A gyermekkori ADHD-ban jellemző az önértékelési zavar, a családi kapcsolatok problémái és rossz iskolai teljesítmény. A tünetek a serdüléssel mérséklődhetnek. Bizonyos embereknél az ADHD felnőttkorban is megmarad, hasznos stratégiákkal azonban képesek „uralni a helyzetet”.

Nincsen oki kezelés, de a tüneteket jól lehet befolyásolni, gyógyszeres és viselkedésterápiás úton. A korai diagnózis és megfelelő kezelés jelentősen javíthatja a betegség kimenetelét.

ADHD-tünetek

Egyes esetekben már akár 2-3 éves korban is kialakulhat az ADHD. Lássuk, melyek a főbb tünetek és jelek!

• A koncentrált figyelem zavara
• Gyakori álmodozás napközben
• A gyermek nem képes utasításokat végrehajtani, nem figyel
• Feladatokat, aktivitásokat nem képes rendszerezni
• Feledékenység, tárgyak elvesztése
• A gyermek nem fejezi be a házi feladatot, nem készül a különórára stb.
• Könnyen eltéríthető, elterelhető
• Gyakran babrál valamivel, fészkelődik a helyén
• Nem képes egy helyben maradni, mintha állandóan mozogni szeretne
• Rendkívül sokat beszél, fecseg
• Félbeszakítja más játékát, beszédét
• Nem képes kivárni a sorát egy közösségi helyzetben

Az ADHD fiúkon gyakoribb, náluk inkább a hiperaktivitás jellemző, lányoknál inkább a figyelmetlenség.

Normális viselkedés, vagy ADHD?

A legtöbb gyereknél előadódhat figyelmetlenség, hiperaktivitás, impulzív, heves viselkedés egyszer-kétszer. Ez iskola előtt még normális, és nem tekinthető kórósnak. Még nagyobb gyermekeknél, tinédzsereknél is előfordulhat, hogy képtelenek valamire tartósan figyelni (ha az nem köti le őket).

Ugyanez igaz a hiperaktivitásra nézve is. A kisebb gyermekek általában igencsak elevenek, szüleik hamarabb elfáradnak, mint ők maguk… Egyes gyerekek az átlagosnál is jobban tudnak pörögni. Addig nem szabad valakit ADHD-snak minősíteni, amíg csak egyszerűen különbözik testvéreitől és barátaitól.

Előfordulhat, hogy a gyermeknek csak iskolai problémái vannak, otthon és a baráti körében minden rendben. Ilyenkor valami más probléma áll a háttérben, nem az ADHD. (Ugyanez fordítva is igaz lehet: csak otthoni gondok, és jó iskolai teljesítmény).

Mikor érdemes orvoshoz fordulni?

Ha a szülő meggyőződött arról, hogy gyermeke ADHD-s lehet, érdemes felkeresni a gyermek-háziorvost. Lehet, hogy ő továbbküldi, de először belgyógyászati vizsgálatot kell végezni, hogy nincsen-e esetleg valamilyen belszervi betegség a háttérben.

Ha a gyermeket már kezelik az ADHD kapcsán, akkor rendszeres kontrollokra kell járni, amíg a tünetek jelentősen nem javulnak. Ezt követően már csak 3-4 havonta, ha az állapot stabil marad. Az orvost értesíteni kell, ha a szülő mellékhatást észlel, pl. étvágyvesztés, alvászavar, irritabilitás, vagy nem kellő javulás esetén is.

Okok

Az ADHD valódi oka jelenleg nem ismeretes, még az intenzív kutatás ellenére sem. Feltételezhető számos tényező együttes hatása: családi halmozódást mutathat, közrejátszhatnak genetikai faktorok, környezeti tényezők is növelhetik a kockázatot, valamint az idegrendszer fejlődésének egyes stádiumai is.

Kockázatok

• Közeli rokonságban meglévő (szülő, testvér) ADHD, vagy egyéb mentális zavar
• Környezeti toxikus anyagok, pl. ólom, festékanyagok, régi házak ereszcsatornái stb.
• Anyai gyógyszerszedés, terhesség alatti alkohol-vagy drogfogyasztás, dohányzás
• Az anya környezeti ártalma a terhesség idején (pl. poliklórozott bifenilek, egyéb műanyagok).
• Koraszülés.

Gyakran a cukorfogyasztást teszik felelőssé az ADHD létrejöttében, de ennek klinikai szintű igazolása nem áll rendelkezésre. Gyermekkorban, ahogy jeleztük, számos tényező elvonhatja a figyelmet, nehezítheti a koncentrálást, de az még nem jelent ADHD-t.

ADHD: szövődmények és bonyodalmak

• A gyerek sokszor verekszik az iskolában, romlik a tanulmányi eredménye, és egyben a megítélése is.
• Több balesetet, sérülést szenved, mint mások.
• Alacsony az önértékelése.
• Szüleivel és más felnőttekkel nehezen kommunikál.
• Nagyobb a kockázat az alkoholizálásra, drogfogyasztásra, egyéb extrém viselkedésformákra.

Társuló problémák és zavarok

Az ADHD nem okoz egyéb mentális vagy fejlődési zavart, azonban van néhány olyan állapot, ami kapcsolódhat hozzá.

