Ölelés és elengedés: Vekerdy Tamás a kamaszkor kihívásairól
Az ősszel elhunyt Vekerdy Tamás korábban a Nyíregyházi Waldorf Óvodában tartott előadást a gyereknevelésről. Egyik témája az volt, hogyan vészelhetjük át minél kevesebb sérüléssel a gyerek kamaszkorát.
Ölben tartás és elengedés
A kisgyereknek az ad érzelmi biztonságot, ha melegen ölben tartjuk: ha nem azonosulunk az őt gyakran támadó, szorongató külvilággal, hanem megvédjük tőle. Kamaszkorban azonban hirtelen egy új, és gyakran nehezebb feladat előtt állunk: el kell engednünk a fiatalt az ölünkből.
A kamaszkor a második (sőt, a Waldorf-pedagógia szerint a harmadik) születés kora. „Valami új keletkezik a gyerekben, ami őt magát is kifárasztja, megrémíti. Megnőnek a csöves csontok, megnőnek a belső szervek, nem elég szilárd a felfüggesztésük még. Lóg az az egész gyerek, baromi fáradt.”
Megváltozik a hormonrendszer, bár hogy pontosan miért és milyen módon, a mai napig csak találgatjuk. A kilencvenes évek közepén fedezték fel, hogy tizenéves korban a központi idegrendszer régi kapcsolatai lebomlanak, és újak épülnek ki. A kamasz hirtelen éles eszűvé és ítélkezővé válik. Ahogy egy, ezt a korosztályt tanító pedagógus fogalmazott: A kamaszokra ki kéne írni, hogy „Átépítés miatt átmenetileg zárva.”
Ez az embert próbáló időszak akkor jár a legkevesebb fájdalommal, ha az eredetileg melegen tartó szülő most képes az elengedésre.
A tüskés sündisznó
A szülő persze ezen időszak alatt szorong. Ez teljesen normális jelenség, majd elmúlik. Nem is csoda, hiszen a kamasz gyerekkel igen nehéz együtt élni. Olyan, mint a sündisznó, akinek minden tüskéje kifelé áll, a hirtelen fejlődésnek indult ítélőképessége miatt pedig nagyon szemtelen. Korábban észre sem vette a szülei gyenge pontjait, most pedig, hogy mint újdonságra csodálkozik rájuk, nem állja meg, hogy szóvá ne tegye őket.
A szemtelenséget az apák rendszerint rosszabbul tűrik, mint az anyák, pedig egy kis humorral el lehetne ezt is ütni. Erre szükség is lenne, a kamasz ugyanis legutóbb háromévesen igényelte ennyire „a mindenestül elfogadó gyengédséget”.
Ezt kimutatni persze nem tudja. Épp ellenkezőleg. Szótlan, mogorva, a simogató kezet ellöki. Mégis vágyik arra, hogy jelen lehessen a családban. Kontra György, a kiváló biológus és pedagógus szerint „A kamaszért egyet tehetünk: elviseljük a jelenlétét.”
Erre van ugyanis szüksége. Hogy csendben elviseljük. Nem veszekszünk vele, hogy rendetlen, nem gyötörjük, hogy mutassa ki a szeretetét. Csak engedjük, hogy jelen legyen.
Érzelmi biztonságot akkor adhatunk nekik, ha tudunk minden körülmények között mellettük és mögöttük állni, és ez a legtöbb, amit nekik adhatunk.
Kapcsolódó cikkeink:
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: