A CsaládiNet szakértői CsaládiNet Szolgáltatás Közvetítő Kalkulátorok Hírlevél feliratkozás
SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Kreatív gyakorlatok irodalomórán innen és túl

- 2017-10-27
A következőkben összegyűjtöttem néhány olyan módszert, melyet magyartanári és kreatívírás-oktatói gyakorlatomban eredményesen sikerült alkalmaznom.
Kreatív gyakorlatok irodalomórán innen és túl

Az irodalomórákkal kapcsolatos gyakori tapasztalatunk, hogy az irodalomtörténeti tudnivalókon és a tankönyvi műelemzések megtanulásán túl nem jut elég idő magával az irodalommal, vagyis a szépirodalmi szövegekkel való ismerkedésre.
Miközben irodalomtanításunk folyamatosan próbálja felfrissíteni és megújítani módszereit, a méltán jogos kimeneti követelmények változatlanok: az érettségiző diákoknak olvasmányélményeikre támaszkodva önállóan kell elemezniük irodalmi műveket, ismereteikről és saját véleményükről változatos szókinccsel, világos mondatokban, megfelelő terjedelmű és áttekinthetően szerkesztett szövegekben kell számot adniuk. Hogy gyermekeink magabiztosan megfelelhessenek ezeknek az elvárásoknak, az általános és középiskolás években sokat kell olvasniuk, és rutint kell szerezniük az önálló szövegalkotásban is. 

Szülőkként és tanárokként azonban még ennél is többre vágyunk: szeretnénk, ha gyermekeink egyfajta „kezdő szettet” kapnának, mellyel biztosíthatják önmaguk számára a különböző kulturális termékek (könyvek, filmek, képzőművészeti alkotások, zeneművek) széles kínálatához való értő hozzáférést is. Az olvasás és az írás olyan szellemi tevékenységek, melyek segítenek felfedezni a kapcsolatot a különböző történetek, idősíkok, események és jelenségek között. Összefüggések felismeréséhez, a gondolkodás és a szókincs fejlesztéséhez járulnak hozzá. Könnyű belátni, hogy ezeket a képességeket minden tantárgy, tudományág és szakterület igényli.
Ugyanakkor az olvasásra és írásra jellemző az is, hogy az érdeklődés és az élményszerzés szándéka vezérli őket, ennek megfelelően olyan módszerekre van szükségünk, melyek a velük való foglalatoskodást izgalmassá és szórakoztatóvá teszik.

A következőkben összegyűjtöttem néhány olyan módszert, melyet magyartanári és kreatívírás-oktatói gyakorlatomban eredményesen sikerült alkalmaznom. Típusukat tekintve változatosak, de mindegyikben közös, hogy olvasmányokhoz, s az azok nyomán született élményekhez kötik a gyermekek írásban vagy éppen rajzban megtestesülő kreatív alkotómunkáját. Felhasználásuk nem korlátozódik az irodalomórákra. Minden bizonnyal hasznosnak mutatkoznak szakköri órákon, kollégiumi csoportfoglalkozásokon, napköziben, irodalmi táborokban és természetesen otthon is.
 

Mozgalmas mesék mozdulatlan képeken


Az irodalomórai képregénykészítés diákjaim egyik legkedveltebb elfoglaltsága. Azok számára, akik nem rajzolnak szívesen, vagy nem érzik magukat tehetségesnek ezen a téren, először ijesztőnek tűnik a feladat, de hangsúlyozandó, hogy nem a rajzok szépségén vagy élethűségén múlik a képregény értéke. Egyszerű vonalrajzokkal és pálcikaemberekkel is elmesélhető egy történet, sőt, egy kis kreativitással érzelmek, hangulatok is jól érzékeltethetők a képeken.
Az elkészítendő képregény alapjául első alkalommal érdemes rövid történetet választani (mesék, novellák), és a gyermekek számára segítséget jelent, ha az üres képkockákat rendelkezésükre bocsátjuk, akár meghatározott számban (például hat képkocka egy A/4-es lapon). A későbbiekben, ha a feladat tetszést aratott, a diákok kibontakoztathatják kreativitásukat a képkockák számának, méretének és alakjának önálló meghatározásával is.
A képregény olyan sajátos műfaj, melyben kép és szöveg szerves egységet alkotva mesél el egy történetet. Ha elsősorban a gyermekek képi kifejezőkészségét szeretnénk fejleszteni, akkor a feladatban azt is kiköthetjük, hogy képaláírásokat, szövegbuborékokat ne készítsenek, hanem a rajzokra összpontosítsanak. Izgalmas játék a feladat fordítottja is: a gyermekek által rajzolt képregény alapján társaiknak fel kell ismerniük azt a művet, mely a képregény alapjául szolgált. Némi gyakorlást követően nagyobb terjedelmű elbeszélő művek (regények) alapján is rajzoltathatunk képregényt, ekkor célszerű fejezetenként kiosztani a történetet a diákoknak. Akik nem, vagy csak nagyon keveset forgattak képregényeket, meríthetnek ötleteket a népszerű kiadók füzeteiből is.


