködő szülők idővel maguknak " sajátították ki " ezt a játékot, otthoni gyakorlás, egy hosszabb utazás unaloműző játéka lett belőle.

Mikor már a nyomtatott nagybetűk jórészét ismerték, felkerült az osztályterem falára szemléltetőeszközként a számítógép klaviatúrájának nagyított, papírból készült képe. (Ma már interaktív táblát használva, mindez kivetítve történik.)

A magánhangzók és a mássalhangzók különböző színeket kaptak, ezzel ugyan eltérve a valósághűségtől, de erősítve memóriájukat a hangzók megkülönböztetésére.

Eljárásom kidolgozásakor a következő alapelvek vezéreltek:

• minél több játékosság és mozgás a tanítás során
• megteremteni a differenciálás lehetőségét, sikerélményt nyújtani mindenki számára

A szemléltetőeszköz mérete kb. 100 cm x 75 cm, betűméret: kb.5 x 6 cm. Mindenki számára látható, és karnyújtással elérhető helyre tettem:

1. Frontálisan: én, majd később egy vállalkozó gyerek mutatja a betűket, " gépel", a többiek hangoztatnak
2. Frontálisan: én: " Akinek a nevét gépelem álljon fel!"
3. Frontálisan: én:" Legépelem, hogy hívják a kutyámat! Ki az, aki megmondja a nevét?"

A gépelt szavak előbb egy, majd kettő szótagúak, képességi szint szerint, a fokozatosság elvét betartva:

1. Frontálisan: egy tanuló gépeli, pl.. hogy " beszél" az állat, valaki kitalálja, melyik állatról van szó.
2. Frontálisan: egy tanuló gépeli, mit csináljanak a többiek pl.: ül, nevet, áll…
3. Frontálisan: én mondom a szót, a " titkárnőm " legépeli, az egész osztály a főnök, rögtön szólnak, ha a gépelésben melléütés történt.

A szavak helyesírása gondot okozhat, különösen a felszólító módú igéknél, ezért inkább kerüljük a játék során. A játék alkalmat ad a gyerekek padból való "kiszabadulásra", a tanuló oda - vissza sétál a szemléltetőeszközhöz, lehetőséget ad egy kis "közbekiabálásra". Bármelyik formájában hozzákapcsolható a betűk, szavak önálló leírása, a gépelés alapján, majd közös ellenőrzésük.

Magát az "igazi" írógépet is használom, de csak egyéni foglalkozásokon, elsősorban zavaró hanghatása miatt. Otthonra azonban ajánlom, porosodás helyett az írógép szolgálhatja az ujjak erősítését, a „nemszeretem”írás helyettesítését.

Az élet úgy hozta, hogy több leselejtezett számítógép billentyűzetéhez jutottam. A frontális munkákat, mellyel a tanulók már kellő jártassághoz jutottak, felválthatta, kiegészíthette az egyéni, vagy párokban végzett munka. Differenciálásra kiválóan használhattam: míg a többiek más munkát végeztek, addig „kettesben” játszottunk az akadályozott tanulóval.

Munkamódszerem kidolgozásakor a következő alapelvek vezéreltek:

• a játékosság fenntartása
• a nagyobb önállóság, kooperatív munkavégzés alapjainak megteremtése

A tanulók párokban dolgoztak egy - egy közös billentyűzettel.

1. Egyikük kapott egy tárgyat ábrázoló képet, lenyomogatta a szót hang nélkül a társának, aki így " leolvasta" mi van a képen. Ezután cseréltek és egy új képpel folytatták. Egyszerre két - két képet kaptak. Munkájukról beszámolva a korábban táblára írt szavak mellé feltették a képeket, majd hangosan elolvasták, szótagolták.

2. Egyikük kapott egy szókártyát, lenyomogatta betűnként, hang nélkül a társának, aki leírta, majd közösen ellenőrizték a kapott szóval összehasonlítva. Ezután szerepet cseréltek. Egyszerre két - két szókártyát kaptak. Munkájukról beszámolva a szókártyát táblára téve egyikük betűnként hangoztatta, a másik pedig elolvasta a szót.

A játékot otthon játszva, természetesen szülő-gyermek párokban játszunk és- az írógéppel ellentétben-, nem kergetjük családtagjainkat az őrületbe.

Amikor az olvasás mellé az írástanulás is megkezdődött, akkor kapott szerepet a mobiltelefon szemléltetőképe. Kb. 35 cm x 60 cm karton, mása az igazi mobilnak. A valóságtól eltérően a számokat és a kis nyomtatott betűket színekkel megkülönböztettem. A mobil billentyűzetét ezt megelőzően is használtuk már a klaviatúrához hasonlóan, de matematika órán, pl. a számok felismerésének gyakorlására.

1. Táblakép: m2m4, m2m2, 4m2, m24

Utasítás: A mobil segítségével egészítsd ki a szavakat magánhangzókkal és mondd ki, vagy önállóan írd le!

(mami, mama, ima, mai)

2. Táblakép: 627, 527, 3378

Utasítás: Szavakat smseztem ezeknek a billentyűknek a lenyomásával. Mi lehetett a szó? Mondd ki, vagy írd le a szavakat!

(nap, kap vagy lap, fest)

Ezek a feladatok elsősorban a jobb képességű tanulók differenciált munkáltatására voltak alkalmasak, kreativitásukat is fejlesztették, szókincsük bővítésére is szolgáltak.

Hátránya, hogy csak olyan szavakat tudtunk használni, melyekben csak rövid magánhangzó van. Ez a hátrány viszont előnnyé vált, mikor rájöttem, hogy a gyerekek hibái alkalmat adnak a magánhangzók időtartamának tudatosabb megfigyelésére, és a helyes ejtés, időtartam gyakoroltatására.

A kezdő olvasó a szavakat betűnként ismeri meg, vagyis analizálja a szót, ezt támasztja meg vizuálisan a számítógép klaviatúrája vagy a mobil billentyűzete. Utána szintetizálja nagyobb egységgé, szóvá, mely ezeknél a játékoknál azonnali sikerélményt hoz. Olvasástanulásnál rendkívül fontos a sorrendiség, melynek jelentőségét szintén " megfoghatóan " érzékeltetik ezek az eszközök, feladatok.

Az analizáló és szintetizáló képesség, a sorrendiség emlékezetben tartásának, a hangos és a "néma" olvasás párhuzamos fejlesztésének eszközei ezek a játékok.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.

betöltés...