• Tanulási nehézségek, megértési, kommunikációs zavarok
• Szorongás, aggódás, idegesség, az ADHD tünetek romlanak, ha a szorongást nem kezelik
• Depresszió (gyakori)
• Bipoláris zavar (depressziós és mániás epizódok)
• Dacos, ellenséges viselkedés általános negativizmus, főként a tekintélytisztelet ellen (pl. tanárok, hatósági személyek stb.)
• Antiszociális viselkedés, jelentős magatartászavar, pl. lopás, verekedés, állatok, emberek bántalmazása, javak tönkretétele
• Tourette-szindróma neurológiai zavar, ismétlődő izommozgások, tic

ADHD-diagnosztika

Általában mondható, hogy a gyermek addig nem kapja meg az ADHD „címkézést”, amíg nem igazolódik, hogy a korai tünetek (otthon és az iskolában egyaránt) okozzák a problémákat, és folyamatos jelleggel.

Speciális diagnosztikus teszt nincsen, de az alábbiakból megállapítható, hogy fennáll-e az ADHD:

• Orvosi/belgyógyászati vizsgálat, az egyéb okok kizárására
• Információgyűjtés, fennálló egyéb egészségügyi problémák, személyes és családi problémák, iskolai eredményekkel kapcsolatos gondok
• Kérdőívek a család, tanárok felé, vagy akik még jól ismerik a gyermeket, pl. bébiszitter, edző stb.
• ADHD-mérőskálák, amelyekkel a gyermek tesztelhető

A diagnózis pontosabb orvosi részleteibe nem megyünk bele, a lényeg, hogy kétirányúak a tüneti jellemzők:

1. a figyelemzavarral kapcsolatos részletkérdések
2. a hiperaktivitással, impulzív viselkedéssel kapcsolatos részletek

E két csoportból legalább 6 jelet és tünetet kell észlelni ahhoz, hogy kimondható legyen az ADHD.

Legfontosabb (elkülönítő) jellemzők:

• Figyelemzavar, és a hiperaktivitás-impulzív viselkedés együttes tünetei
• A gyermek viselkedése (nem ADHD-s) kortársaitól eltér
• A tünetek legalább 6 hónapja fennállnak
• A tünetek érintik az iskolai életet, otthoni magatartást és nemcsak egy viszonylatban

Más, ADHD-hoz hasonló kórképek, zavarok

• Tanulási problémák, beszédzavarok
• Hangulatzavarok (pl. depresszió)
• Szorongásos zavarok
• Görcsrohamokkal járó betegségek
• Látási- és hallászavarok
• Tourette-szindróma
• Alvászavarok
• Pajzsmirigybetegség kezelése
• Szerfogyasztás, drogozás
• Agykárosodás, agyi sérülés

Kezelés, gyógyszerek

Az ADHD kezelésének alapjai: gyógyszerelés, betegoktatás, tréning, tanácsadás. A tünetek jól mérsékelhetőek, de már jeleztük, hogy oki kezelés nincsen, tehát nem gyógyítható. Valószínű, hogy nem azonnal javulnak a tünetek, egy ideig próbálkozni kell a helyes terápia megtalálásáig.

Stimuláns hatású gyógyszerek

Napjainkban ezek képezik az ADHD kezelésének alapját. Valószínűsíthető hatásuk az agyi ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) közötti egyensúly kialakításában rejlik. Időnként drámai módon javítják a tüneteket. (Ilyen pl. a közismert metilfenidát hatóanyagú gyógyszer nálunk.) Itt fontos tudnivaló, hogy meglévő szívbetegség mellett nem, vagy csak igen óvatosan alkalmazható, ezt a gyermek-kardiológussal a gyermek háziorvos közösen tudja eldönteni.

Egyéb gyógyszerek

Ilyen lehet az atomoxetin, egyes antidepresszánsok (pl bupropion, desipramine). Néhány kardiológiai (szív-) gyógyszer is érdekes módon alkalmazható, pl. a clonidine, vagy a gunafacin. Ezeknél az ADHD-ra gyakorolt hatást másodlagos (mellék-) hatásként ismerték fel.

A gyógyszereléssel kapcsolatos veszélyekről, az adagolás pontosságáról, rendszerességéről és az esetleges mellékhatások azonnali jelzéséről az orvos ad kielégítő tájékoztatást.

Viselkedésterápia, tanácsadás

Pszichiáter, pszichológus, szociális munkás, egyéb erre kiképzett egészségügyi szakdolgozó végezheti. Egyes gyerekeknél az ADHD mellett szorongás, depresszió is fennállhat. Ilyen esetekben a tanácsadásnak mindenre kiterjedőnek kell lennie.

Néhány példa:

• Viselkedésterápia. A tanárok és szülők megtaníthatók olyan terápiás stratégiákra, melyeket a problémás gyerekeken alkalmazhatnak, ilyen pl. a jutalmazás, szünetek beiktatása.
• Pszichoterápia. Nagyobb gyermekekkel meg lehet beszélni, mi a problémájuk, mi zavarja őket, feltárni a negatív viselkedés gyökereit, és megtanítani őket arra, hogyan kezeljék a tüneteiket.
• A szülők tréningezése
• Családterápia
• Szociális készségek javítása a gyermeknél

A legjobb talán az a megközelítés, amikor a szülőkből, tanárokból, orvosból és terapeutából álló csoport teammunkában dolgozik.

Szerző: Dr. Székely Gábor
Forrás: Egészségkalauz
Fotó: PublicDomainPictures/pixabay

betöltés...