„Nem voltam többé gyermek, s nem valék / Még ifju. Ez az élet legszebb éve” – írta Petőfi 15 éves koráról a Tündérálom című versében 1846-ban. Való igaz: az elmúlt évszázadokban, amikor a nemi és a társadalmi érés nagyjából párhuzamosan zajlott le, igen rövid ideig, talán alig egy évig tartott a „már nem gyerek, de még nem is felnőtt” állapot.

A 20. században azonban, ahogy annyi minden, ez is megváltozott. Miközben a javuló táplálkozási és higiéniai körülményeknek köszönhetően a nemi érés egyre korábbi életkorban következik be, a társadalmi értelemben történő felnőtté válás időpontja kitolódott a húszas évek közepéig, vagy akár még tovább. Magyarországon a 1945-ig a nagykorúság kezdete a 24. év volt: eddigre a fiatalok túlnyomó többsége önálló egzisztenciával bírt, nem tanult, és ha nőről beszélünk, igen nagy valószínűséggel már férjnél volt és nevelt néhány gyereket.

A II. világháború után hazánkban is leszállították a nagykorúvá válás időpontját 18 évre, az azóta eltelt évtizedek változásai miatt azonban ma már alig lehet olyan fiatalt találni, aki ennyi idősen valóban felnőttnek volna tekinthető – akár lelki, akár társadalmi értelemben. A tanulás ideje kitolódott, egyre több a 20-21 évesen érettségiző diák, majd később az egyetem, a diákhitel, a drága lakhatási költségek és a megváltozott családi struktúra miatt sokan csak 30-hoz közeledve kezdik el az önálló életüket.

Azonban felmerül a kérdés, mi teszi a felnőttet felnőtté? Az önálló háztartásvezetés? A teljes munkaidős állás? A gyereknevelés? Az IFL Science oldalon megjelent cikk alapján bár a különböző mérföldköveket mindenki más-más időpontban éri el, az agy fejlődése valójában nagyjából 30 éves korunkra fejeződik be. Noha a legjelentősebb változások kétségtelenül tizenévesen következnek be, az idegsejtek közötti bizonyos kapcsolódási pontok egészen a harmadik X betöltéséig váratnak magukra. Ez az oka annak is, hogy például a skizofrénia is általában fiatal felnőttkorban – a férfiaknál a húszas éveik közepén, a nőknél a húszas-harmincas évek fordulóján -  jelenik meg.

Akárhogy is, noha a gyerekkor végét egyetlen napban meghatározni lehetetlen, egy biztos: a folyamat jóval tovább tart, mint azt általában feltételezzük, és nem biztos, hogy a huszonévesek készülékében van a hiba, ha úgy érzik, nagyon messze vannak még attól, hogy valóban felnőttnek érezhessék magukat.

Kép: Free-Photos / Pixabay