Kép: tunechick83 / Pixabay

A képregénykészítés módszerével tapasztalataim szerint az olvasás népszerűsíthető a diákok körében. Erősítheti a képi és a szöveges kifejezési forma kapcsolatát a gyermekek gondolkodásában. Fejleszti a folyamatok megtervezésének képességét, hiszen a képregény készítőjének végig kell gondolnia, hogy az olvasott történet mely mozzanatait rajzolja meg, milyen technikával és részletességgel, valamint, hogy hány képkockából állítja össze művét. Korunk irodalomkutatásának viszonylag új és izgalmas területe a képregények tanulmányozása. Művészeti szakgimnáziumokban tanulók és leendő bölcsészhallgatók számára mindenképpen javasolható a műfajjal történő alkotó módú ismerkedés.


„Eszkába”

A kreatívírás-tanfolyamok egyik kedvelt feladattípusa tulajdonképpen nem más, mint egy tanórán és otthon is könnyen alkalmazható íráskészség-fejlesztő módszer, mely a gyermekek fantáziáját is képes megmozgatni. Az „Eszkába” elnevezést azért adtam neki, hogy ezáltal utaljak Lackfi János költő egyik interjújában adott válaszára, melyben az írás gyakorlatát a rajzhoz, énekléshez, zenéhez és a tánchoz hasonlóan olyan kulturális barkácstevékenységnek nevezi, mely az iskolai órák állandó elfoglaltsága lehetne.
Az „eszkábálás” egyik legegyszerűbb formájában megadunk tíz-tizenkét szót, melyek felhasználásával tetszőleges stílusú és hosszúságú verset kell írnia a diákoknak. Minden szónak szerepelnie kell a költeményben! A feladat sikeres elvégzéséhez tapasztalataim szerint egyáltalán nem követelmény, hogy a gyermekek költői indíttatással rendelkezzenek: játékról van szó, melynek végén izgalmas esemény az elkészült versek összehasonlítása. Főként tanórai alkalmazásban lehet érdekes „csavar”, ha a szavakat egy ismert szépirodalmi szerző valamely művéből választjuk ki, s a diákok verzióinak összevetése után az eredetit is felolvassuk. Lássunk egy példát! Legyenek a kiválasztott szavak a következők: tanulni, talpig, kristály, úszik, fák, emlékezetbe, néma, vadkacsa, kell, kék. S a vers, melyből származnak:

Nemes Nagy Ágnes: Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

Az „Eszkába-módszer” lényege, hogy ráébressze a gyermekeket arra, hogy az irodalmi művek létrehozása nem kizárólag „arra született” szerzők kiváltságos munkája. Mindannyiunk számára adott a lehetőség, hogy különböző műfajokban (például versben) szövegeket alkossunk. A feladat megoldása és megbeszélése után a diákok értékes tapasztalata lehet az is, hogy ugyanazok a szavak más-más módon viselkednek, mást jelentést kapnak az egyes szövegekben. A feladat sok különböző formát ölthet a kiválasztott szavak mennyiségétől és típusától (szófaj, hangulat, elsődleges jelentés) függően. Arra is lehetőséget ad, hogy megvitassuk: mi ruházza fel szavainkat versteremtő erővel.


„Folyt. köv.”

Talán mindannyiunk számára ismerős élmény, amikor az olvasott elbeszélés vagy regény nem úgy ért véget, ahogyan elképzeltük, esetleg szívesen olvastuk volna tovább a történetet. Szakközépiskolában egy alkalommal Kim Judzsong: A fehér nyúl című novelláját olvastuk diákjaimmal. A cselekmény fordulatokban gazdag, a történet egy fiatal szerelmespár sorsát mutatja be. A diákok közül többen úgy érezték, hogy a novella befejezése sok kérdést vet fel, így hát bíztattam őket a folytatás megírására. Voltak, akik néhány mondatban „helyre tették” a számukra nyugtalanító körülményeket, mások egész hosszan folytatták a szerelmespár életének bemutatását. A változatos továbbírásokat olvasva-hallgatva mindannyian jól szórakoztunk az órán. A történetek továbbírása izgalmas kaland a gyermekek számára, mozgásba hozza fantáziájukat és beleélő képességüket. A módszerrel az egyes írók stílusának utánzására is alkalmas gyakorlatokat tervezhetünk.


