A CsaládiNet szakértői CsaládiNet Szolgáltatás Közvetítő Kalkulátorok Hírlevél feliratkozás
SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Rendrakás a gyerek helyett? Van, amikor jobb, ha rácsukod a rumlira az ajtót

Bordohányi Alexandra - 2017-06-01
Ha szeretnéd, hogy gyermeked könnyebben takarítson magától, amikor nagyobb lesz, érdemes hagyni, hogy besegítsen már kicsi korában a ház körüli teendőkben, még ha ezzel néha nagyobb rendetlenséget is csinál, mint ami előtte volt. Gyermekpszichológussal beszélgettünk arról, mikor érdemes ráhagyni először a gyerkőcre a szobája kitakarítását, és arról is kérdeztük, mi legyen a kupis kamaszszoba sorsa.
Rendrakás a gyerek helyett? Van, amikor jobb, ha rácsukod a rumlira az ajtót

Lipták Zita gyermekpszichológus szerint szerencsés, ha az anya már egészen kicsi kortól megkéri a totyogó kisgyermeket a rendrakás során, hogy ezt vagy azt hozza oda, tegye ide, vigye oda - azaz segítsen.
– A kisgyerekek szeretnek segíteni, szeretik fontosnak érezni magukat. Ha ez játékos formában, örömmel, közben beszélgetve, játszva történik, a kezdetektől azt tanulja, azt érzi, hogy segíteni jó. Ovis korban az, hogy szépen, önállóan összepakoljon maga után a gyerek, még túlzott elvárás lenne, mert a gyerekekben még alakulóban van a szabálykövetés, a különböző elvárásoknak való megfelelés, és a saját maguknak való örömszerzés dominál – a rendrakás pedig nem tartozik ide.
De ha a kezdetektől részt vesznek a pakolásban és a szülők nem egrecírozzák őket ezzel folyton, akkor természetessé válik számukra, és kisiskolás korra jó eséllyel már komoly szerepet vállalnak saját szobájuk kitakarításában – tudtuk meg a szakembertől.

Kisiskolás korban jön el ugyanis az, hogy a szerepek megfordulnak és a szülő csak besegít, de nem vállalja magára teljesen a feladatot. A kamaszok szobáját pedig egyenesen tilos rendezgetni, takarítani – ezt sokszor nagyon nehezen viselik a szülők, érthető okokból. Mégis, valahogyan ki kell bírni, mert a saját szoba fontos szimbóluma a kamasz személyiségének, a formálódó identitásnak – a saját szoba határát tiszteletben kell tartani, abba "erőszakkal behatolni" nem szerencsés – hívta fel rá a figyelmet Lipták Zita.

Véleménye szerint bármikor érdemes hagyni, hogy a gyerek csinálja meg a takarítást, rendrakást otthon, amikor erre ő vállalkozik. Kisgyermekkorban, ha a gyerkőc nekiáll rendet tenni, az sokszor nagyobb rumlit eredményez, mint ha anya vagy apa gyorsan megoldaná a dolgot. Ilyenkor azonban nem kell kivenni a gyerek kezéből a munkát. A szándékot kell értékelni, annak lehet örülni, hogy próbálkozik, hiszen itt még nem az eredmény a fontos.
– Ha ilyenkor kritizálásba kezdünk, és inkább megcsináljuk magunk a gyorsabb előrejutás érdekében, a gyerek csak azt fogja megélni, hogy semmi értelme ilyesmivel próbálkoznia, egyrészt mert úgyse tudja jól megcsinálni, másrészt mert a szülő úgyis megcsinálja helyette. Ez aztán elvezet oda, hogy a rendrakás örökös konfliktusforrás lesz szülő és gyerek között – mondta el a szakember.

Összességében az, hogy a gyerekek kiveszik a részüket a házimunkából, erősíti a felelősségtudatot, a segítségnyújtást, fokozza a családi életben való részvételt. 
– Sőt, egy kutatás szerint azok a gyerekek, aki már 3-4 évesen is besegítettek a házimunkába, jobb szociális kapcsolatokkal rendelkeznek, jobban teljesítenek az iskolában, és elégedettebbek az életükkel, mint azok a gyerekek, akik nem végeznek semmilyen házimunkát, vagy csak jóval később kezdik el kivenni a részüket belőle. Azok a kisgyerekek, akik maguk rakják rendbe a szobájukat és pakolják össze a holmijukat, nagyobb korukban is könnyebben állnak majd neki a rendrakásnak, hiszen természetessé válik számukra, hogy ez az ő feladatuk is. De azért a kamaszkor még a legpedánsabb gyerekeknél is jelenthet egy átmeneti időszakot, amikor a szobájuk a feje tetejére áll – ami aztán idővel rendeződik – fogalmazott a gyermekpszichológus.

A kamaszkorban feje tetejére állított gyerekszobával jobb, ha a szülő nem tesz semmit, a legjobb, ha a rumlit elviseli és kibírja.
– Tudnia kell a szülőnek, hogy ez egy átmeneti időszak és nem jelenti azt, hogy innentől a gyerek örökké trehány lesz, és mindig is rumli lesz a szobájában. A kamasz szobájában uralkodó káosz tükrözi azt, ami a lelkében zajlik. Ha a szülő folyamatosan piszkálja őt ezzel, esetleg még rendszeresen rendet is rak a szobájában, az garantáltan csak konfliktust fog szülni. Ettől pedig még nem lesz "rendes" a kamasz, a szülő-gyerek kapcsolat viszont annál feszültebbé válik. A legtöbb szülő maga is elismeri, hogy kamaszkorában rettenetesen rendetlen volt, aztán ezt valahogy mégiscsak "kinőtte" – vélekedett a szakértő.

Ha a szülőt zavarja a kamaszszoba rumlija, zárja be az ajtót, ne mászkáljon be folyton a szobába, azaz ne szembesítse magát folyamatosan azzal, hogy micsoda kupleráj van ott. Ha vendégek jönnek, akkor meg lehet kérni, hogy kicsit pakoljon össze, mert ez a szülőnek fontos, de jó lenne, ha ezt a szülő tudná kérni és nem követelni.
– A lakás többi részén egyébként elvárható, hogy pakoljon el maga után a kamasz – tette hozzá Lipták Zita –, de a saját szobájára tekintsenek úgy, mint privát terület, aminek az ajtajára ki van függesztve: "belépés csak a kamasz engedélyével".

Fotó: congerdesign / Pixabay

Közösségi hozzászólások:
© 2004-2021 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
A szerkesztő ajánlja