Ásítozó diákok, zaklatott felnőttek, őrült rohanás a kocsihoz vagy a buszmegállóba. És még fel se kelt a nap! Ideális alap egy hajszolt, eredménytelen délelőtthöz.

Amikor egy gyermek eléri a serdülőkort, alvásmintája természetszerűleg megváltozik. Éjjeli bagoly lesz belőle, reggel viszont alig lehet(ne) kirángatni az ágyból. Mindeközben délutánjai leckeírással, sportolással és tömérdek iskolán kívüli elfoglaltsággal telnek.

A mai gyerekek annyira be vannak táblázva, hogy sok kamasz, ha akarna, sem tudna 10-11 óránál előbb lefeküdni. És akkor még nem is „élt.” Reggel pedig fél 7-7 körül kel. Aki messzebbről jár be az iskolába, az esetenként fél 6-6-kor. Pedig ebben az érzékeny fejlődési fázisban a gyerekek több alvást igényelnek. Amihez persze a tinik nem jutnak hozzá, ha hajnalban kell kelniük, hogy reggel 8-ra odaérjenek az iskolába.

Három gyermekes gyakorló szülőként merem állítani, a hullafáradt gyereknél nem sok rosszabbat lehet elképzelni. Pedig sajnos a tanévből eltelt napok számának növekedésével fordítottan arányos a diákok teljesítménye.

Pedig létezne egy rendkívül egyszerű megoldás, ami beleordít a képünkbe, amikor ránézünk az órára: kezdődjön később az iskola!

Az egyetlen értelmes megoldás nyilvánvaló: ki kellene tolni a tanítás megkezdésének időpontját, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük egy kicsivel többet pihenni. A későbbi kezdés előnyeit számos tanulmány taglalja. Azoknál az általános- és középiskolás gyerekeknél, akiknek reggelente később kell kelniük, a tanulmányi eredményben jelentős javulást figyeltek meg. Ellenben az alváshiány, a nem megfelelő mennyiségű alvás megnöveli a tiniknél a depresszió, a droghasználat, az alkoholfogyasztás és az autóbalesetek kockázatát.

Jóllehet, a későbbi időpontban kezdődő tanítás a diákok mentális és fizikális egészsége szempontjából nyilvánvalóan hasznos, egy friss tanulmány szerint a gazdaság számára is sok előnnyel járna.

A RAND Corporation amerikai közpolitikai kutatóintézet legújabb gazdasági elemzése a 8:30-kor kezdődő tanítás gazdasági jelentőségét tárta fel. A kutatócsoport irányelveket vizsgált és összetett makrogazdasági modelleket alkalmazott a gazdasági teljesítményben bekövetkező lehetséges változások felméréséhez.

A modellekből az derült ki, hogy a későbbi időpontban kezdődő tanítás tíz éven belül 83 milliárd (!) dollárral járulna hozzá az amerikai gazdaság növekedéséhez, melyből 8,6 milliárd dolláros növekedés akár már az első két évben bekövetkezne!

De vajon honnan származna ez a rengeteg pénz? A későbbi kezdésből nyert plusz egy óra alvás 13,3%-kal növelné meg a középiskolák befejezésének valószínűségét. A főiskolai hallgatók számaránya is majdnem 10%-kal emelkedne. Ez jobb, magasabb fizetéssel járó beosztásokat eredményezne, ami a gazdaságnak több bevételt jelentene.

A gazdasági növekedéshez történő hozzájárulás tulajdonképpen még jelentősebb is lehetne, minthogy a RAND a modelljeiben nem tért ki a több alvás egészségügyi előnyeire (az autóbalesetek számának csökkenését kivéve).

„A tanulmányban nem vettük figyelembe az elégtelen mennyiségű alvás egyéb hatásait, úgymint a megnövekedett öngyilkossági ráta, fokozott túlsúly és mentális problémák, melyeket nagyon nehéz pontosan számszerűsíteni”- mondta el Marco Hafner, a RAND Europe rangidős közgazdásza. „Mindazonáltal, valószínű, hogy az általunk kalkulált gazdasági és egészségügyi előnyök, melyek a későbbi időpontban kezdődő tanításból származnának, számos amerikai államban még ennél is fokozottabban jelentkeznének.”

A későbbi időpontban kezdődő tanítás egészségügyi és tudományos hasznossága alapvetően elég kellene, hogy legyen ahhoz, hogy a választókerületek cselekedjenek. Sok helyen meg is teszik.

A Start School Later, vagyis „Kezdjük később a tanítást!” elnevezésű képviseleti csoport 45 államban számol be sikertörténetekről, olyan iskolákból és iskolakörzetből, ahol megpróbálkoztak a későbbi kezdéssel. Legtöbb esetben a változtatás mind a diákok, mind a szülők részéről pozitív fogadtatásra talált.

Nálunk, Magyarországon, semmivel sem jobb a helyzet, mint akár az Egyesült Államokban, akár egyéb olyan országokban, ahol a viszonylag korán kezdődő tanítási nap a bevett gyakorlat. A gyerekek fejlődési szakaszai pedig teljesen egyformák. Okos, átgondolt átalakításokkal és általános összefogással – persze állami szinten – meg lehetne oldani a későbbi kezdést. Nyilván ennek sok előfeltétele lenne, többek közt a munkáltatók alkalmazkodása. De úgy gondolom, a társadalmi hasznosság figyelembevételével azt mondhatjuk, többet nyernénk a réven, mint amennyit elveszítenénk a vámon.

Hiszen ha kipihent, jókedvű, elkötelezett gyerekeket szeretnénk, akik a jövőben kiegyensúlyozott felnőttként tudnak valamit letenni a nagy közös asztalra – stílusosan fogalmazva – ideje felébrednünk!

Fotó: Love Krittaya / https://commons.wikimedia.org