Kép: Comfreak / Pixabay


Képekben rejtőző történetek

Kreatívírás-foglalkozásokon használom előszeretettel ezt a módszert, mert kiválóan alkalmas a gyermekek érdeklődési területének, hangulatának, fogalmazási stílusának, vagy akár írói ambícióinak felderítésére. Legszívesebben filmekből választott képkockákat és portréfotókat osztok szét a diákoknak, feladatuk pedig az, hogy az általuk választott műfajban (vers, novella, levél, párbeszédtöredék, naplórészlet stb.) és terjedelemben „írják meg” a képet. A feladat ebben a formában nagy szabadságot ad számukra, hiszen írás közben kiindulhatnak a képen látható személyekből, tárgyakból, de el is vonatkoztathatnak a konkrét látványtól, és hagyatkozhatnak saját, pillanatnyilag felmerülő képzettársításaikra is.
Fantáziájuk mellett csak bátorságra van szükség, hogy ötleteiket megvalósítsák a papíron. Természetesen a módszer sokféle változata kigondolható, több-kevesebb megkötéssel élve. Általános és középiskolai irodalomórákon sokan alkalmazzák olyan formában, hogy az irodalmi művek alapján készült színházi előadások fotóit mutatják meg a diákoknak, akiknek az egyes szereplők érzelmeiről kell írniuk egyes szám első személyben. A képek tematikájának vagy szereplőinek megválasztásával a feladat alkalmassá tehető konkrét történelmi események, társadalmi jelenségek, problémák körüljárására is.


Multimédiás olvasónapló

Kortárs szépirodalmi szerzőktől leshetjük el a következő gyakorlatot. Készülőfélben levő kötetükről néhányan olykor internetes blogot vezetnek, ahol nem csupán saját szövegeiket, teszik közzé, hanem a tervezett könyvhöz kapcsolódó valamennyi ötletüket: borítóterveket, kötetcím-variációkat, a verseikhez, elbeszéléseikhez hangulatukban illő zenéket, videókat, nem ritkán pályatársaik vagy példaképeik műveit is.
A legkényelmesebben talán otthon elvégezhető gyakorlat lényege tulajdonképpen megegyezik a szépirodalmi szerzők fent részletezett tevékenységével. A feladat az, hogy a gyermek a választott (vagy kiadott) olvasmányhoz kapcsolódóan blogot indítson. Erre a célra számos ingyenes szolgáltató közül választhatunk, melyek egyszerű kezelőfelületet biztosítanak a könnyű és gyors blogoláshoz. A blog címe lehet a szóban forgó könyv szerzőjének neve s a könyv címe, de némi fantáziával személyesebbé is tehető az oldal (pl. Hogyan barátkoztam össze Bokával? vagy: Trójai kalandjaim).
A blogbejegyzések tartalmát a továbbiakban az határozza meg, milyen élményeket szerez a gyermek olvasás közben, illetve milyen kapcsolatot fedez fel a könyv és valamilyen másik művészeti alkotás, esemény vagy személyes emlék között. A bejegyzések gyakoriságát előre meghatározhatjuk, vagy pedig a blog szerkesztőjére is bízhatjuk az ütemezést. A tanórai alkalmazásban izgalmasabbá tehető a gyakorlat, ha az ugyanarról a műről készült blogokat összehasonlítjuk, s a diákokat bátorítjuk arra, hogy hozzászólásokban értékeljék társaik bejegyzéseit. Vannak olyan honlapszolgáltatók, melyeknél a blog titkosítása is beállítható, vagyis az elkészített internetes olvasónapló csak azok számára lesz elérhető, akik a webcím (link) birtokában vannak.


Kép: romanticfatman / Pixabay

A multimédiás olvasónapló módszerével olyan oktatási cél is támogatható, amelynek elérésére az intézményi keretek között talán nem mindig nyílik lehetőség. Az internetes olvasónapló szerkesztésével a gyermekek jártasságra tehetnek szert az egyik legnépszerűbb világhálós közzétételi megoldás, a blogolás eszközeinek használatában. Megtanulhatnak célirányosan keresni a világhálón, és felfedezhetik, hogy az irodalmi művekben felfedezett esztétikai értékek kapcsolatba hozhatók más médiumok által hordozott tartalmakkal és értékekkel is. A hatékonyság biztosításai érdekében természetesen érdemes megállapítanunk egy határidőt az olvasás és a blogolás befejezésére vonatkozóan.

Az írás és olvasás tanulása-tanítása a türelem, a figyelem és a nyelv találkozásáról szól. Amikor diákjaim íráskészségének fejlesztésén dolgozom, azokat az asszociációs folyamatokat próbálom feltárni, melyek segíthetnek megtalálni helyünket az olvasott és általunk írt szövegek univerzumában, valamint hozzáférést biztosíthatnak személyes, családi és nemzeti értékeinkhez, kulturális tartalékainkhoz. Bízom benne, hogy az előzőekben bemutatott gyakorlatok másoknak is hasznára válnak majd.

Takács Nándor

Indexkép: TeroVesalainen / Pixabay
 

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.

 

Közösségi hozzászólások:
© 2004-2021 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
A szerkesztő ajánlja